Közvetlenül a rendszerváltás után hangzott el Silviu Brucan híres jóslata, miszerint Romániának húsz évre van szüksége ahhoz, hogy kilábaljon a posztkommunista átmenet zűrzavarából. Kiröhögték, s valóban tévedett. Csakhogy nem úgy tévedett, ahogy azok gondolták, akik akkor kiröhögték: húsz év meg se kottyant az országnak. Igaz, azóta NATO-, meg EU-tagok lettünk, de életideálunk, társadalmi erkölcseink keveset változtak, s a kilencvenes évek politikai rendszereinek szinte összes strukturális rákfenéje ma is a nyakunkon van.

Az ember minden zsigere tiltakozik az ellen, hogy megfigyelés alatt tartsák, még akkor is, ha semmi titkolnivalója sincsen. Legalábbis ezt gondoltam könnyelműen – ha másról nem is, de – arról a generációról mindenképp, amelyik saját bőrén tapasztalta a kommunizmus mocskos megfigyelési módszereit. Évszázados harcok során vívta ki az emberiség a szabadsághoz való jogát, amihez a magánélethez való jog is hozzátartozik. Hogyan is néz ki ez napjainkban?

Börtönbe kerülhet Mihály királynak az Egyesült Államokban élő lánya, Irina hercegnő, akit azért tartóztattak le férjével együtt az amerikai hatóságok, mert illegális kakasviadalokat szervezett.

Ha valakinek kétségei voltak afelől, hogy Traian Băsescu milyen megfontolásból „rontott neki” Magyarországnak, tegnap újabb bizonyítékot kapott arra, hogy az államfő választási kampányban van. Persze, közvetlenül nem saját magának gyűjti a szavazatokat, hiszen nem tud újabb mandátumra pályázni a jövő évi államelnök-választáson, de ott van a Népi Mozgalom nevű csenevész pártja, amely nemrég lépett a román belpolitika porondjára.

Amikor a havonta kifizetésre kerülő számlákat összesítjük, majd a végösszeget összevetjük a bevételekkel, amelyekből ezeket a számlákat törleszteni kellene, „érdekes” eredményre jutunk: egyre kevésbé éri a széle a hosszát (vagy a hossza a szélét, mindegy), annak ellenére, hogy „a számok tükrében” valamicske gazdasági növekedést is mutogattak, meg egy-két olcsulással is ijesztgettek. Mindezek a jelenségek valahogy nem jutottak el a zsebünkig, elég, ha a legutóbbi villanyszámlára gondolok, amelynek ugye a nyár elején beharangozott árcsökkenést illett volna tükröznie. Hát messze nem ez történt: egyre többet fizetünk az előző hónaphoz, az előző negyedévhez, az előző év hasonló időszakához képest is, függetlenül a nyáron spórlási lehetőséget jelentő „természetes megvilágítástól”, és függetlenül a takarékos égőkbe meg korszerű háztartási gépekbe (éppenséggel a kevesebb villanyszámla reményében) fektetett kiadásoktól (szakszerűen: beruházástól).

Florin Piersic mesélte egyszer, hogy kezdő színész korában egy alkalommal vonattal utazott, s öt lejt adott egy gyereknek (akkoriban ennyiből jól lehetett lakni), hogy az minden fülkébe nyisson be s kérdezze meg, hogy nem látták-e a híres, nagy színészt, Florin Piersicet.

Túloz a román sajtó, amikor Vona Gábor nyilatkozatát fegyveres konfliktusra való felbujtásként tálalja, a szélsőséges pártként megnyilvánuló Jobbik elnöke azonban bármit mond, annak elkerülhetetlenül negatív az értelmezése. Sajnos, ezáltal a kisebbségvédelem témája is negatív visszhangra talál a román közvéleményben. lllyés Gergely politológus szerint a román politikusok és a külügy szándékosan mossa össze Vona Gábort és az EMI-tábort Orbán Viktorral és Tusványossal.

Traian Băsescu államfő tegnapi marosfői szereplése jól illeszkedik abba a politikai marketingtervbe, amit az államfő maga tervelt ki. Az elmúlt napokban láthattuk, hogy meglehetősen aktívvá vált Băsescu. Hetente legalább kétszer eleresztett egy-egy markáns nyilatkozatot. Kezdetben Omar Hayssam kapcsán vitatkozott a kormánnyal, aztán a kabinetet szapulta hetente többször is az állami vasútvállalat teherszállító részlegének privatizációja miatt, majd a tervezett adóemelés ügyében is megszólalt. Băsescu újból elkezdte járni az országot, terepszemlét tartott az Arad–Nagylak közötti autópályánál, ahol szintén hangzatos nyilatkozatot tett a kormány politikáját bírálva. Tegnap éppen a „magyarkérdés” volt napirenden a sötét agyú magyarországi szélsőségesek miatt, ezért a nyári hőségben meglehetősen aktív államfő úgy gondolta, hogy eljött az alkalmas pillanat jól odamondani Magyarországnak és a Fidesznek. Az időpont kiválasztása szempontjából érthető, hogy Băsescu miért éppen most akart politikai marketingkommunikáció terén izmozni. Legalább két hete uralja a hazai politikában a nyilvánosságot, hiszen a kormányfő két hete szabadságon van – Crin Antonescu egy hónapja –, ezért olyan űr keletkezett, amiről a tapasztalt kommunikátor Băsescu tudta, hogy nagyon jól és könnyen be lehet tölteni, nem beszélve a hatékonyságról, ami ilyenkor maximális.

Bármennyire hihetetlen, ma Kolozsváron megoldhatatlannak tűnik a főtéri Mátyás-szobor védelme. Nem a város ivóvízkészletéről, légtérvédelméről, vagy egyéb stratégiai fontosságú célpontjairól beszélünk, hanem a Főtéren elhelyezkedő néhány négyzetméteres területről. Közép-Európa egyik legszebb köztéri szobrát nemrég restaurálták hatalmas munka és anyagi ráfordítás ellenében. A felújítás elkezdésére várva, majd a munkálatok alatt ketrecbe zárt szoborcsoport 2011 óta látható ismét teljes szépségében hosszú évek után. Azóta állja a turisták szószerinti rohamát, akiknek őszinte lelkesedése felől semmi kétség, de ilyen feltételek mellett a műemlék aligha bírja majd a gyűrődést a következő száz évben, állítják a szakemberek. És különben is …

Kész, ennyi volt, Victor Pontának legalábbis, aki hirtelen megszakította a kéthetesre tervezett családi vakációt, és visszatért Bukarestbe – ha a megbízható forrásokra hivatkozó sajtósok értesülései végül igaznak bizonyulnak. Az okokat egyelőre csak találgatják, egyesek szerint az esős idő vette el a kedvét Pontáéknak, mások szerint előfordulhat, hogy sporlásra kényszerültek. Az Evenimentul Zilei kinyomozta: egy öttagú családnak 36 ezer eurójába is belekerülhet két hét lazulás Miami luxusszállodáiban, ami nagy összegnek számít a havi fixből tengődő miniszterelnök számára. Vagy mégsem?

Megnyugtatom azokat, akiknek már elegük van az augusztusi forróságból, hogy a cím nem meteorológiai előrejelzés, hanem a városi tanácsra vonatkozó „prognózis”, a PDL és az USL közt állandósulni látszó harci helyzet „fokmérője”.

Lehet sokan felnevettek, amikor meghallották Csíkszereda polgármesterének a zavaros szekustörténetét. Vicces lehetett elképzelni, amint a székely város polgármestere üldözőbe vette Csíkszereda központjában az őt megfigyelő hírszerző tisztet, majd utolérte, és átadta a rendőrségnek. Sokan legyinthettek a dologra két okból is. Egyrészt hihetetlennek tűnik, hogy a hírszerzés ilyen amatőr akcióval lejárassa magát, másrészt például a román médiának azért lehetett lényegtelen ügy – feltételezem én –, mert az csak természetes dolog a nemzetállami reflexek szerint, hogy egy románellenesnek titulált megnyilvánulásairól is ismert polgármestert a román hírszerzés megfigyelés alatt tart.

Eddig még Románia minden egyes posztkommunista kormánya mélyen alulteljesített mind a hozzáértést, mind a jószándékot, törvényességet, emberi tartást illetően. A húsosfazékba való belenyúlás módszerei változtak, tökéletesedtek, kifinomultak ha kellett (olykor meg egész egyszerűen nyíltszíni rablás folyt), de a lényeg ugyanaz: leszegényedett lakosság, kivelőzött középosztály, lottós megváltásban reménykedő, máról holnapra ügyeskedő tömegek. Az orvosnak „kijáró” boríték és a mindenhol kötelező protekció, a hivatali kis ablakoknál hajbókoló kellékpolgárok hiperbürokratikus és tetőtől talpig magától értetődően korrupt rendszere, amelyben a visszásságok szokásjogként nyernek legitimitást. Eközben valakik – nem is kevesen – látványosan és utánaszámolhatatlanul meggazdagodtak s nem szégyellik, sőt: a minden hájjal megkent balkáni bunkóság ősmintája, Gigi Becali még a rács mögött is fiatalok tömegének boldogulási receptje, példaképe. Van-e ennél szomorúbb dolog?

Felröppent a hír, hogy újabb adóemelésre készül a kormány. Miután a kabinet önként, a nemzetközi hitelezők ajánlása ellenére 9 százalékra csökkentette a kenyér és egyéb hasonló péktermékek 24 százalékos általános áfáját, nekiláttak az intézkedés következtében keletkezett költségvetési lyuk betömésének. Ezúttal a szeszes italok forgalmazói és fogyasztói járnak rosszul, hiszen a kormány az alkoholra kivetett jövedéki adót, valamint bizonyos luxuscikkek jövedéki adóját emelte meg. Máris megfogalmazódtak a főbb kételyek, hiszen egyes adószakértők úgy vélik, hogy a kormány az adócsalást a sütőipari ágazatból átterelte a szeszes italokéhoz, hiszen a jövedéki adó újabb emelése miatt, utóbbi ágazatban fogják többen elkerülni az adófizetést.

Egyszerű lenne a dolgunk, ha egy klasszikus értékrendet tiszteletben tartó világban, térségben, országban élnénk. Mára minden állításnak az ellenkezője is igaz, mégis el kell tudnunk igazodni, mert valóban történelmi fordulóban, eszmék és népek mérkőzésének korszakában, sorsfordító időket élünk. Ha próbálom letapogatni a világ rendjét igazgató irányzatokat, számomra egyértelmű, minden jelenlegi baljós előjelű tapasztalatunk ellenére: egy integrálódó világ trendjeivel kell számolnunk.

A Tusványosként ismertté vált tusnádfürdői szabadegyetem nyomán kialakult magyarországi belpolitikai vita azt jelzi, hogy az ellenzék minden erejével igyekszik fogást találni a kormányon, és ha más témával nem lehet, úgy a határon túli, frissen honosított állampolgárok voksolásának ügyét próbálja meg felhasználni arra, hogy politikai tőkét kovácsolhasson magának.

A szlovákiai magyarok 34 százaléka nem voksolna a magyarországi választáson, további 23 százalék bizonytalan abban, hogy részt venne-e a magyar belpolitika alakításában. A biztos pártválasztók között azonban tarolna a Fidesz, különösen a Berényi József vezette Magyar Koalíció Pártja (MKP) szavazóinak körében. A Bugár Béla vezette Hídra szavazók inkább a magyarországi baloldallal rokonszenveznek – közölte az Újszó.com magyar nyelvű hírportál a szlovákiai Híd párt által megrendelt májusi felmérés adatait. A pártot választók között a Fidesz 47, a baloldali–liberális ellenzék együttesen (MSZP, Együtt 2014, LMP, DK) 41, a Jobbik pedig a szavazatok 11 százalék szerezné meg.

Elsősorban szimbolikus jelentősége van a határon túliak szavazatának a magyarországi választásokon – véli ifj. Toró Tibor politológus-szociológus, akit arról kérdeztünk, milyen magatartásra lehet számítani a kettős állampolgársággal rendelkező erdélyiek részéről a jövő évi megmérettetés alkalmával.