label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Kampányáldozat

Létrehozva: 2013. augusztus 16. 01:30

BORBÉLY TAMÁS

Ha valakinek kétségei voltak afelől, hogy Traian Băsescu milyen megfontolásból „rontott neki” Magyarországnak, tegnap újabb bizonyítékot kapott arra, hogy az államfő választási kampányban van. Persze, közvetlenül nem saját magának gyűjti a szavazatokat, hiszen nem tud újabb mandátumra pályázni a jövő évi államelnök-választáson, de ott van a Népi Mozgalom nevű csenevész pártja, amely nemrég lépett a román belpolitika porondjára. [Szóljon hozzá!]


Băsescunak szüksége lesz egy olyan politikai erőre, amelyben megágyazhat magának a két államfői ciklus után. Aki évek óta figyelemmel követi Băsescut, sejtheti, hogy számára nem igazi nyugdíjas évek következnek 2014 után, hiszen ő maga mondta korábban, hogy a háttérből küzdeni fog az általa elindított reformok végrehajtásáért. Márpedig a nyugdíjas évek rendszerint nem küzdelemről szólnak, ezért joggal feltételezhetjük, hogy Băsescu a jövő decemberi elnökválasztás után is aktív politikus marad. Így mindjárt érthető, hogy miért igyekszik oly hevesen ismét a figyelem középontjába kerülni, azt remélve, hogy a népszerűségi listán, lassan, de biztosan, ismét a csúcs közelébe kerül. Gyorsan és hatékonyan csakis a nacionalista – jelen esetben a magyar – kártyával kerülhet feljebb a rangsorban, és a tegnapi események megerősítik, hogy a hétfői marosfői beszéd nem holmi elszólás volt, hanem az államfő tudatos politikai marketingjének a része.

De lássuk, mi is történt a tegnap. Az államfő az idei augusztus 15-ét nem a szokásos helyen, a konstancai tengerészekkel, egykori sorstársaival és azok utódaival ünnepelte, hanem újfent Székelyföldre utazott, mégpedig a Hargita megyei Marosfőre, ahonnan hétfőn „keresztes hadjáratot” hirdetett Magyarország ellen. Az államfő a határon túli románoknak szentelt marosfői kolostorban Nagyboldogasszony ünnepén most már nem csak a magyarországi politikusoknak, hanem a székelyeknek is odamondott, s felrótta nekik, hogy a székely és a magyar zászló mellé miért nem tűzik ki portáikra a román lobogót is.

Szigorúan a tények sorát folytatva az államfő Marosfőről a Maros megyei Radnót melletti Marosorbóra utazott, ahol a II. világháborúban Észak-Erdélyért elesett román katonák emlékművénél tartott megemlékezésen, valamint ugyanebből az alkalomból minden évben megszervezett Hazafias Népdalok Fesztiválján vett részt. Maros megyében is „megfürdött” a nép körében, felidézve az egykori szép időket, amikor még híre-hamva sem volt a leváltása mellett szóló hétmillió szavazatnak. De úgy tűnik, hogy Băsescu, a vérbeli politikus ezt is túlvészelte, mert immár egy hónapja ismét kijár a nép körébe, amely tavaly még a leváltását követelte a szavazófülkében, most viszont meglehetősen békésen pacsizik vele.

Băsescu marosorbói ünnepi beszéde is a nemzeti-nacionalista-hazafi regiszterben fogalmazódott meg. Miután a székelyföldi nemzetvédő és -féltő Selejean ortodox püspöktől megkapta Marosfőn a román zászlót, és a már jól ismert módon – hírügynökségi jelentések szerint – megkönnyezte azt, felidézve, hogy annak idején, a tengeren mily bensőséges csodálattal bámulta a hajója árbocán lobogó trikolórt, Erdély drágán megszerzett földjéről beszélt. Felidézte, hogy a románok nem pénzért vásárolták Erdélyt, hanem vérüket adták érte, ezért nagyon sokba került ez a terület Romániának. Băsescu ismét feltette a Tőkés-lemezt, ami Marosfőről ragadt benne, és kijelentette, hogy Erdély földje nem lehet alku tárgya, amire Maros megyében minden bizonnyal mélyen és széles körben rezonált a hallgatóság. Băsescu hosszú kihagyás után profi és gyarló politikusként nyúlt újból a magyar kártyához.

Reggeltől estig és estétől reggelig lehetne vitatkozni és sorolhatók lennének az érvek és ellenérvek, hogy Tőkés László vitatható, de szándékosan vagy az enyhébb változat szerint tudatlanságból félreértelmezett kijelentése a védhatalmi státusról nem jelent semmi ördögit, hiszen nem arról van szó, hogy Erdély egy idegen állam gyarmata lesz, hanem csakis az osztrák és a dél-tiroli mintára vonatkozott. Érvelni lehetne, hogy hol látható magyarországi vagy bármilyen más országban élő olyan román nemzetiségű személy, aki önszántából, mesterkéltség nélkül és hátsó szándékok vagy számítások nélkül a keblére öleli egy másik nemzet zászlaját, de folytathatnám, hogy ha a székelyek nem tűzik ki a román zászlót a kölcsönös tisztelet jeleként, vajon ebben nem marasztalható el Románia csaknem nyolcvanéves elhibázott nemzetiségpolitikája és annak máig jól érezhető reminiszcenciái? Vagy ha Magyarország a térségben az instabilitás tűzfészkévé vált, akkor milyen lehet az a Románia, amelynek az államfője nyíltan határmódosításról beszél a XXI. században, és arra buzdítja a moldovai románokat, hogy kérjék hazájuknak Romániával való egyesülését, miközben a román politikusok – beleértve a román külügyminisztert is – Magyarországot folyton lerevizionistázza.

De mondhatnám azt is, hogy a román média előszeretettel foglalkozik magyarországi vagy éppen erdélyi magyar szélsőségesek agyament nyilatkozataival, ugyanakkor Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar szinte minden este a román hírtelevíziók meghívottai. S az ügy pikantériája, hogy az elmúlt napokban olyan műsorokban voltak ezek a gyászos figurák a meghívottak, amelyekben éppen a szélsőségességet kárhoztatták és irtották „tűzzel-vassal”, főleg az uszítás és gyűlöletkeltés fogalmát kimerítő magyarellenes szólamokkal.

Tény, hogy mi, magyarok is sokkal könnyebben vesszük észre mások szemében a szálkát, mint a sajátunkéban a gerendát, de pont azért kellene valahogy kimozdulni és továbblépni ebből a meddő, parttalan román–magyar vitából, ami az erdélyi kérdés körül forog immár csaknem egy évszázada. Sajnos, eddig nem sikerült sem a román, sem a magyar oldalon elegendő lelkierőt és bölcsességet találni erre, és attól tartok, hogy a politikum még egy jó ideig képtelen lesz rá. Márpedig mégis tőlük kellene jönnie a valós megbékélés irányába mutató gesztusoknak, amelyeknek át kellene hatniuk az egész társadalmat. Csakhogy a politikusok, – mint ahogy Băsescut is láttuk – semmi pénzért nem lépnének ki a választási kampányok logikájából egyik oldalon sem, mert ez valóban nagyobb kockázattal jár és fáradságosabb, mint a már jól megszokott sematikus reakció és ellenreakció. Pedig jó lenne minél hamarabb megtenni, mert különben lehet, hogy késő lesz.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap