Az aradi vértanúkról szólva gyakran szokták emlegetni, hogy tizenhármuk közül csupán négy volt színmagyar: négyen németnek, ketten örmény-magyarnak, a többiek osztráknak, szerbnek és horvátnak születtek, de valamennyien saját meggyőződésükből jegyezték el magukat egy életre a magyar forradalommal és szabadságharccal.

Victor Ponta szombaton határozottan cáfolta, hogy 2014-ben indulna az elnökválasztásokon. A koalíció stabil, a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) kötött szövetséget megpecsételő egyezmény érvényben van, eszerint az USL államfőjelöltje továbbra is Crin Antonescu, és ha a Szociálliberális Szövetség épen marad, a helyzet jövőre sem változik, mondta.

Semmi új a nap alatt, mondhatni, hiszen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) körüli politikai küzdelmek kísértetiesen hasonlítanak a Doru Tuluş-ügyhöz. Ez utóbbi a Tăriceanu-kormány idején került napirendre, amikor Tudor Chiuariu igazságügyi miniszter megpróbálta leváltani a DNA egyik részlegének éléről Doru Tuluş ügyészt, sikertelenül. Most úgy néz ki, hogy a Lucian Papici elmozdítása sikerrel jár, hiszen az ügyész mandátuma lejárt, és ezúttal nem miniszter próbálja elmozdítani a helyéről a vezető ügyészt, hanem a legfőbb ügyész, akinek a hatáskörébe tartozik az ilyen leváltás vagy kinevezés.

Közvitára bocsátotta az egészségügyi minisztérium az egészségügyi alapellátás „csomagját” – vagyis pontosabban az egészségügyi ellátás alapcsomagját négy különálló (de nem feltétlenül részletes) dokumentumban. A szakminiszter nagyon elégedetten és bizakodóan nyilatkozott az ügyben, remélve, hogy jövő év februárjától az elképzelés már működőképes is lesz. Egyes vélemények pedig máris az elmúlt évtized legjelentősebb közegészségügyi intézkedésének tekintik a szóban forgó alapcsomagot, tekintettel arra, hogy évek óta hiába próbálják a hatóságok és intézmények pontosan meghatározni, körülírni, milyen és mennyi orvosi ellátásra jogosult az egészségbiztosítási hozzájárulást fizető román(iai) lakos. Mert a nyilvánosságra hozott egészségügyi alapcsomagban feltüntetik az orvosi konzultációk számát, a betegfelmérés módját, a kórházi és otthoni kezelések körülményeit, a háziorvossal való kapcsolattartás folyamatosságát meg pontos időbeosztását – és még sorolhatnánk a nagyon sok adatot, amelyet bárki érdeklődő megtekinthet az egészségügyi minisztérium honlapján, és ugyanoda küldheti észrevételeit, javaslatait a jogszabálytervezetekkel kapcsolatosan.

A Kolozs Megyei Tanács hétfői ülésén a vártnál nagyobb vihart kavart a felújítás alatt álló szamosfalvi repülőtér új nevének megválasztása a jelenlegi hivatalos Kolozsvár-Napoca Nemzetközi Repülőtér helyett.

Ilyenkor derül ki, hogy milyen komolytalanok sokszor a politikusi nyilatkozatok.

Az RMDSZ nőszervezetének megalakulása „rendkívüli esemény” besorolású, pedig – ha jól végiggondoljuk – egyáltalán nem kellene annak számítania. Ezzel a megállapítással egyáltalán nem kívánom lebecsülni a szombati rendezvény jelentőségét, ellenkezőleg! Úgy vélem, a szervezet létrejötte nem afféle megkésett feminista mozgalom a politikai világban macsó szervezetként elhíresült, megmosolygott RMDSZ-en belül, hanem (kései) intézményesülése mindannak, ami a szövetséget évtizedek óta jellemzi. Nagyszámú, második vonalbeli, de nem másodrangú hölgymunkatárs, akik nem föltétlenül azért kerültek, vagy inkább nem kerültek előtérbe, mert a szebbik nem köréből valók, hanem a politikai alakulatokra is jellemző (nem minden esetben méltányos, teljesítményorientált) előléptetési politika miatt.

A kerek százas évfordulók bűvöletében szokatlan lehet az ettől eltérő időpontban való megemlékezés. Dani Jánossal kivételt kell tennünk, életében olyan kevés figyelem övezte, hogy kárpótlásul évtizedenként megemlékezhetnénk születési és halálozási évfordulóiról.

Kínos magyarázkodásba hajszolja magát Victor Ponta miniszterelnök. A jó kommunikációs készséggel rendelkező, és erről komoly bizonyítékot is felmutató kormányfő számára azonban a verespataki beruházás kemény diónak tűnik. Ponta már kezdettől fogva lehetetlen helyzetbe hozta magát, hiszen augusztus végén, amikor az általa vezetett kormány áldását adta a verespataki törvénytervezetre, akkor azt mondta – nem kis derültséget okozva –, hogy parlamenti képviselőként a tervezet ellen fog szavazni a parlamentben. Ponta még nevetségesebbé tette magát, amikor korábbi elutasító álláspontját azzal indokolta, hogy ha az államfő támogatta a beruházást, akkor ő reflexszerűen mondott ellent neki. Persze ez azt is jelenti, hogy Ponta még mindig egyfajta kitolódott tinédzserkorban leledzik, és ilyen gyermeteg szempontok szerint hozza meg döntéseit. A kormányfő ezt már nem gondolta végig, hiszen bizonyára nagyon nehéz kimagyaráznia egy politikusnak elegánsan, hogy egy év leforgása alatt miért változtatja meg gyökeresen álláspontját az olyan stratégiai horderejű kérdésekben, mint a verespataki beruházás vagy a palagáz kitermelése. Mert 2012 elején Pontáék még azzal kampányoltak, hogy nem szabad engedélyezni a palagáz kitermelését, illetve a román arany nem kerülhet idegenek kezére…

„Hogy ezek a mai fiatalok!” – szokták mondogatni az idősebbek, és hát valóban: ezeknél a mai fiataloknál minden másképp van. Itt van például a „körmös” szakkifejezés. Ez a fogalom ma tiszteletre méltó foglalkozást jelent, mégpedig a manikűrös nénit, aki műkörmöket tesz a lányoknak, majd az éppen aktuális trend szerint zöldre, kékre vagy állatkásra festi azokat. „Bezzeg a mi időnkben!” – mondhatnák erre megint az idősebbek, no nemcsak azért, mert akkoriban egyenesen a bolondokházába vitték volna azt, aki okkersárgára festeti a körmeit, hanem azért is, mert akkoriban a körmös egészen mást jelentett – sok helyen jól bevált pedagógiai eszköznek számított. Sőt, egy-két „konzervatívabb” tanár még az én időmben, azaz a ’90-es évek elején is használta azt, olykor egyéb, hasonlóan „edukatív” módszerekkel felváltva: például a fülünknél vagy barkónknál fogva „emelt ki” a padból, és máris jött a nyakleves, amitől aztán visszahuppantunk helyünkre. Eszünkbe se jutott rohanni az igazgatóhoz, sőt, otthon sem siettünk elpanaszolni az ilyesmit. (Nehogy esetleg meglegyen a „ráadása” egy atyai-anyai pofon formájában…) Osztálytalálkozókon ma már nosztalgiával emlékezünk azokra a bizonyos nyaklevesekre. Hogy jobbak lettünk-e tőlük? Nem hinném (na jó, 10 percig biztos, hogy meg se mukkantunk).

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a hazai állampolgárok átlagosan keresetük 42 százalékát költik élelmiszerre. Egy átlagkeresetű vásárló kosara havonta a következőket tartalmazhatja: 28,9 kg kenyér, 2,5 kg disznóhús, 1 kg marhahús, 2,5 kg csirkehús, 2 kg sóstúró, 3,5 kg burgonya, 2,1 kg paszuly, 1,6 kg murok, 2,5 kg hagyma, 6 liter tej, 3,5 kg alma, 13 tojás. Az életszínvonal tekintetében első helyre sorolják Bukarestet (2005 lejes átlagbérrel, 947 lejes átlagnyugdíjjal, és 14 289 euró egy főre eső bruttó nemzeti össztermékkel – PIB), Kolozsvárt pedig harmadiknak könyvelik el (PIB: 7625 euró). Az Eurostat felmérése az uniós átlaggal hasonlít össze: ebben a tekintetben a romániai életszínvonal 48 százalékos, az élelmiszerek tekintetében a vásárlóerő pedig 68 százalékos (pl. a kenyér ára 63%-os, a húsé 57%-os, a tejé, a túróé és a tojásé 93%-os).

Mikor ezek a sorok napvilágot látnak, már nem csak a németországi választások exit poll eredményei közismertek, hanem talán a hivatalos előzetes végeredmény is, amelynek tudatában felvázolhatók a német parlamenti erőviszonyok és a berlini kormányalakítási stratégiák. 2009-ben a Konzervatív Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az egy héttel ezelőtti bajor tartományi választásokon abszolút sikert arató Keresztényszociális Unió (CSU) a szavazatok nem egészen 34 százalékával nyerte meg az országos választásokat, feloldva ezzel a 2005–2009 közötti nagykoalíciós kényszert, amely kormányzati értelemben bizonyos fokig megkötötte a kancellári székbe emelkedő Angela Merkel kezét. A CDU-CSU pártszövetség a választások előestéjén a felmérések szerint 40 százalékos támogatottságot élvezett, és ennek egyetlen valószínű következménye lehet a jövőre nézve: Angela Merkel. Bármely kormányzati konfiguráció ennek a függvénye Németországban.

Borítékolhatónak ígérkezik a Románia Csillaga érdemrend becsületbíróságának döntése Tőkés László európai parlamenti képviselő kitüntetésének a visszavonása ügyében. Az érdemrend tagjainak közgyűlésén egyértelműen a Szociáldemokrata Párt (PSD) döntése kerekedett felül, amely lényegében a kitüntetést kezdeményezte. A PSD-sek megszervezték magukat, és olyan testületet állítottak fel szavazás útján, hogy ők kerüljenek többségbe.

Gondjaik kezelését követelik az egészségügyben dolgozók. Ahhoz pedig, hogy panaszaikra oda is figyeljenek, a végső módszerhez folyamodtak – a tüntetéshez. Két napja tüntetnek tehát orvosok, fogorvosok, orvosi asszisztensek, betegápolók. Bevallásuk szerint most már nem hátrálnak meg mindaddig, ameddig bajaikra komolyan oda nem figyelnek, és azokra megoldást nem találnak. A legvégső esetben pedig általános sztrájkhoz, munkabeszüntetésekhez és lemondásokhoz folyamodnak, mert úgy érzik – nincs már veszteni valójuk. Tiltakozásukkal arra figyelmeztetnek: orvosként, egészségügyi dolgozóként ők már eleve vesztesei ennek a társadalomnak, ennek a rendszernek, amennyiben a hiányosságokat nem kezeli sürgősen a szaktárca és a kormány.

„Ha valamit el akarsz odázni, hozz létre egy szakbizottságot”, ugrik be ismét – folyamatosan – Murphy törvénye a hír hallatán, hogy a parlament verespataki különbizottságot létesített. A cél ugyanis épp ez: kitolni, elodázni a dolgot. A román politikai elit továbbra sem hajlandó, továbbra sem mer világos, egyértelmű álláspontot megfogalmazni Verespatak ügyében. Leszámítva az RMDSZ-t, amely mindvégig ellenezte a bányatervet, sem a Tăriceanu-, sem a Boc-, mint ahogy most a Ponta-kormány sem meri dűlőre vinni a dolgot, még a nyíltan „bányászatpárti” Băsescu is árnyaltan/kétszínűen nyilatkozgat erről. Az a párt, amelyik ma kertelés nélkül kiáll a Verespatak-projekt mellett, szavazatokat veszít, függetlenül attól, hogy mit gondol a beruházásról. A nyílt elutasításnak is nagy az ára, ezt viszont nem szavazatokban mérik … Most viszont „sínen” vagyunk: a különbizottságban tovább húzódik a dolog, s aztán maj’meglátjuk! Ahogy azt szintén Murphy mondja: halaszd csak holnapra, hátha akkor nem is kell már megcsinálni/eldönteni/megszavaztatni. Vagy ennek a romániai változata: hátha majd mutyiban megcsinálhatjuk!

Az Európai Bizottság elutasította az RMDSZ és nemzetközi partnerei által kidolgozott, kisebbségvédelmi tematikájú állampolgári kezdeményezést. A döntés nem meglepő, ha azt vesszük figyelembe, hogy az unió meghatározó tagállamai, és legfontosabb vezetői úgy gondolják: a kisebbségvédelem a tagorszá­gok hatáskörébe tartozik. Az állampolgári kezdeményezést ugyanis csak olyan témában lehet iktatni, amely az EU illetékességi körébe tartozik, márpedig a közös Európánk alapító szerződése szerint a kisebbségi kérdés nem meghatározó szempont. Ez senkit sem érhetett meglepetésként.

Látszólag zökkenőmentesen zajlott le a 2013/2014-es tanévnyitó: virágcsokrokkal, minden széppel-jóval, megszívlelendő tanáccsal teli üdvözlőbeszédekkel. Fénylő szemű, érdeklődő gyerekarcok és meghatódott szülők népesítették be a romániai iskolákat. A tegnapi zsúfoltságban is érezhető volt az örök szeptemberi iskolakezdés minduntalan megújuló boldog hangulata, zamata.

Soha nem volt saját kutyám. Nem ismerem a kutyákat.

A szeptember elején Bukarestben bekövetkezett kutyaharapásos gyermektragédia felkorbácsolta az indulatokat. Sok esetben besegített a média is a hangulat fokozásába. A parlament a héten elfogadta a kóbor kutyák eutanáziájára vonatkozó törvényt, ennek következményeiről, a felelős állattartástól R. Fodor Dóra aranyosgyéresi állatvédőt kérdeztük, aki közel 200 tordai utcakutyát gondoz évek óta munkatársaival.