label_szabadsag
Magunkról | Kapcsolat | Munkatársak
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Velemeny

« Vissza a főoldalra


Kezelést követelnek az orvosok

Létrehozva: 2013. szeptember 20. 00:41

ÚJVÁRI ILDIKÓ

Gondjaik kezelését követelik az egészségügyben dolgozók. Ahhoz pedig, hogy panaszaikra oda is figyeljenek, a végső módszerhez folyamodtak – a tüntetéshez. Két napja tüntetnek tehát orvosok, fogorvosok, orvosi asszisztensek, betegápolók. Bevallásuk szerint most már nem hátrálnak meg mindaddig, ameddig bajaikra komolyan oda nem figyelnek, és azokra megoldást nem találnak. A legvégső esetben pedig általános sztrájkhoz, munkabeszüntetésekhez és lemondásokhoz folyamodnak, mert úgy érzik – nincs már veszteni valójuk. Tiltakozásukkal arra figyelmeztetnek: orvosként, egészségügyi dolgozóként ők már eleve vesztesei ennek a társadalomnak, ennek a rendszernek, amennyiben a hiányosságokat nem kezeli sürgősen a szaktárca és a kormány. [Szóljon hozzá!]


Mindaz, amit kérnek, nem csak érthető és elfogadható, hanem meglepő is egyben. Meglepő, hogy mindezeket a követelményeket évek óta nem voltak képesek megoldani, teljesíteni a döntéshozók: a nemzeti bruttó össztermék legalább hat százalékát kiutalni az egészségügynek, külön törvényben garantálni szakmai függetlenségüket, legyen megvédve a becsületük és a hatóságok mondjanak már le a szakmabeliek ócsárolásáról, ténylegesen kérjék ki az egészségügyisek véleményét az őket érintő kérdésekben, intézkedésekben, és természetesen megfelelő fizetésemelést egy külön törvény kidolgozása révén, a kezdő orvosokat is beleértve.

A bérezési gond sem újdonság, hiszen évek óta problémát okoz a jó szakember- és személyzethiány amiatt, hogy a hazainál összehasonlíthatatlanabbul jobb fizetésért mennek külföldre dolgozni orvosok és asszisztensek egyaránt. A szakmák értékelése és megbecsülése manapság nem követi feltétlenül sem a felkészülést, a ráfordított időt és tanulást, vagy a vele járó felelősséget, illetve kockázatot. Hiszen egy kétszobás lakás felújításáért például egy mesterembert sokszor bőségesebben megfizetnek, mint egy életet mentő orvost, de még egy hivatásos sofőr is többet keres az áruszállítással.

Egyértelmű tehát, hogy az egészségügyi rendszer most már végső stádiumba jutva sürgősen kezelésre szorul. A rendszeren belüli visszásságokat a kívülálló, a páciens nem látja úgy át, mint a benne érintettek, az ott dolgozók, ezért is örvendetes, hogy a szakmabeliek ekkora elszántsággal „mentek neki” az egészségügyi minisztériumnak és miniszternek, aki most már kénytelen volt nyilatkozni, és legalább az egyeztető tárgyalást belátható időpontra, szombatra kiírni. Talán sikerül valamiben megegyezni, valamit kitalálni a rendszer jobbulása érdekében – mert ezt akkor már a páciensek is megérzik. Akik az egésznek a működéséből sokszor keveset látnak és még kevesebbet értenek meg kívülállókként, de csattanni elsősorban rajtuk csattan a dolog. Azt kell tapasztalniuk, hogy rendszeresen fizetett egészségügyi hozzájárulásuk ellenére számban és minőségben is egyre kevesebb ellátásra lesznek jogosultak, hiszen hónapokra előre kell előjegyeztetniük magukat különféle kivizsgálásokra, ha nem akarják keményen megfizetni az árát, vagy nem akarnak (nem tudnak annyi pénzért) magánklinikára menni kezelésre, műtétre. Azzal is szembesülnek a betegek, hogy cseppet sem egyszerű a háziorvosokhoz bejutni, vényt iratni vagy sürgősen küldőpapírt kérni adott esetben – mindez az elbonyolított rendszer miatt. A fogorvosi kezelés állami biztosítása a nullával egyenlő, ezért a szép mosoly gazdag mosoly is egyben. Az is bevett szokás, hogy a kórházi kezelésre szoruló beteg előbb felkeresi a szakorvost a magánrendelőjében, kifizeti a vizitdíjat, és megszerzi a kórházi beutalást. (Higgyék el, hogy kivételek mindig vannak, ezért külön tisztelet nekik!) Egyesek pedig azzal is szembesülnek, hogy ameddig nem „ejtik” a „tarifát” az orvos zsebébe, addig nincs műtét (holott az ezen a területen alkalmazott kifejezés, a hálapénz is sugallja, hogy a „munkálat” elvégzését hálálják meg, utólag és nem előre).

Az újragondolásra érett egészségügyi rendszer fejezetéhez tartozik például az ismert színész, a hetvenéves Alexandru Arşinel esete is, aki állítólag soron kívül részesült veseátültetésben. A műtétet az elhíresült kolozsvári sebész, Mihai Lucan végezte, aki állítólag azt nyilatkozta: többek között azért műtötte meg a beteget, mert nagyon értékes. Az eset nagy visszhangra lelt nemcsak a helyi, hanem az országos közvéleményben is. A botrány azért robbant ki, mert többen felhördültek: megkülönböztetés történt a nagyon sok, évek óta veseátültetésre várakozó betegekkel szemben, ezért feljelentéseket helyeztek kilátásba, ugyanakkor magyarázatot várnak a szervátültetéseknél alkalmazott általános kritériumokat illetően.

Az egészségügyi rendszer valóban változtatásra szorul, általában és általánosan is, több tekintetben. Drukkoljunk hát az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak a sikerükért, és annak érdekében, hogy végül a jobbítás majd ránk, páciensekre, biztosítottakra is kihatással legyen.






Új hozzászólás

Kommentek küldése csak bejelentkezett felhasználók által lehetséges.

További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap