Bánffy Miklós Kolozsváron éppen csak hogy megszületett, mindössze két esztendős volt, amikor Kemény Zsigmond 1875-ben, öccse pusztakamarási birtokán, immár elborult elmével, 61 évesen távozott az e világi létből. Mondhatnók, hogy virtuális találkozásuk itt az Apáczai Galériában merő véletlen, azaz hogy az évfordulókhoz kötődő szokásos megemlékezések folyománya.
Csakhogy a véletlen néha telitalálatokat eredményez. Mert mi más, ha nem telitalálat a magyar művelődéstörténet eme két, nemesi származású, kimagasló alakjának képzőművészeink számára ihletforrásul szolgáló együttléte? Az az emberi tartás és annak irodalmi-művészeti-társadalompolitikai vetülete, amely mindkettejüket jellemezte. Más-más korban, Kemény Zsigmond az 1848-as forradalom előtti és utáni években, míg Bánffy az első világháborút megelőző s azt követő, kétszeres impériumváltást is megért időszakban vészelte át egyenes derékkal és mindenkori bátor szókimondással a megpróbáltatásokat. Tették pedig ezt mindketten polgári eszményképű arisztokratákként. Ami egyben azt is jelentette, hogy teljes befogadásra sehol sem találtak. Saját osztályuk és a polgárság egyaránt gyanakvással figyelte tevékenységüket, nem beszélve Bánffy esetében az 1944 utáni totális mellőzésről.
************************************************************************
Lapunk teljes tartalma azok számára az internet útján is elérhető, akik a Szabadságot a Digitálstandon megvásárolják (havi előfizetési díj: 1800 forint, illetve az annak megfelelő lej, euró, dollár, a napi árfolyamon).
Cikkeink a változásról:
**********************************************************************
