„Új monyókalandok várják idén Gergely Edó olvasóit: a 2012-ben a Koinónia Kiadónál megjelent Monyómesék sikere után folytatódik a két, párhuzamos világban játszódó történet”, olvasható a Koinónia honlapján, és hogy ez valóban így van, arról szerdán délután győződhettünk meg a Koffer Könyves kávézóban. Itt mutatták be ugyanis „az emberekkel egy fedél alatt élő, különös lények”, a monyók életét egy nyáron át követő új kötetet, a Monyónyár című meseregényt. A szerzővel és Kürti Andrea illusztrátorral Balázs Imre József beszélgetett, aki többek között a láthatóság és láthatatlanság részleteire, az emberek és monyók közötti „párbeszédre” és egyéb érdekességre is kíváncsi volt. Balázs Imre szerint Gergely Edó könyveinek – és ebbe beletartozik a most megjelent Monyónyár is – van egy közös vonása: „nem a levegőbe beszélnek”. Mint kiderült, az első kötetben, a Monyómesékben megismert láthatatlan figurák ezúttal Olthévízen, majd Kolozsváron, utána pedig a tengerparton kalandoznak, ezekre a helyszínekre kísérik el a szerzőt és kisfiát, Márkust. Gergely Edó szerint a monyók önálló karakterek, saját világuk van, „nem nagyon lehet beleszólni az életük történetébe, nem azt írom, amit akarok, hanem azt, amit ők akarnak, hogy írjak. Látom is őket, meg nem is, mint a mesében”. Kürti Andrea megjegyezte: számára már nem voltak ennyire láthatatlanok, hiszen kész szöveget kapott a kezébe, amiből minden kiderült a monyókról. Persze ettől még el kellett képzelni ezeket a figurákat, még akkor is, ha nagyon sok minden elhangzik egy-egy karakterről. – Azt szeretem Edó szövegében, hogy hatalmas szabadságot ad, vannak megkötések ugyan, de én is beletehetek apró csavarokat a történetekbe – magyarázta az illusztrátor.
|
