Struktúrák címmel nyílt meg a múlt hónap végén az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete (EMME) kolozsvári csoportjának tavaszi tárlata az Apáczai Galériában. A népes közönséget Vörös Alpár igazgató köszöntötte. Majd a kiállítás méltatását követően a Bedő Ágnes vezette Guttman Mihály Pedagóguskórus színvonalas műsorának tapsolhatott a közönség, a házigazda Székely Géza művésztanár pedig Kondor Béla költészetéből nyújtott ízelítőt. S immár hagyományosan a Székely Bertalan-díj is gazdára talált. A boldog díjazott ezúttal Horváth Gyöngyvér grafikusművész.
A képzőművészet három, világviszonylatban kimagasló alkotójának állít emléket az Apáczai Galéria Struktúrák című kiállítása. A kurátor, Székely Géza kitűnő érzékkel tapintott rá arra a lényegi összetevőre, a struktúrára, ami a három művészt összeköti, de ugyanakkor el is választja egymástól. Mert mi is a struktúra voltaképpen? A műalkotás gerince: a formai jegyek összessége, de a formák mögött megbúvó, belső lényegé is. Hiszen szólhatunk szellemi struktúrákról is. Ezeknek a nyomába eredünk most, Kondor Béla, Marc Chagall és Paul Cézanne szellemiségét és annak kisugárzását felvillantva. Angyalok a város felett – írta és képírta Kondor Béla, aki most 85 éves lenne. Azazhogy lehetne. De nem lett, mert zseni volt, a rajzművészet és a festészet zsenije, s ráadásul még költő is, a zsenikhez pedig a sors olykor nagyon kegyetlen. Elemészti őket öntüzükben. Kondor Béla 1972-ben, mindössze 41 évesen csatlakozott a város angyalaihoz, hogy immár odaföntről is megvédhesse a neoavantgárdot, és immár odaföntről is támadhassa hasonló intenzitással a tradicionalizmus, a hagyomány védelmében. Tehette. Kisujjában volt ez is meg amaz is, s ő mindenek fölöttinek érezhette magát. Hiszen valóban az volt. Hitében és annak művészeti vetületében egyaránt. Angyalszárnyaival most itt suhan az Apáczai Galéria felett, szellemujjának nyomai, szellemiségének kisugárzása pedig konkrét formát öltött az itt látható alkotásokban.
|
