Valahányszor valamilyen kapcsolatba kerülök az embertársaknak ingyenes szálláslehetőséget, eligazítást, mi több, embertársi támaszt biztosító Kanapészörfölő (CouchSurfing.com) közösséggel vagy annak valamelyik tagjával, érzem, hogy nem vagyok egyedül ebben a világban. Tudom, hogy Hannoverben, Bolognában, Isztambulban, Szófiában, Nápolyban, Barcelonában, Kassán, Zaragozában, Dublinban, Krakkóban, Cork városában vagy akár Dubaiban, de még Szalonikiben is van valaki, aki tud rólam, akivel kapcsolatban állok, s aki alkalomadtán segít rajtam. Lehet, nem csak szállás vonatkozásában.
Az imént csak néhányat soroltam fel azok közül a városok közül, ahol az utóbbi időben egyedül, vagy barátnőmmel, Vandával jártam – eddig 41 országban fordultam meg a szerény erdélyi magyar újságírói fizetés ellenére –, elsősorban a CouchSurfingnek, no meg a fapados légitársaságoknak köszönhetően. A fentiekkel csupán utalni szándékoztam arra, hogy a világ valamennyi országában jelen levő CouchSurfing közösség mennyire fontos sokunk számára. Lehetőséget, támpontot jelent. S ráadásul, amikor a kanapészörfölők szilveszterezéssel, egymás kultúrájának, hagyományainak, értékrendjének, életfelfogásának, vallásának, életvitelének, szociális helyzetének, politikai nézeteinek mélyrehatóbb megismerésével járó év végi találkozót, úgynevezett CouchSurfing Winter Camp-et (téli tábort; van nyári is) szerveznek, akkor minden még érdekesebbé válik...
Auschwitz után lélekerősítő volt ellátogatni abba a gyárba, ahol Oskra Schindler zsidókat mentett meg. Itt éppen a volt irodájában járunk  |
Alkalom nyílt egy többórás túrára a falu környékén  |
