Már-már etnikai konfliktus alakult ki tegnap délután, amikor az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja székely szakaszának mintegy tíz képviselője tartott volna megemlékezést a Székely Hadosztályról. A résztvevők koszorút akartak elhelyezni Mátyás-király szobránál.

Mintegy tíz, az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának székely szakasza képviselője tartott volna ma megemlékezést Kolozsváron.

A résztvevők az egykori Székely Hadosztályról szerettek volna megemlékezni azáltal, hogy koszorút helyeznek el Mátyás-király szobránál.

Lévén, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által nem engedélyezett megmozdulásról volt szó, a rendőrség illetékesei bekísérték a résztvevőket.

A Noua Dreaptă mintegy szász ellentüntetője alig néhány méteres távolságra volt a Székely Gárda fiataljaitól. "Trianon, Trianon!" és "Ki a magyarokkal az országból", skandálták a román nemzeti színekkel díszített kokárdát viselő ellentüntetők. Ugyanakkor trágár, obszcén szavakat kiabáltak a tüntetni kívánó gárdások irányába.

A rendőrség bekísérte a Székely Gárda akciójának résztvevőit. Ugyanakkor igazoltatottak és megbüntettek több személyt az ellentüntetők közül.

Mintegy tíz, az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának székely szakasza képviselője tartott volna ma megemlékezést Kolozsváron.

A résztvevők az egykori Székely Hadosztályról szerettek volna megemlékezni azáltal, hogy koszorút helyeznek el Mátyás-király szobránál.

Lévén, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal által nem engedélyezett megmozdulásról volt szó, a rendőrség illetékesei bekísérték a résztvevőket.

A Noua Dreaptă mintegy szász ellentüntetője alig néhány méteres távolságra volt a Székely Gárda fiataljaitól. "Trianon, Trianon!" és "Ki a magyarokkal az országból", skandálták a román nemzeti színekkel díszített kokárdát viselő ellentüntetők. Ugyanakkor trágár, obszcén szavakat kiabáltak a tüntetni kívánó gárdások irányába.

A rendőrség bekísérte a Székely Gárda akciójának résztvevőit. Ugyanakkor igazoltatottak és megbüntettek több személyt az ellentüntetők közül.

A konfliktus elkerülése érdekében a csendőrség rohamosztagának bevetésére volt szükség. (4)

„A színjátszó sokkal fontosabb ember a köz társaságban, mint amilyennek sokan képzelik.” Minthogy ezeket a szavakat Kótsi Patkó János írta le, az erdélyi magyar színház hőskorában (Kötő József mottóul választotta fontos és érdekes könyvéhez, az 1919 és 1940 közti erdélyi színjátszó személyeket leíró művéhez) – nem gondolhatjuk, hogy a valamikor legendás hírű színházszervező arról a „köz társaságról” mondott véleményt, amelyben nekünk ma élni adatik, és amely most éppen elnököt készül választani magának. Nyilván nem e választási hetek színjátszásáról van szó, a magukat így-úgy megmutató színjátszó személyekről, akiknek a nevéhez most számok és százalékok-arányok kerültek; kezdődhet-folytatódhat tehát a számolgatás, a „ki kit győz le” társasjáték, a már egy szóba írt köztársaságban. Természetesen nem érthetünk egyet azokkal, akik szerint mi ebben a játékban nem vagyunk érdekeltek, noha a következményeket illetően nem árt óvatosan mérlegelni – elégszer csaptak be már minket.

Habár sok mindenre volt már példa országunkban, amiről azt mondhattuk: ez is csak nálunk történhet meg, a költségvetési alkalmazottaknak tíznapos fizetés nélküli szabadságra küldése mindennél jobban meglepett. Kíváncsi lennék, ki az a gazdasági szakember, aki egyet ért azzal: ez az intézkedés tényleg meghozza majd a kívánt eredményt, és csakis a tanárok fizetésének csökkentése volt az egyedüli lehetséges megoldás a válság csökkentésére.

A november 16-i határidő ellenére a kolozsvári Utilitas Kft. még mindig nem készítette el a ló és lovasa felemeléséhez szükséges speciális szerkezet terveit – tudtuk meg László Attila alpolgármestertől. – Felkérjük Szabó Bálintot, a cég többségi tulajdonosát, fáradjon a városházára, beszéljük meg a kérdést, mert ez így nem mehet tovább! – fogalmazott a tisztségviselő.

Tőkés László azon nyilatkozatára reagálva, miszerint nekünk, erdélyi magyaroknak „nem nagyon van, mi között választanunk”, illetve szerinte „a román jelölteket nézve sem beszélhetünk választási lehetőségekről, hiszen a három esélyesnek tűnő jelölt magyar ügyekben elfoglalt álláspontja alapján nyugton állítható: „egyik kutya, másik eb”, Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Szabadságnak adott interjúban kifejtette: két jelölt van a második fordulóban, ha tetszik, ha nem. „Nekünk, magyaroknak bele kell szólnunk a választás kimenetelébe, hiszen nem mindegy, hogy milyen országban élünk a következő három-öt évben. Nem véletlenül állítom ezt, ugyanis a következő kormányzati ciklus három éves. Az RMDSZ arra buzdít, a magyarok járuljanak hozzá ahhoz, hogy Romániának kisebbségi, német miniszterelnöke legyen. Meggyőződésünk, hogy a magyar ügyekhez Johannis más empátiával tud közeledni. Ugyanakkor, ha Romániában ugyanolyan munkát tud kifejteni, mint Nagyszebenben, akkor mindannyiunknak jobb lesz. Arról nem is beszélve, hogy nekünk, magyaroknak is érdekünk, hogy a lehető leghamarabb kormánya legyen az országnak, amely programjában a magyar kérdés hangsúlyosan szerepel. Ez az RMDSZ nélkül nem fog menni – fogalmazott Kovács Péter.

Ördögi körbe került az RMDSZ, amely az elnökválasztás második fordulója előtt bármelyik utat is követné, szinte minden esetben veszít. A szövetség vezetői azt vallják, hogy a politikában nem jelent járható utat a semlegesség. A romániai magyar liberálisokat magába foglaló Szabadelvű Kör nevű platform arra kéri a szövetség vezetőit, bízzák a választók lelkiismeretére, hogy kire szavaznak a második fordulóban. Ezzel szemben az RMDSZ vezetőségében azt az álláspontot képviseli a többség, miszerint ez a semlegesség a kormánykoalíciós tárgyalásokból való biztos kimaradást jelenti. Ez már csak azért sem lehet elfogadható a szövetség vezetőinek, hiszen köztudottan azt vallják: a kormányzásból csak haszna származhat a romániai magyarságnak.

Sokat elmondott az államfőjelöltek stratégiájáról a péntek esti vita. Traian Băsescu a jól ismert formáját hozta, ami viszont a másik két jelöltet illeti, a tévénézők előtt némiképp „új” Geoană és „új” Antonescu jelent meg. Ezeknek a vitáknak a célpontjai elsősorban nem a stabil pártszimpatizánsok, őket kevésbé befolyásolhatta ez a közvetítés, hanem inkább azok, akik a közvélemény-kutatásokban a határozatlanok, szavazni nem szándékozók népes táborát gyarapítotják. Nagy részük kevésbé követi a politikai eseményeket, ezért ilyenkor a konkrét érveken túl sokat számít a testbeszéd, a jelöltek gesztusai, a vitastílus, a mögöttes üzenetek. A kampányszakértők ennek tudatában készítik fel a jelölteket a szereplésre. Az alábbiakban nem az elhangzott érvek tartalmi, szakpolitikai elemzésére, hanem ezekre a formai jegyekre vonatkozóan fogalmaznék meg néhány észrevételt.

Egyszer volt Budán kutyavásár… Amióta ez a mondás megszületett, persze, többször is, sokszor volt efféle – akár a mondat konkrét vagy átvitt jelentésére gondolunk.

A futballtörténelem egyik legnagyobb tévedését/csalását követte Martin Hansson svéd bíró, aki a francia–ír világbajnoki pótselejtező visszavágóján egy nyilvánvaló kezezést (előtte a partjelző lest) nézett el a házigazda franciáknak a hosszabbításban, és lehetővé tette, hogy ők jussanak ki a jövő évi dél-afrikai világbajnokságra. Az eset ismét felélesztette a sport tisztaságáról folytatott vitát, ami rendszerint az olimpiai játékok alkalmából is napirendre kerül. A mindig visszatérő kérdés az, hogy a sportot mekkora mértékben uralta el az üzleti szellem. Mert az nyilvánvaló, hogy a sport régóta nem csak az emberi fizikai teljesítményen alapuló verseny. Ennél sokkal több, gondoljunk csak az egyre szaporodó doppingesetekre.

Zsibvásár – talán ezzel a szóval lehetne jellemezni a legjobban azt, ami az utóbbi napokban zajlott az elnökválasztási kampány háza táján. Konkrétan a kedden és szerdán történt keresztül-kasul való „egyeztetésekre” gondolok itt. Az egész kampányperiódust ugyanis legszívesebben valami egészen más kifejezéssel illetném, ha a nyomdafesték eltűrné.

November 22-én államelnököt választ Románia. Az elmúlt egy hónapban, a kampány során a magyarság érdekeit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben induló Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke képviselte. Azzal, hogy az RMDSZ saját jelöltet állított a hétvégi államelnök-választásokon, elsősorban azt kívánta jelezni, az erdélyi magyarság jelen van az országos politikában, bele kíván szólni az ország dolgaiba. Célkitűzéseiről, kampánya fogadtatásáról, tapasztalatairól kérdeztük Kelemen Hunort.

Kötve hiszem, hogy Pilinszky négysorosa és a woodoo ártó technikák között lenne bármiféle kapcsolat, most ebben a szövegben mégis egymásnak koccantak. A jelöltek orcájával teleaggatott város képe nem ünnepváró, legfeljebb az eddigi eklekticizmust fokozza zavaró zsibvásári színskálává. Az, hogy már mindenhova odaenyvezik a fecniket, divat. A hatóságok meg nemtelen egyszerűséggel elnézik. Oly sodró és elemi a lendület, hogy még a szeméttárolók faláról is mosolyog egy diplomata, tengerész, vagy törcitanár.

A 2008-as év valószínűleg fordulópontot jelent a modern kapitalizmus tekintetében. Néhány hónap alatt az Amerikai Egyesült Államokban kirobbant, jelzáloggal terhelt ingatlanpiaci válság átalakult egy komplex pénzügyi krízissé, majd egy példátlan pénzügyi és gazdasági világválsággá.

Amikor a recesszió szele már javában fujdogált – igaz, tőlünk még tisztes távolban – Băsescu elnök mindenkinek csak jó életet beígérő (să trăiţi numai bine) szlogenjével hintett port alattvalói szemébe, üres szavakból épített fallal bástyázva körül országát. Nagyon jól tudta, mi következik, pillanatnyi érdekeinek megfelelően azonban szemrebbenés nélkül hazudott. S tette mindezt addig, míg a gazdasági romlás, az ország katasztrofális állapota immár híveit is félreérthetetlenül szembesítette a valósággal. Most éppen az omló falak korszakát éljük-nyögjük. Az omló falak pedig fölöttébb veszélyesek, olykor építőjüket is maguk alá temethetik.

Látjuk is azt, amit nézünk? A kérdés sokféleképpen közelíthető meg, akár a hétköznapokra, akár ünnepeinkre, a történelemre vonatkoztatva – persze akár a politikára vagy a tudományra gondolva. A napokban az egyik kolozsvári román hetilap a város utolsó bűvészeiről (Ernestóról és Belloniról) közölt riportot; a bűvészmutatványok mögé látni alighanem a legnehezebb, a valóság elrejtésében nyilvánul meg ez a különös művészet. Nem ritkán az az érzésünk, hogy rokon vele a politika, ám ha alacsony szinten művelik, a leleplezés könnyebben történik meg. A politikai életben (párt)elkötelezettek segítenek a közönséges halandónak, amikor egymásra figyelve rántják le a leplet az ellenfélről (néha a saját párttársról is).

• Nem kell végigjárni Európát ahhoz, hogy megértsük: egységes európai kultúra, sem építészeti, sem más tekintetben nem létezik. Athén és Stockholm, Szicília és Skandinávia, egy dél-német kisváros és Párizs között ég és föld a különbség. Ettől függetlenül mindegyiknek megvan a saját jellegzetes bája, szépsége. Európa ettől színes, ettől érdekes. Ezért nevezzük divatos szóval multikulturálisnak. Kolozsvár a Főtér átalakításával pont a sajátos szépségébõl veszített el valamit. Tegyük hozzá: nem visszafordíthatatlanul.

Túl vagyunk a gazdasági válság mélypontján, jelentette be tegnapelőtt Románia elnöke az Etno nevű tévécsatorna délutáni beszélgető műsorában. Fantasztikus! Na, végre! – kapta volna fel a fejét örömében az egyre nagyobb rettegésben élő átlagpolgár, aki már azt sem tudja, hogy milyen túlélési technikákat találjon ki ebben a krízisben. Mondom, kapta volna! Ha! Ha nem tudná, hogy: