Tíz perc, s jövök...

Vízumigénylés szinte átveréssel

Egy ismerősöm azt mondta: az ő egyik azeri ismerőse minden bizonnyal segít megszerezni a vízumot. Az örmény és az azeri fegyveres erők között a Nagorno-Karabakh térségben ismét felújult katonai konfliktusra hivatkozva a férfi meggondolta magát. Javaslatára felvettük a kapcsolatot egy Sevda nevű hölggyel, akivel hosszasan leveleztünk. Ígérte, fejenként 90 euró átutalása ellenében elintézi a vízumot, amelynek kibocsátásához feltétlenül szükséges egy azeri állampolgár, utazási ügynökség vagy szálloda meghívója. Sokalltuk az összeget, így felhívtam Azerbajdzsán bukaresti nagykövetségét. Ott arról tájékoztattak, hogy a szükséges iratok (útlevél, meghívó) benyújtásával potom 35 euróért vízumot kaphatunk. A nagykövetség honlapján megtaláltuk az azeri hatóságok által vízumközvetítésre akkreditált utazási irodák jegyzékét, amelyen nem szerepelt az iroda, ahol Sevda dolgozott. Ezt megírtuk neki, válasza, miszerint ő is a hatóságok által engedélyezett utazási irodák egyikével intézte volna a vízumigénylésünket, napokig késett. De az is lehet, hogy csak a pénzünket akarta. Nem árt tehát az elővigyázatosság.

A Bla-bla car ingyenes internetes utasközvetítő portál segítségével a budapesti kiutazásunk fejenként csupán 10 euróba került. Az indulás előtt egy nappal már a magyar fővárosban voltunk, Bianka nagynénjének jóvoltából egy egész ház állt rendelkezésünkre a nagy út előtti pihenésre. Közszállítással megyünk a repülőtérre, eseménytelen a reptéri beszállás, simán ment a repülés is. Hajnali fél hatkor landolunk. Alig van néhány turista a gépen, az útlevelek legalább 90 százaléka zöld, azeri. Az ultramodern repülőtér kissé meglep: gyorsan jönnek a csomagok, nincs macera, probléma, késlekedés. Megyünk is a határőrökhöz. Rengeteg fülkénél dolgoznak, nem mint nálunk. A külföldieknek külön határőröknél kell jelentkezniük, így van alkalmunk beszélgetni kissé a magunkfajtákkal. Kalandvágyból, az új, a szokatlan, a váratlan felfedezési vágytól fűtött utazók (s nem turisták!) látogatnak elsősorban Azerbajdzsánba. Mindenki rengeteg türelemmel, toleranciával szerelkezett fel: tudtuk, nem lesz sima minden.

Lahic: iskolába menet

Lábtörlő alatt a bejárati ajtó kulcsa…

A reptér buszsofőrének már felszálláskor mondjuk, hogy a Port Baku Mallnál tegyen ki. Ott kellett találkoznunk CouchSurfing házigazdánk, Faris barátjával, Yusiffal. Rendkívül széles sugárúton haladunk, közepén szürreális díszlet: nagy, sárgára festett nyulak integetnek. A sofőr „természetesen” nem állt meg a kért helyen, bár mellette haladtunk el, s a Mall 28-nál kötöttünk ki. SMS Farisnak, hogy szóljon Yusifnak, hol vagyunk. Semmi válasz. Várunk. Megcsodáljuk az arab államokban meghonosodott építkezési stílust: homokszínű impozáns épület, még KFC is van benne. Ünnep miatt gyér a forgalom, de még így is nagyon szembetűnő a kontraszt a karbantartott angol típusú taxi és a lerobbant személygépkocsi között. Az utcán jól öltözött idős nő kéreget.

Megérkezik Yusif. A központhoz közeli tömbházba visz: a bejárati ajtó kulcsa a lábtörlő alatt. Az ajtó alig nyílik, majdhogynem be kell törni. Nyugtat viszont, hogy külön szobánk van. Yusif az első, aki kimondja, s ő is komolyan gondolja: a vendég Isten barátja, ezért minden kérését teljesítik. Néha már-már kényelmetlen és nyomasztó ez Azerbajdzsánban. Házigazdánk például ebédelni hívott, ajándékot vásárolt. Sajnos a kölcsönösség elve nagyon nehezen működik: csak akkor fogadta el a „vissza sört”, amikor már a hűtőben volt, akkor is nehezen. Elvégre a vendégnek minden jár. Állandóan.

Lahic környékén már betekintést nyerünk a Kaukázus hegyeinek szépségébe

Azonnal nekivágunk a városlátogatásnak: elsősorban ó- és belváros. Szerencsére mindkettőnknek sikerül bejutnunk az egyik mecsetbe, ez mindig maradandó emlék. Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát – összességében a lakosság 93 százaléka muzulmán. A 2013-ban végzett népszámlálás szerint a 86 600 négyzetkilométeres Azerbajdzsánban 9,4 millióan élnek. A vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése, Azerbajdzsán az egyik legliberálisabb muzulmán többségű államnak számít.

Majmolják a Nyugatot, de igyekeznek megőrizni a hazafiasságot is...

Mi ez?