– Mikortól vette át a kolozsvári rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, és honnan érkezett ide, tehát nagyjából mit kell tudni Szentannai Ágotáról?

– Szeptember utolsó napjaiban költöztem vissza Kolozsvárra, azért, hogy október elsején, amikortól a főszerkesztő-helyettesi megbízatásom szól, átvegyem az új tisztségemet. Két nappal elseje előtt már elkezdtem a beszélgetéseket a szerkesztőség tagjaival, hogy időt nyerjünk, hiszen csupán egy hónapunk volt arra, hogy előkészítsük az áttérést az új frekvenciára és az új, 24 órás műsorra.

Kolozsváron születtem, a Báthory-líceumban érettségiztem, majd a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szereztem szociológiai diplomát. 1997-től Budapesten tanultam tovább, ezzel párhuzamosan kezdtem el dolgozni, főként ifjúság- és oktatáskutatási projektekben. 2003-ban egy újabb kolozsvári intermezzo következett, amikor a Sapientia Alapítványnál dolgoztam, eközben óraadó tanárként tanítottam a Babeş–Bolyai Tudományegyetem kommunikáció, újságírói és politikatudományi szakjain, többek között tömegkommunikációs hatások elméletét és sajtóintézmények szociológiáját. 2007-ben kerültem Bukarestbe, ahol eleinte a Kulturális Minisztériumban, majd a Román Kulturális Intézetben (ICR) dolgoztam, majd miután Demeter András Istvánt kinevezték a Román Rádiótársaság elnök-vezérigazgatójává, ismét vele dolgozhattam, kabinetfőnökként. Mivel közben a Bukaresti Egyetemen megszereztem a doktori címet is, Rostás Zoltán mentorálásával, és így ismét közelebb kerültem az eredeti szakmámhoz, a szociológiához, örömmel fedeztem fel a rádión belül az Elbeszélt Történelem Archívumot, ahol az elmúlt négy évben tevékenykedtem. Eddigi szakmai életutam tehát állandó oszcillálás a felelősségteljes, szintetizálásra törő és pörgő adminisztratív munka, valamint a lassúbb léptékű, mélyebb kutatói, oktatói, elemző tevékenység között. Attól tartok, személyesen állandóan szükségem van mindkét típusú aktivitásra, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerre nem lehet ezt a két műfajt művelni.  Eddig az élet úgy hozta, hogy felváltva működött.

– Nagyon fontos pillanatban kezdte el munkáját a magyar szerkesztőségben, hiszen november elsejétől átállnak a 24 órás műsoridőre – tehát a rádióhallgatónak már nem kell áttekernie készülékét délelőtt 10 órakor, sem délután 6 órakor. Mit jelent a 24 órás adás, tehát mire számítson a hallgató, kik és hogyan foghatják az adást?

– A hallgatók szempontjából több előnye van az új, 98,8 Mhz-es ultrarövid hullámú, a magyar nyelvű rádióműsoroknak szánt külön frekvenciára való áttérésnek. Elsősorban azt említeném, hogy még ha a magyarul beszélő hallgatók többnyire kétnyelvűek is, hallgatóként kényelmetlen az, amikor nem egy egységes programmal találkozik egy adott frekvencián. A többnyire magyarul nem tudó román nemzetiségű hallgatók szempontjából ez fokozottan érvényes, hisz nem is értik, amit bizonyos órákban sugároz a rádió. Az állandó áttekerést csak a nagyon tudatos, hűséges közönségtől lehet elvárni, egyáltalán nem „hallgatóbarát” megoldás. Tehát hosszútávon mindenképp a különválás a cél. Ennek a célnak az első, fontos lépését tesszük meg most azzal, hogy kitöltjük a 24 órát, azaz lehetőséget adunk a hallgatóknak arra, hogy egész nap magyarul hallgassák a rádiót. Azért első lépés, mert egyelőre csak a kolozsvári és a minket internetről hallgatókhoz jut el a teljes műsor, a Kolozsvári Rádió középhullámú frekvenciáin valamint a Szatmárnémetiben és környékén fogható 87,9, és 93,3 MHz-es ultrarövid frekvenciákon továbbra is a megosztott műsor hallható.

Mi ez?