– Hogy mikortól kezdjük a mesélést?  Kodály azt mondta, hogy a gyermek zenei nevelése a fogantatás pillanatában kezdődik. Szerintem a mesélés is ekkor kezdődik. Ahhoz, hogy a gyermek befogadja a hagyományos kultúrát, nekünk kell őt mesehallgatóvá nevelnünk, hiszen senki sem születik mesehallgatónak. Ez az út magzati korban kezdődik, a pedagógusnak nincs hatása erre. Az a felnőtt, akinek gyerekkorában meséltek szülei, sokkal inkább mesél a saját gyerekének, ezzel pedig hozzájárul, hogy mesehallgatóvá nevelje-szeresse a gyereket. A magzat már hathetes korától mindent hall, ami őt körülveszi, így a mesét is. Ha az anya mesél, akkor a magzat szívdobogása egyenletessé válik, a két agyféltekéje pedig egyensúlyba kerül. Ha a várandós nő mesél, a teste nyugalmi állapotban van, és ezt a magzat érzékeli. A mesélés közben a magzat minőségi szöveget hall, és ez később fontos lesz, az anyanyelv szavait, kifejezéseit majd könnyebben sajátítja el. Nincs az életnek olyan területe, amire ne lenne egy-egy mondóka, mese, népdal vagy találós kérdés. Nincs olyan élethelyzet, amelyre ne találjuk meg a választ a több száz mesetípus százezernyi változatában. Magyarországon felkértek, hogy olyan 21. századi jelenségekre keressek népmesei analógiát, mint spermadonor, transzvesztita, feminista, diszkrimináció. Sikerült megtalálnom ezeket a népmesei analógiákat, ha nem is mindet a magyar, de a világ meseirodalmából. Ez azzal magyarázható, hogy bár nagyon megváltozott a világ körülöttünk, de az ember, a lélek struktúrája semmit sem változott az évezredek során – kezdte előadását Bajzáth Mária.

Mi ez?