Miközben ír, Filip Florian folyamatosan arra törekszik, hogy minél biztosabb talajt érezzen a lába alatt, pontosan tudnia kell, hogy rendben van, amin addig dolgozott. Többször is átolvassa az anyagot, és igyekszik úgy viszonyulni hozzá, mintha egy ezer idegen szövege heverne előtte. – Időnként rájövök arra, hogy elszúrtam az első oldalt, máskor meg nem, az idő viszont többnyire segít.
De ha nem döbbenek rá, hogy valami nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, hogy tetsszen nekem, akkor egy idő után lehetetlen folytatni – magyarázta az író szerdán délután a Koffer könyves kávézóban, Mint minden bagoly című kötetének bemutatóján. A regény, amely egy idősebb férfi és egy fiú barátságát meséli el, Toate bufniţele címmel 2012-ben jelent meg a Poliromnál, a magyar fordítás, amely idén látott napvilágot a csíkszeredai Bookart gondozásában, Demény Péter munkáját dicséri.
Filip Floriannak ez már a negyedik kötete, amely magyar nyelven is elérhető; Lövétei Lázár László fordította a Kölyök utca című művet (Bookart, 2014; Băiuţeii, 2006) – amelyet a szerző testvérével, Matei Floriannal közösen írt –, korábban pedig a Magvetőnél jelentek meg a Kisujjak (2008; Degete mici, 2005) és A király napjai (2009; Zilele regelui, 2008) című kötetek, mindkettőt Karácsonyi Zsolt ültette át magyarra. A mostani fordítás fülszövegében írja Demény Péter: „Filip Florian 1968-ban született, és ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely még nagyon is emlékszik a diktatúrára, de már a szabad világban élte meg a felnőttkorát. Mint minden bagoly című regénye éppen ezt a kettősséget hozza játékba, hiszen az öregedő férfi az apja, a fiatalember az öccse lehetne. Ez a két világ ütközik szelíden, finom iróniával (mint előző könyvei, a Kisujjak és A király napjai bizonyították, Florian szelíd író) az új regényben. Az öregedő férfi nem rámenős mester, észrevétlenül érzékeltet fontos dolgokat a fiúval. Olyan észrevétlenül, ahogy a baglyok bölcsek, akiket szintén Emil »mutat be« a kamasznak.”
Az est folyamán az írás különböző vonatkozásairól beszélgetett a szerző és a fordító, mint kiderült, a Toate bufniţele esetében eleinte női főszereplővel indított a szerző, csak közben jött rá, hogy nem tudja uralni a dolgokat: sem az embert, sem a történetet, ezért is döntött úgy, hogy változtatni fog. Amúgy legelőször egy jó ötletre volt szüksége, ahogyan korábban, más műveinél is, hogy egyáltalán neki tudjon fogni írni. A házuk közelében lévő fűzfák tetején a fülesbaglyok egyfajta apropóként szolgáltak jelen esetben, bár semmilyen kapcsolatuk nincs mindazzal, amiről a regény szól, mégis szükségesek voltak, hogy a szerző beszélni tudjon bizonyos dolgokról. Véleménye szerint akár egy banálisnak tűnő esetből is elindulhat a regény, aztán a könyv szinte magától születik meg. Olyan is van, hogy az ember hónapokig hordoz egy bizonyos információt a fejében, azzal kel és azzal fekszik, egy idő után pedig nagyon világosan tudja, hogy azzal szeretne foglalkozni. Ez azonban nem működik racionálisan, az ész, az ösztönök és az érzékek egyfajta összhangjából születik.
Mi ez?
