A Határtalanul! pályázat keretében két iskola, a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium és a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum, középiskolai osztályaiba járó diákjainak egy része különleges diákcsere programban vehetett részt Takács Sándor, illetve Sebestyén Árpád szervező tanárok kitartó munkájának köszönhetően. Nélkülük és a kísérő tanárok (Sárbogárdról Horváth Anita, Horváthné Szabó Judit, Zsidi Éva, Horváth István, Novák Kovács Zsolt és Kolozsvárról Tőkés Emőke, Deák Angéla) segítsége nélkül nem lett volna ekkora élményben része az 52 diáknak.
De kezdjük az elején. Március 10-én, csütörtökön izgatottan szálltunk fel a buszra, és ez az izgatottság a tetőfokára hágott amikor megérkeztünk Sárbogárdra. 26 gyerek várt ránk integetve, iskolájuk előtt a kísérőtanáraikkal együtt. Megérkezésünket követően megismerkedtünk velük, és már akkor tudtuk: a következő 4 napot sose fogjuk elfelejteni a temérdek emlék miatt.
Pénteken a gimnázium diákjaival együtt részt vettünk a Petőfi-napok alkalmából szervezett történelmi versenyen, szavalóversenyen. Néhányan megtekintették a rendőrség által szervezett drogkereső kutyabemutatót, és ebéd előtt még karaokéztunk is. A délután a röpié és a kosárlabdáé volt. Este pedig közösen elpróbáltuk az erre az alkalomra betanult darabot.
Visszagondolva a szombati napra, csodálatra méltó, hogy a kirándulásaink, látogatásaink Simontornyára, Ozorára, ahol Ozorai Pipó várát tekintettük meg, Székesfehérvárra, ahol nemcsak a várost, de az országalmát láthattuk, megsimogattuk Kati néni orrát, mennyire közel tudnak hozni két különböző területen élő, azonos nemzetiségű diákokat.
Kirándulásaink fénypontja Budapest volt, ahol elvarázsolt minket a parlament pompája, a Budai vár, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyarság Ház interaktív tevékenységekkel, és persze maga a város, ahol mindig pezseg az élet.
A távozásunk napját inkább ünnepélyes hangulat jellemezte, mivel március 15-től, a naptól amelyen megemlékezünk az 1848–49-es szabadságharcról, csak egy nap választott el, így közösen is megünnepeltük ezt az iskola udvarán lévő Petőfi-szobor megkoszorúzásával, magyar illetve székely himnuszt énekelve. Ezt követően fát ültettünk a diákcsapat tagjai közti szoros barátság jelképéül, majd a Református Idősek Otthonába siettünk, ahol előadtuk közösen A világ közepe avagy a Gyevi bíró című színdarabot, a meghatottság könnyeit csalva az idős emberek szemébe. Akik nem jutottak szerephez a darabban, a konyhán segédkeztek vagy az udvaron fölöslegessé vált több tonnányi térkövet pakolták fel a kisteherautóra, és pakolták le a szomszéd telken, ahol hasznosítani fogják. Kiadós bográcsgulyással és útielemózsiával hálálták meg igyekezetünket.
Mi ez?
