Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas nagyváradi festőművész 2007-es, nagyszabású kolozsvári egyéni tárlatát a kortárs képzőművészet felhőtlen diadalaként értékelte annak idején a szaksajtó.
A mintegy száz munkát felvonultató kiállítás, s a művész jelenléte és barátságos lényének varázsa akkor rengeteg látogatót vonzott a Művészeti Múzeumba. A Bánffy-palota most újabb Jakobovits-kiállításnak nyújt otthont. A 2015 április 8-i megnyitón, amint arról lapunkban már beszámoltunk, a Művészeti Múzeum termei ismét megteltek látogatókkal, a művészt azonban most már csak munkái képviselik. Az életének szinte utolsó pillanatáig dolgozó, nagybeteg festő kezéből 2012. december 17-én végleg kihullt az ecset. Legújabb munkáit a jereváni kortárs művészeti múzeumban szerette volna kiállítani, de betegsége miatt erre már nem kerülhetett sor. Ezt az általa összeállított anyagot kezeli most és mutatja be vándorkiállítás formájában különböző helyszíneken, többek között az anyaországban is a festő özvegye, Jakobovits Márta Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész. És ezt tekinthetjük meg április 26-ig Kolozsváron is.


A bádogképek – ahogyan a művész nevezte élete utolsó éveiben készült munkáit – mintegy igazolni látszanak az anyagba beleszerelmesedett, s azt már szinte fetisizáló alkotó művészi elképzeléseit, gondolatait. Gondolatokat, melyeket mélyből fakadó érzelmi-emocionális források tápláltak. Talán innen az a párhuzam is, ami a múlt reminiszcenciái, az elmúlás, s annak tárgyi vonzatai, valamint romló egészségi állapota közt vonható.
