Kossuth Lajos Amerikában 1852-ben és ma - Élő emlékezet

Kossuth fogadtatása New Yorkban (The Ladies Home Journal, 1897)

Az 1851-ben elnevezett Kossuth megye vásártere Iowában

A világosi fegyverletétel után Kossuth Lajos Törökországban élte száműzetésének első éveit, egykori lakóháza ma múzeum. Onnan 1851 őszén amerikai segítséggel sikerült Angliába hajóznia, amely mintegy tíz évig volt az otthona. 1851 decemberében Amerikába utazott, ott 1852 júliusáig hatalmas körúton népszerűsítette a magyar szabadságharc ügyét. Az új világban a hős szabadságharcost útjának minden állomásán rajongó tömegek várták, egyes források szerint Amerika akkori lakosságának mintegy fele látta-hallotta Kossuthot. Az angliai óvatoskodással ellentétben itt a hivatalosságok is hasonló elismeréssel fogadták. Nagy felhajtás övezte már körútjának első állomásán, New Yorkban, ahol ma szobra áll. Több tucat amerikai városban több száz beszédet mondott. Washingtonban Millard Fillmore elnök fogadta a Fehér Házban, majd januárban a kongresszus két házában is köszöntötték. Februárban felvételt kért és nyert a cincinnati-i szabadkőműves páholyba.

Az 1840-ben alapított mississippi-i falu 1853-ban vette fel Kossuth nevét

Tengerentúl a dicsőségtől a bukásig

Bár akkor úgy tűnt, célját – Magyarország felszabadításához támogatókat keresni – siker koronázza, elég hamar kiderült, hogy ez nem így van. Későbbi elemzések világosabban láttatták Kossuth taktikai hibáit.

Első tévedése az volt, hogy a kényszerű törökországi száműzetésből őt kiszabadítani igyekvő amerikaiak előtt elhallgatta egyetlen valódi célját – Magyarország felszabadítása –, és nem cáfolta azt az általános vélekedést, miszerint Amerikában szándékozna letelepedni. Hogy Kossuth nem kíván új otthonra lelni az új világban, ez viszonylag gyorsan egyértelművé vált. Másik tévedése az volt, hogy nem ismerte fel időben az (azóta eltelt közel két évszázad alatt jelentősen revideált) akkor éppen aktuális amerikai külpolitikai álláspontot. Eszerint számára is egyértelműnek kellett volna lennie, hogy vállveregetésen és biztatáson túl a Magyarország szabadságát szolgáló nyílt és hivatalos politikai állásfoglalásra nem számíthat, hiszen Amerika saját példájával kívánt okulásául szolgálni a világnak, nem más országok ügyeibe való erőszakos beavatkozással.

Ugyanakkor amerikai látogatásának véletlen időzítése sem volt túl szerencsés, ugyanis az amerikai társadalmat két táborra szaggatta a rabszolgasághoz való viszonyulás. Kossuth Lajos úgy vélte, a legbölcsebb lesz semlegesnek maradnia ebben a kérdésben, hiszen valamelyik tábor mellé állnia egyet jelentett volna azzal, hogy elveszíti a másik tábor támogatását, amit Magyarország ügye nem engedhetett meg magának. Amerikában viszont a magyar államférfi semlegességét egyik tábor sem nézte jó szemmel, azonnal észlelték: nem egyéb méltatlan taktikázásnál. Az abolicionisták nem tudták neki megbocsátani, hogy éppen ő, a magyar szabadság bajnoka nem áll ki nyíltan az emberi szabadságot oly szélsőséges módon földbetipró rabszolgatartó-rendszer ellen. Szemükben Kossuth erkölcsi hitelét vesztette.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesten kiadott, Valóság című társadalomtudományi folyóiratában megjelent elemzésében Várdy Béla rávilágít Kossuth amerikai látogatásának néhány pozitívumára: „Így például, a történelemben először, bedobta a magyarságot az amerikai köztudatba, hozzájárult a különleges amerikai–magyar Kossuth-kultusz kialakulásához, s ennek következtében évtizedekkel később lelkesítő hatással volt a századforduló idején kivándorolt magyar paraszti és munkástömegek nemzettudatára.”

Itt ünnepelnek március 15-én a New York-i magyarok

**Zsebrevágta a magyar szabadságra kapott adományt?**

Mindezzel együtt gyorsan utolérte a vád, miszerint a magyar szabadságharc ügyének támogatására gyűjtött pénzzel elszámolni nem tudott, azt zsebre tette, saját magára költötte. 1927-ben kiadott, Magyarok Amerikában című művében Kende Géza így ír erről: „New Yorkban van ismét Kossuth... ahová úgy vonult be fél esztendővel ezelőtt, mint egy újkori Messiás, mint a világszabadság varázsszavú prófétája, a rabszolgaságban szenvedő népmilliók megváltója. Akkor dörögtek az ágyúk, lobogtak a zászlók, egekbe tört százezrek mámoros kiáltása, hogy »Éljen Kossuth!« —, és most csend volt, nyomasztó, fojtogató, szomorú csend. Magánházban szállt meg Kossuth és nem szállodában. Kerülte a nyilvánosságot, s az utcákon is csak este mutatkozott. Egyedül akart lenni meghiúsult reménységeivel, összeomlott, szétfoszlott álmaival... A történelem legnagyobb magyarja kerülte a New York-i magyarokkal való találkozást. Vajon miért? Takarjuk el arcunkat és piruljunk azok helyett, akik akkor nem tudtak pirulni és kis korcsmákban összejövén... mind hangosabban gyanúsítgatták, rágalmazták Kossuthot, az amerikai újságok képviselőinek szenzációkat szállítottak, s még attól sem riadtak vissza, hogy Kossuth leghalálosabb ellenségének, az akkori osztrák követnek, Hülsemann-nak hamis, hazug adatokat adjanak el. Igen, magyarok tették ezt. Magyarok, akiknek fekete lelkében a bibliai átok fogant meg újra, akinek testét megfertőzte Káin vére... Nemcsak magyarok, hanem még amerikaiak is akadtak, kik... Kossuthot azzal rágalmazták, hogy a magyar ügyre gyűlt pénzt saját zsebébe rakta.”

Nem volt látványos tisztázó hatása a Kossuth titkára, László Károly 1887-ben kiadott naplótöredékeiben foglalt vallomásnak: „Kossuthot azzal rágalmazták, hogy a magyar ügyre gyűlt pénzt saját zsebébe rakta. Ez gyalázatos és csak megsértett hiúságból, megbántott magánérdekből eredett ellenséges, aljas rágalom. Ha Kossuth csak azt fogadta volna el s tette volna saját zsebébe, mit a lelkesült amerikaiak, különösen a gazdag kvékerek [quakerek] – kiknek vallási érzelme nem engedi, hogy háborúra, hadi célokra segédkezet nyújtsanak – akartak neki magának és családjának adni ajándékul: Kossuth Amerikából gazdagon jöhetett volna el és nem szegényen, mint valósággal érkezett Angolországba. De ő a maga részére adott ajándékokat visszautasította s a magyar ügyre adottakat híven kezelte.”

Kudarcoktól megtörten, hitelvesztetten, alig fél évvel megérkezése után kiábrándultan, elkeseredetten, inkognitóban kellett távoznia, álnéven szállt hajóra New Yorkban.

Kossuth-bélyeg, a Szabadság bajnoka sorozat

**Kossuth elégetett bankói**

Az 1848-49-es szabadságharc idején Magyarországon kiadott bankjegyeken túl Kossuth Lajos még kétszer nyomtatott pénzt. Amerikai tartózkodása alatt, 1852-ben 1, 5, 10, 50 és 100 dollár értékű papírpénzt bocsátott ki arcképével vagy álló alakjával, aláírásával. Nem annyira pénz, mint inkább afféle értékpapír volt ez, rajta Hungarian Fund (Magyar Alap) felirattal, amely a tulajdonosának azt ígéri: befizetése kamatostól megtérül a Független Magyar Kormány megalapítása után.

1860-ban Londonban magyar nyelvű pénzt nyomtatott Magyarország nevében, 1, 2 és 5 forintosokat. Bár a legnagyobb titokban történt, a bankjegyek nyomtatásának híre kiszivárgott, azokból egy példány eljutott a londoni osztrák követség révén az angol rendőrség vezetőségéhez, Ausztria pedig igazságtételt kért az angol kormánytól. 1861 februárjában Kossuth és Day Vilmos nyomdász ellen a vádlottak számára költséges per indult. Az ítélet értelmében a bankjegykészletet az angol nemzeti bank hamvasztó kemencéiben elégették: 14 nap alatt 20 tonna bankjegyet és nyomtatásra előkészített, vízjeles papírt.

**Kossuthville, Kossuth utca, Kossuth benzinkút**

Kossuth amerikai diadalútjának óriási visszhangját mi sem jelzi jobban, minthogy már 1851. január 15-én Iowa államban megyét neveztek el róla, amely aztán 2001-ben, 150 éves fennállását egészalakos szobor felállításával ünnepelte. Első amerikai szobrát Clevelandben emelték, 1902. szeptember 28-án, a Nagyszalontán egy évvel korábban emelt Kossuth-szobor mintájára. Több mint hetven évvel Kossuth amerikai látogatása után mintegy húszezres tömeg jelenlétében avatták fel New York-i szobrát 1928-ban. Az ünnepségre érkező két hajónyi európai közt nyolc marosvásárhelyi küldöttről is szólnak a feljegyzések. A trianoni döntés ellen tiltakozó hatalmas kampányeseménynek szánt zarándokút részvevőit a Fehér Házban fogadta az amerikai elnök, tiszteletükre New Yorkban Kossuth-bált rendeztek.

Amerika-szerte városok, utcák, terek, parkok őrzik Kossuth nevét. 1958-ban bélyegsorozatot adtak ki látogatásának tiszteletére a Szabadság Bajnokai sorozatban. Kossuth Lajos az egyetlen külföldi államférfi, akinek mellszobrot állítottak a Capitoliumban, az amerikai magyarok adományaként, 1990-ben.

Lőwy Dániel a Szabadságban 2007-ben ír a Mississippi állambeli Kossuth faluról, amelynek „központjában” emléktábla hirdeti: 1853-ban vette fel Kossuth nevét. „Kossuth települést nem volt nehéz becserkésznem, mivel Kossuth... egyetlen nagy útkereszteződésből áll. Ott van az Amerikában elmaradhatatlan benzinkút, a Kossuth Gas Station, ugyanott működik a szerény élelmiszerüzlet, a Kossuth Grocery Service Station, továbbá az elemi iskola, a Kossuth Elementary School és a Kossuth High School, vagyis a gimnázium. De ne feledkezzem meg a Kossuth Volunteer Fire Departmentnál tanyázó önkéntes tűzoltókról sem. Kossuth helységben minden évben megünneplik március 15-ét, (...) bár a népességi adatok szerint Kossuth magyarok nélküli, azaz a település 173 lakosa közül senki sem vallotta magát magyar származásúnak.” Ugyanitt megtudjuk, hogy létezik Kossuth patak (Mississippi államban), Brooklynban Kossuth tér, Clevelandben Kossuth Park, St. Louis városában Kossuth templom.

De van Kossuthvirágunk vagy Kossuthcsillagunk, Kossuth-tövisünk, jellegzetes Kossuth kalapunk, 1848 tavaszán Kossuth-indulót is komponált Müller József katona karmester. És van közismert, népszerű Kossuth-nótánk, amelynek eredete jóval Kossuth kora előttre, az 1700-as évek kuruckorára nyúlik vissza. Szövege a történelmi aktualitások szerint változott, lett belőle huszárnóta, szerelemes nóta, majd 48-ban dallamára verbuváltak. Az újabb és újabb toborzásokkor további szakaszokkal bővült, a Deák Ferencnek írt Kasszandra-levélkor ismét új strófákat költöttek hozzá, az utolsót pedig már azután, hogy Kossuth 1861-ben Olaszországba költözött, és ott sok hazai küldöttség meglátogatta: Ott voltam én mostanában,/Kossuth Lajos szobájában,/Áldott kezét megfoghattam,/Élő szavát hallgathattam./Éljen a haza!

Emléktábla Kossuth londoni lakóházán

Mi ez?