label_szabadsag
1 USD 4.17  1 EUR 4.5  100 HUF 1.43
Hu Ro En
Napirenden Kult-Túra Vélemény Körkép Sport Mozaik Hirdetés/Reklám Opera EU-világ Életmód Bulvár Művelődés Campus
Számítástechnika Gazdaság Állatbarát Egészségügy Riport Decibel Motorház Tudomány Totyogó Bonifácz Élő emlékezet Világjáró
Muvelodes

« Vissza a főoldalra


Kaland, amelynek eredményeként kitárul a magyar irodalom és lelkület

Névjegykártya a magyarokról – bemutatták Horváth Andor kötetét
Létrehozva: 2016. október 28. 03:13

FERENCZ ZSOLT

A könyvbemutató résztvevői (balról jobbra): Egyed Péter, Marius Tabacu, Horváth Andor és Alexandru Polgár (ROHONYI D. IVÁN)
A könyvbemutató résztvevői (balról jobbra): Egyed Péter, Marius Tabacu, Horváth Andor és Alexandru Polgár (ROHONYI D. IVÁN)
Kalandként élte meg legújabb, román nyelvű kötetének megírását Horváth Andor, márpedig úgy véli, érdemes a kalandokért élni. A kalandok persze sokfélék lehetnek, számára a magyar irodalom újraértelmezésével és újbóli elsajátításával járt együtt, ugyanakkor munkája során ismételten kifejezhette reményét azzal kapcsolatban, hogy magyarok és románok párbeszédet folytathatnak egymással a mai Romániában, kicsikét függetlenebb és szabadabb módon, mint ahogyan azzal nap mint nap szembesülünk. Az elismert esszéíró, műfordító, szerkesztő szerdán délután beszélt erről szülővárosában, Kolozsváron, a Book Corner könyvesboltban. Az Idea kiadó által megjelentetett Carte de vizită. În care autorul povesteşte cum a devenit maghiar (Névjegykártya. Amelyben a szerző elmeséli, hogyan lett magyarrá) című kötetét négyen is méltatták, elsőként az indíttatásról, a megírás körülményeiről esett szó.


Egyetemi előadásnak is beillett volna az a rövid értekezés, amelyet Horváth Andor bevezető gyanánt tartott. Elegáns stílusa, közérthető nyelvezete, magával ragadó személyisége nem véletlenül fonódott össze az est folyamán is az általa mondottakkal, egy pillanatig sem keltve olyan érzést a résztvevők körében, hogy unalmas vagy akár érdektelen lenne számukra mindaz, amiről hallanak. Mielőtt két évvel ezelőtt áttelepedett volna Magyarországra, több mint két évtizeden át egyetemi oktatóként is volt alkalma kikísérletezni annak rendjét és módját, hogy elnyerje a hallgatóság figyelmét, generációk hálásak azért, hogy ismerhetik és tanulhattak tőle a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán. A könyv keletkezésének hátterét ismertető szövegéből szabadon idézünk az alábbiakban, kiragadva fontosnak vélt szempontokat, törekedve viszont arra, hogy megőrizzünk valamit a nem mindennapi beszédmódból.

Ha megkérdezik, hogy ki vagy, a legegyszerűbb és legegyenesebb az, ha elmeséled, hogy miként lettél azzá, aki vagy. Ennek fényében született az elhatározás, hogy beszéljen a benyomásokról és az üzenetekről, amelyek az őt formáló irodalom irányából érkeztek. De mit is jelent ez, hogy valakit formál, alakít egy bizonyos tényező? Embernek születünk, ennél másabb identitása senkinek nincs, amikor a világra jön. Jönnek aztán a különböző meghatározottságok, mindenekelőtt a család részéről, ahol adott a nyelv: az anya nyelve, az anyanyelv. Olyan kötöttséget jelent ez, amelyen keresztül belépünk egy közösségi univerzumba, amelynek tagjai ugyanazt a nyelvet beszélik. Viszont ez a folyamat, amelyben azonosulunk a nyelvvel és a közösséggel, az igazi értelmét akkor nyeri el, amikor kapcsolatba kerülünk az irodalmi művekkel, amelyek ugyanazon a nyelven íródtak. A szerző eleve abból indult ki, hogy bizonyítsa a hipotézist: azáltal lett magyar, hogy az iskolában – az elemiben, a líceumban, majd az egyetemen – megbarátkozott a magyar nyelvű irodalmi művekkel. Akár sorrendbe is állíthatta volna ezeket az alkotásokat, követve az időrendiséget, ahogyan a különböző művekkel találkozott, ő azonban nem törekedett ilyesmire. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy fikcióként tekintsen születő munkájára, amelyben a magyar irodalom egyfajta történetét elmesélheti. Merthogy, „álcázva” ugyan, de a magyar irodalom történetét tárja az olvasók elé, némiképp leegyszerűsítve, de torzításoktól mentesen.

Erkölcsi, szellemi, történelmi, politikai tekintetben egyaránt sok mindennel találkozik az ember, hogy magáévá teszi-e vagy sem, azt ki-ki eldönti a saját maga számára – tény azonban, hogy ezek is alakítják a jellemünket, az intelligenciánkat, meghatározhatják a döntéseinket életünk folyamán. Tulajdonképpen ezekből áll össze a személyiségünk, amelyről azt mondjuk: ezek vagyunk, ilyenné lettünk.  

A Romániában élő magyarok és románok közötti kapcsolatot is szem előtt tartotta a kötet megírásakor, kezdve onnan, hogy egymás irodalmához nagyon is eltérő módon viszonyulnak a két közösség tagjai. Míg a magyar diákok „kötelesek” megismerni a román irodalmat, a románok egyáltalán nincsenek abban a helyzetben, hogy a magyar irodalommal találkozzanak. Az aránytalanság miatt eleve a magyarok kerülnek hátrányba, és nem adatik meg nekik egy olyan névjegykártya, amelynek „felmutatásával” azt mondhatnák: ez vagyok én, ez az, ami formált engem, ilyen lehetsz, ha felfedezed a jellemvonásaimat, amelyek a neveltetésemmel is összefüggnek. Ebben az értelemben vitathatatlan, hogy a román anyanyelvű közönséghez szól a kötet. Lévén, hogy szigorúan szakmai értelemben a magyar irodalom sosem volt a szakterülete Horváth Andornak, nem is akart a magyar irodalomról a magyarokhoz szólni, a románok irányában viszont egyértelműen volt mondanivalója. A nyelvismereten és a megfelelő beszédmódon túlmenően persze számolnia kellett bizonyos dolgokkal: ha sokat beszél, unalmassá válik, ha pedig túl nehéz dolgokat ír le, akkor fárasztó lesz. 

Mi ez?

 






További cikkek
MA


TEGNAP


TEGNAPELŐTT


Tovább a rovat cikkeihez
Impresszum Adatvédelem Software development by Codespring. Web hosting by Codespring.
Támogatók:
Communitas Alapítvány Communitas Alapítvány
Hungarian Human Rights Foundation Magyar Emberi Jogok Alapítvány - Hungarian Human Rights Foundation (HHRF - New York).
Bethlen Gábor Alap Bethlen Gábor Alap