Múlt pénteken foci. Egyik barátom közel lakik hozzánk, vagy én lakom közel hozzá, a lényeg az, hogy közel lakunk egymáshoz, s ha ő is jön, elvisz kocsival. Negyed kilencre odaballagok a lépcsőháza elé. Az autó sehol, amin enyhén meglepődöm, de hát istenem, nem muszáj mindig ugyanoda parkolnia. Nyolc óra húszkor mégis felhívom. Szia, merre vagy, kérdezem. Nahát, elfelejtettem, mondja mérgesen. Teljesen megfeledkeztem rólad. |