Egy színháztörténész napjai többnyire könyvek között telnek, könyv- és levéltárakban kutakodik, színházba jár, megsárgult és újabbkori dokumentumokat vizsgálgat, hátha felfedez eddig még nem ismert, izgalmas történeteket színészekről, színházi emberekről, vagy kiegészítheti az eddig ismert adatokat. Mindez érvényes rovatunk mai vendégére is, de persze, ha valaki olyan nyughatatlan, mint Kötő József, nem elégszik meg ennyivel: akarva-akaratlanul is beleveti magát a közéletbe, nem tér ki a rászabott feladatok elől, amelyeknek legjobb tudása és képessége szerint igyekszik megfelelni. Feladatok akadnak bőven, Kötő Józsefet pedig nem abból a fából faragták, aki csak ímmel-ámmal, amolyan félmunkát végezve tenne eleget ezeknek. Emiatt időnként (vagy inkább elég gyakran) háttérbe szorul az eredeti szakma, bár egyre szaporodó kötetei ennek ellentmondani látszanak. Hogyan is telik tehát egy színháztörténész, és egyben parlamenti képviselő, közéleti személyiség nyári vakációja, mit olvas, mire figyel oda ezen a néhány héten keresztül, míg újra vissza nem tér a zajos közéletbe? Erre voltunk kíváncsiak, íme a részletek. |
