Narancsos-sárgás a terméketlen föld, éppen ilyen színűek a kőházak is tehát, sőt, a falak festésére is ezt a színt használják Gozón, Málta kilenc/tizennégy kilométer nagyságú szigetén. Utolsó délután van, sebtében eszem a fehérhúsú, helyi büszkeség-hallal töltött pitét. A kabócák meglódult elektromos kütyühadként másznak az agyamra. Az olajfaligetben búcsúzkodom, ami a gozói kampusz, a korábbi elmeszanatórium régi, vastag falú épületének belső kertje. Majd a repülő indulásánál csaknem négy órával korábban, autó–komp–busz variációval érkezem a valettai reptérre, hogy ezt a szöveget legalább idejében elkezdhessem. |
