A csíkféléket sovány húsuk miatt előszeretettel készítették el böjtidőben. Egész falvak éltek csíkászatból a nagy lápos területek mentén, és a csík felhasználásának sokrétűségét mutatják a régi erdélyi szakácskönyvek is. A legismertebb talán a csíkos káposzta volt, de egyes helyeken paprikásként is előszeretettel fogyasztották. A lápok lecsapolásával azonban egyre inkább visszaszorultak a csíkfélék populációi egész Európában, ezzel együtt pedig ez a gasztronómiai hagyomány is kihalt. A fentebbi leírás a réti csíkra (Misgurnus fossilis) vonatkozik. Ennek közeli rokona a vágócsík (régebben Cobitis taenia, újabb nevén Cobitis elongatoides), amely a Kolozs megyei Kis-Szamos Natura 2000-es területen is előfordul, és a védett területet jelölő fajként kiemelt fontosságúnak számít.
A csíkászat gasztronómiai hagyománya is rég kihalt (egyébként nem a képen látható, apró vágócsíkból, hanem a réti csíkból készültek a fogások) - NAGY ANDRÁS ATTILA  |
Mi ez?
