A görögök a kozmoszt az alapelemek (víz, levegő, föld, tűz) harmóniáján keresztül látták, és a formát a világ megmagyarázásának szimbólumává emelték. Az öt plátói poliéder között finom harmóniák visszhangzanak, az érzékenységnek olyan szerkezetei, amelyek a művészt inspirálják: az ikozaéder, az oktaéder, a kocka és a piramis, az egész kozmosz egységét jelentő dodekaéder mellett, meglepő materializációt nyernek azáltal, hogy gömbökből állnak össze. Szögletes gömbök – Vasile Cătărău kiállításának a címe önellentmondó, de nagyvonalú, amikor e fogalmat művészetté alakítják. Hogyan is lehetne nevezni az efféle lehetetlen szintézist, azt, amely az anyagból és a szellemből születik? Hogyan értelmezhetnéd másképp azt a szellemet, amely az élettel közös testet ölt, azzal primér és szerves egységgé válik? A szerelem monaszának?
