Mi a tudomány és mi az áltudomány?

A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység. A tudomány maga az a rendszerezett tudás, amelyet megfigyelésekkel, kísérletezéssel, vizsgálódással és véleményalkotással szerzünk. A tudományos kutatás célja a tanulmányozandó tárgy, jelenség, természetének és alapelveinek megismerése, és a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatala. A tudomány igazságtartalmára nézve tesztelhető ismeretek gondolati rendszere. A tudományosság kritériumai: az eredetiség, az általánosság, alátámasztottság és a tudományos objektivitás. A tudományos kutatás lényege: valamely tudományos problémának valamennyi bizonyítási szabály figyelembevételével történő elméleti feldolgozása, megoldása. A tudományos kutatás alapelvei a tisztesség, a megbízhatóság, az objektivitás, a pártatlanság, a nyitottság, a gondosság, az elfogulatlanság, a felelősség és az önzetlenség.

Áltudománynak az olyan gondolatokat, eszmerendszereket, elgondolásokat nevezünk, melyek a tudomány fogalmának nem felelnek meg. Ha valami tesztelhetetlen, ellenőrizhetetlen ismeretekből áll, vagy nem alkot gondolati rendszert, akkor az nem tudomány, hanem áltudomány.

Linné Carl (1707–1778) megtévesztése

Linné Carl svéd botanikus, a tudományos nómenklatúra binomilis rendszerének megalapítója, az upsalai egyetem professzora, a svéd akadémia első elnöke, több csaló áldozata lett. W. Charlton angol lepkegyűjtő egy fekete pettyes citromlepkét küldött J. Petiver híres londoni entomológusnak. 1763-ban Linné megvizsgálta a lepkét, és új fajnak minősítette, Papilio ecclipsisnek nevezte el, és bevette a Systema Naturae 12. kiadásába. 1793-ban J. Ch. Fabricius dán entomológus kutatásai során megállapította, hogy a fekete foltokat utólag festették rá, a lepke egy közönséges citromlepke (Gonepteryx rhamni). Sohasem derült ki, hogy Charlton azért csalt, hogy nevét megörökítsék a tudományos irodalomban, vagy csak meg akarta tréfálni a tudományos világot. Hasonló eset történt egy kagyló eredeti és csiszolt változatával. Az utóbbit Linné új fajtának vélte és Cyprea amethisnek nevezte el.

Ernst Haeckel (1834–1919) hamis rajzai

A német zoológus, természetfilozófus, a jénai egyetem állattan professzora, 1868-ban megfogalmazta az egyedi és fajfejlődés párhuzamosságának elméletét, a „Biogenetikai törvényt”. Minden eszközt felhasznált az evolúció bizonyítására és népszerűsítésére, ha kellett csalt és hamisított. Bár a biogenetikai törvényt többen is kritizálták (W. His, L. Rutimeyer 1869), a mai napig is szerepel a biológia könyvekben.

1997-ben M. Richardson új, modern technikával vizsgált több gerinces embriót fejlődésük különböző szakaszaiban. Szerinte Haeckel elmélete csalás, rajzai fantáziarajzok.

Az emberi embrió mindig is emberi embrió, soha nem lesz hal, kétéltű, hüllő, madár, sem majom, végig ember marad.

Richardson úgy találta, hogy 1997-ig senki sem ellenőrizte Haeckel rajzait, melyek biztosan nem valódi egyedekről készültek. A világhírű tudós, aki 90 tudóstársaság tagja volt, a biológiai tudományok egyik leghíresebb csalója lett.

Mendel I. Gregor (1822–1884) és a kozmetikált kísérlet

A brünni apát, Gregor Mendel a korszerű genetika úttörője. Borsóval végzett kísérletei alapján leírta a „Mendeli szabályokat” melyek bizonyos kiegészítésekkel ma is érvényesek.

R. A. Fischer neves angol biológus és statisztikus-matematikus megvizsgálta Mendelnek a borsók keresztezéséből kapott eredményeit, és úgy találta, hogy a kísérletekből származó arányszámok annyira közel vannak az elméletileg számítotthoz, hogy csak egy kis szépítéssel jöhettek így ki.

Nagyon valószínű, hogy nem Mendel, hanem hű kertésze (aki tudta, hogy gazdája milyen eredményeket vár) kozmetikálta ki egy kicsit a kísérleteket. Mendel nem csalt, ezek a kis szépítések semmit sem vonnak le munkájának korszakalkotó jelentőségéből.

Nagy és végzetes hibák: Ota Benga

A 19. század végén, 20. század elején egyes evolucionista kutatók azt is hitték, hogy a félig ember félig majom teremtmények nemcsak a régészeti leletek között, hanem a Föld távoli, eldugott tájain még elevenen is megtalálhatók. Samuel Verner amerikai kutató Kongóban elfogott egy pigmeus férfit, Ota Bengát, és ketrecben az USA-ba szállította. 1904-ben a St.-Louis-i Világkiállitáson a majmok között állították ki mint az emberhez legközelebbi átmeneti alakot. Később a bronxi állatkertbe került, ahol az emberszabású majmok társaságában mutatták be, szintén ketrecben. A pigmeus nem bírta az embertelen körülményeket, és öngyilkos lett. Az eset az emberi elfogultság és tudatlanság mintapéldája.

A 21. század eddigi legnagyobb biológiai csalása

A csalás elkövetői Woo Suk Hwang és csapata, a dél-koreai Szöuli Egyetem kutatói. A 2000-es évek elején Hwang országa ünnepelt biológusa, a klónozás úttörője, az első klónozott kutya az agár „Snuppy” létrehozója volt.

Rövid ideig ünnepelték őket

Hwang 2004-ben klónozott emberi embrióból nyert őssejtvonal létrehozását jelentette be a Science-ban. 2005-ben, 11 olyan emberi őssejtvonal előállításáról számolt be, melyeket különféle genetikai rendellenességgel bíró betegek testi sejtjeiből hoztak létre, és alkalmasak lehetnek humán terápiás célokra. A cikkeit, megjelenésük után több szakember támadta. Egyeteme vizsgálóbizottságot állított fel, mely megállapította, hogy a közölt eredményeik hamisak, módszereik etikátlanok. Hwangot felmentették állásából, és háromévi börtönre ítélték.

(Minél jelentősebb egy felfedezés, az eredményeket annál inkább ellenőrizni, ismételni kell.)

Mi magyarázza egyesek etikátlanságát?

1. A siker, elismerés, dicsőség, hírnév, elsőség igénye utáni vágy.

2. A szakmai karrier, előmenetel biztosítása. Helykivívás a kiválasztott „intellektuelek˝ társadalmában.

3. Feltűnési és szereplési vágy, hiúság. Jó kapcsolatok kialakítása.

4. Anyagi előnyök, pénzszerzés (ösztöndíjak, pályázatok, szerződések).

5. Díjak (tanácsosi, tiszteleti , szabadalmi) adományok, részvények, támogatások megszerzése.

6. Szakmai prekoncepció, kritikátlan önbizalom, gátlástalan, tudatos önmegvalósítási vágy.

7. Teljesíthetetlen elvárások a felettesek részéről (csalsz vagy kirúgnak).

8. Az elégtételérzet hiánya a szellemi és anyagi megvalósításaik miatt.

9. Tudománytalan ideológiák, politikai-világnézeti beállítottság hatása.

10. A tudomány területein jelentkező fokozódó versenyhelyzet és a teljesítménykényszer nyomása. (Publish or perish)

11. Tudatos csalás megrendelésre, jó pénzért (gyógyszeripar stb.).

12. Ártatlan tréfák vagy a kollegák tudatos lejáratása, megtévesztése.

A kutatásetikai normák megsértésének veszélyei

A tudományos kutatások döntő többségének eredményei valósak, de előfordul, hogy a tudományos kutatás csalást vagy hazugságot takar.

A kutatást is emberek végzik, és a kutatók erényei és gyengeségei alapvetően nem különböznek a más foglalkozású emberekétől. A csalások előfordulási gyakorisága szakterületek szerint változik (0,04%–5%).

A tudományos csalások nem élnek nagyon sokáig. A tudományos eredményeket más tudósok is reprodukálják, minden fontos kísérletet sokan és sokszor megismételnek, és végül is leleplezik a csalásokat. De mi történik akkor, ha idejében nem derül fény a hamis eredményekre?

A kutatási etika durva megsértése nagyon ártalmas lehet a tudományra magára, mert hamis támpontokat adhat más kutatók számára, és ezzel évekkel visszavetheti az adott kutatói terület fejlődését. Ugyanakkor nagy veszélyt jelent a társadalom számára, gondoljunk például a sok nem ellenőrzött gyógyszer, ételkiegészítő termék vagy a nem orvosi terápiás módszerek káros hatásaira.

A tudományos csalásokkal sérül a tudományos kutatás etikája, sérül a tudományos objektivitás, és sérül a tudományba vetett társadalmi bizalom. Az etikátlan tudományművelés a tudomány elárulását jelenti.