– Honnan származik az ötlet, és miért vittétek fel az autót az előcsarnokba?

– Az ötlet nem egy ember fejéből pattant ki, hanem többen is hozzájárultunk a tervezéshez. Megegyeztünk már abban, hogy a hippi korszakot fogjuk feldolgozni a nagykorúsítás témájaként és egy osztálytársnőm megosztott a facebookon egy fotót a hippik jellegzetes járművéről, a Volkswagen T2-es mikrobuszról. Mindenkinek tetszett a sokszínű, virágos autó. Akkor jutott eszembe, hogy nekem is van egy járművem, amelyet abban a korban gyártottak és a T2-eshez hasonló „feelingje” van. Mondtam a többieknek, hogy szívesen felhozom a suliba, és le is festhetjük úgy, mint a képen látható mikrobuszt, és erre válaszolta azt az egyik lány, hogy milyen jól nézne ki az előcsarnokban. Így rakódott össze a kép, s így lett teljes a terv. Csak a kivitelezés nem volt ilyen egyszerű.

– Hogy vittétek fel az előcsarnokba, hiszen oda a lépcsőkön kívül más úton nem lehet feljutni?

– Elmesélem a kezdetektől: péntek délután egy utánfutóval lehoztuk az autómat a suli elé, kipakoltuk a buszmegállóba, s felmentem vele a járdára. Nincs meg a kötelező biztosítása és a műszaki vizsgája sem, ezért nem kockáztattam azt, hogy eljöjjek vele otthonról. Ez nagypénteken történt, a templomból épp jöttek kifelé a hívek, én pedig mentem velük szembe az autóval... Miután sikerült kikerülnöm a templomi tömeget, elmozdítottuk a járdán lévő pár cserepet, hogy beállhassak merőlegesen a lépcsőkre. Deszkákat tettünk, amelyeken felhajtottam egy darabig, de a kipufogóm elhajlott, a radiátor csöve pedig lecsúszott és elfolyt a hűtővíz. Sajnos nem indíthattam be ezután a motort, de megkötöttük az autót, és minden jelenlévő elkezdte húzni felfelé. Mivel péntek volt, majdnem minden bentlakó diák hazament és csak lányokat találtunk még a bentlakásban. Így egy lánycsapat, a kapus és a járókelők segítettek felhúzni az autót.

Jó buli volt a díszítés!

– Miért lett a nagykorúsítás témája a hippi mozgalom?

– A hippi téma a rhythm and bluesból nőtte ki magát. Eredetileg volt két zeneszámunk, amellyel készültünk: a Cat Empire The Lost Song és az Ocho Macho feldolgozása, a Jó nekem, de nem tudtuk pontosan egyetlen műfajba se besorolni őket. Nem volt se jazz, se rhythm and blues. Végül kicseréltük a bluest arra, hogy rhythm and freedom, s erről már mindenkinek a hippi korszak jutott eszébe.

– Mit szóltak az autóhoz a nagykorúsítottak?

– Mindenki másképp reagálta le, de szerintem tetszett nekik az ötlet és a kivitelezés is. Persze volt, aki azt hitte, hogy Trabant, mert régi autó és kerek lámpái vannak, de egy idő után rájöttek, hogy miről is van szó. Egyébként a végzős osztályok kaptak három feladatot a nagykorúsításig, amelyek közül az egyik az volt, hogy adtunk nekik egy cserepet benne földdel, és egy sokszínű kis makett autót, öntözni kellett a földet és utolsó nap le kellett tenni az előcsarnokba, rajta a kisautóval. Mire visszajöttek a suliba a következő héten, a kisautóból egy hippi mintákkal összefestett Fiat 850-es nőtt ki.

– Mi lett a sorsa az autónak a nagykorúsítás után? Lemostátok a festéket már, vagy így akarsz közlekedni vele az utcán?

– Gondoltam arra, hogy úgy hagyjam, ahogy lefestettük, de ennek sok hátulütője lenne. El kéne menjek a RAR-hoz (Registrul Auto Roman), hogy átírassam a színét. Van egy ilyen opció, hogy „multicolor”, vagyis sokszínű. Csak az a baj, hogy a motor, amit beletettem, az nem az eredeti, és vissza kéne tegyem a régit ahhoz, hogy átírathassam. Ez legalább kétnapi munka lenne. Úgy döntöttem, hogy fehér színű lesz – a hippi díszeket már lemostuk, és a napokban újra fogom festeni fehérre.

– Egyébként miért vettél egy Fiat 850-est?

– Az az igazság, hogy sokat néztem az autókat, mindenképp akartam venni egyet addig, amíg sikerült megszereznem a jogosítványomat, de nem volt annyi pénzem, hogy olyat vegyek, amelyik egy kulcsra indul. Ezért vettem ezt az autót, olcsón, de nagyon rossz állapotban. Szerencsére akitől vettem, az adott hozzá egy csomó pótalkatrészt is, mert nem volt mit csináljon velük. Gyakorlatilag egy váz híján két autót vásároltam.

– Mennyit dolgoztál rajta?

– Július óta folyamatosan dolgozom. Az volt a cél, hogy mire meglesz a jogosítványom, addig működőképes állapotban legyen, és ez majdnem sikerült is. Márciusban szereztem meg a jogsit és most már majdnem tökéletesen megy. Egyébként majdnem tiszta egyedül csináltam az egészet. Egyszer-kétszer segített még a barátnőm meg egy haverom, de ezenkívül július óta ez a főhobbim. Kicseréltem rajta mindent, már csak le kell festeni, átvinni a műszaki vizsgán, és tökéletes lesz.