Árkossy István születésnapi kiállítása a Bánffy-palotában



FERENCZ ZSOLT

Fotó: ROHONYI D. IVÁN
Hetvenedik születésnapja előtt egy héttel kiállításmegnyitóval lepte meg szülővárosának művészetkedvelő közönségét Árkossy István: a Budapesten élő alkotó festményeiből és grafikáiból szervezett tárlatot csütörtökön délután nyitották meg a Művészeti Múzeum földszinti termeiben, ahol a kedves gesztust számos érdeklődő honorálta jelenlétével. Călin Stegerean múzeumigazgató köszöntője után Banner Zoltán művészettörténész méltatta Árkossy István munkásságát, az egybegyűltek figyelmébe ajánlva mindazt, amit ezúttal megmutat nekünk: festményeit, tusrajzait, ceruzarajzait, rézkarcait és vegyes technikájú műveit, amelyek egytől egyig viselik alkotójuk névjegyét. Kántor Lajos irodalomtörténész a Banner Zoltán munkáját dicsérő Árkossy-monográfiára hívta fel a figyelmet, amely 2011-ben jelent meg a Mentor Kiadó gondozásában.


– Miután a művészettörténész megkísérli a lehetetlent, szavakból újraépíteni a képzőművész képi világát egy monografikus tanulmányban, ez bármennyi energiát és elmélyülést követelt, mégiscsak könnyebb feladatnak bizonyult, mint öt-hat percben összefoglalni mindazt, amin ő hosszú hónapokon át gyötrődött. A mostani alkalmat csupán arra szeretném felhasználni, hogy kitérjek azokra a válaszokra, amelyeket Árkossy István a 21. század képzőművészeti dilemmáira adott életművében – hangsúlyozta bevezetőjében Banner Zoltán művészettörténész. Hozzáfűzte: Árkossy, aki hetvenedik születésnapja előtt néhány nappal hazatért, voltaképpen sohasem hagyta el szülővárosát, „a művész ugyanis sohasem hagyhatja el szülőföldjét”. A térbeli és időbeli távolodás korántsem homályosítja el, vagy zsugorítja össze a szülőföld képét, éppen ellenkezőleg: minden, amit a művész talál és álmodik az életében, az annak paraméterei közé helyeződik. – Egyszer pedig ott találja magát az általa teremtett, személyes, és kizárólag általa működő művészi univerzumban, egy kis világegyetem közepén, ahol a Szent Mihály-templom harangja szól, és a Farkas utcai templom homlokából kitekintő szempár kíséri lépteit – fűzte hozzá Banner Zoltán.

Mint mondta, az igazán jelentős művek és életművek azok, „amelyek nem ragadtak bele a félelembe”, amely a művészetet szülte, hanem a dac, az ellenállás, a diadal varázslatával kísérlik meg a felemelkedést, „miközben körülöttük újra és újra forrásai fakadnak fel a félelemnek”. Egy ilyen életmű csúcsán áll Árkossy István, akinek művészete a félelemből való felemelkedés valamennyi, huszadik századi kísérletét magában hordozza, az expresszionizmustól a konstruktivizmuson át a szürrealizmusig, a metafizikai festészetig és a nonfigurativitás számos műfajáig. A merészség mellett, amely Árkossy István művészetét jellemzi, Banner Zoltán kitért arra is, hogy a rendszerváltás előtt tevékenyen kivette részét az új erdélyi könyv- és folyóiratkultúra, valamint a modern táblakép-grafika megteremtésében. – Képi gondolkodását és világszemléletét meghatározták a korszak olvasmányélményei, hogy máig Bajor Andor, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Bodor Ádám, Király László és a többiek űrkabinjából figyelje a Föld forgását – jegyezte meg a művészettörténész. Utalt ugyanakkor arra is, hogy grafika és festészet szoros egymásmellettisé­gében Árkossy művészi magatartásának alapvető vonása a szeretet, még akkor is, ha az alkotásain megjelenő furcsa lények miatt olykor ijesztő, félelmetes vagy éppen tragikus a kompozíció összhatása.

Balról jobbra: Călin Stegerean, Á. Toszó Ilona, a művész felesége, Árkossy István, Banner Zoltán és Kántor Lajos a megnyitón - ROHONYI D. IVÁN

Banner Zoltán megjegyezte: Árkossy kaleidoszkópján át elgyönyörködhetünk azon, „hogy a háborgó tenger és a világ milyen kincseket vet ki magából életünk partjára”, ugyanakkor saját fájdalmába is beavat minket, „s már-már nekünk is fáj az a manapság oly ritka, páratlan szakmai tudás, amellyel bármit képes megjeleníteni”.

Egyedülállónak nevezte a reneszánsz és a barokk mestereket megörökítő sorozatot, amelyet az elmúlt években készített a művész. – Önarcképeik másának és életművük egy-egy jellegzetes motívumának megfestésével nem visszalépni kíván közéjük, az ő idejükbe, hanem általuk igazolja a művészi alkotás örök hivatását, amely az évezredek alatt semmit sem változott – állapította meg a művészettörténész.

Kántor Lajos irodalomtörténész a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában tavalyelőtt napvilágot látott Árkossy-monográfiára hívta fel a figyelmet, amelyben Banner Zoltán a művész életművét abba a környezetbe helyezi, ahonnan származik. – A kötet másik pozitívuma, hogy a kolozsvári grafikai iskola nagyjainak – Feszt László, Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Baász Imre stb. – művészete mellé helyezi az Árkossy Istvánét, amely által még teljesebb képet kaphat az olvasó arról, hogy honnan indult és hová jutott – magyarázta Kántor Lajos.

A kiállítás március 31-ig, hétfő és kedd kivételével naponta 10 és 17 óra között tekinthető meg a Művészeti Múzeumban (Főtér/Piaţa Unirii 30. szám).