Szálinger Balázs: Voltak történeteim



KÖLLŐ KATALIN

„Egy teltházas előadáson több embert tudok megszólítani versekkel, mint a köteteken keresztül”
Ma van a Magyar Dráma ünnepe. A Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére 1984-től minden évben szeptember 21-én ünneplik a Magyar Dráma Napját, Madách Imre Az ember tragédiája című drámája 1883. szeptember 21-i ősbemutatójának tiszteletére. Célja felhívni a figyelmet a magyar drámairodalom értékeire, valamint újabb alkotások létrehozására ösztönözni az írókat. Ebből az alkalomból kerül sor arra a rendezvényre, amelyet a Színházi Dramaturgok Céhe szervez Budapesten a Katona József Színházban, és amelynek keretében átadják Az évad legjobb magyar drámája díjat az idei nyertesnek, Szálinger Balázs költőnek. Vele beszélgettünk a díj kapcsán.


– A ma esti ünnepi összejövetelen átadják a dramaturg céh által évente odaítélt Az évad legjobb magyar drámája díjat, amelyet idén – a dramaturgok titkos szavazása alapján – neked ítéltek oda Köztársaság című drámádért. Sokat sejtető címe van a darabnak, lehet tudni valami közelebbit róla? Vagy mindenki képzeljen hozzá a címhez, amit akar?

– A huszonéves Iulius Caesar egyszer kalózfogságba esett, több történetíró is beszélt erről, ténynek is felfoghatjuk. Kiváltotta magát, és a legenda szerint olyan öntudatos volt, hogy a rabság ideje alatt szinte rendet tartott a kalózok között. A darabban a kalózvezérrel kerül szoros kapcsolatba, és sokat tanul tőle – amiket (sejteti a furfangos 21. századi szerzőcske) később használni is fog a nagypolitikában. Az alap persze az analógia: fiatalember egy rohadó köztársaságban. Nyilván a cím egyből vonzza az egyéb értelmezéseket, de ez teljesen természetes, főleg egy mai Magyarországon.

– Ha jól értettem, akkor ez a dráma egyelőre csak a ma esti díjátadón „lát színpadot”, amikor is részletek hangzanak el a darabból.

– A Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) volt belőle felolvasószínház idén, Laboda Kornél rendezésében, ebből lesznek most részletek. Februárban mutatják be a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban, Telihay Péter rendezésében, majd, a tervek szerint, jövő szeptemberben Zalaegerszegen.

– Véleményed szerint milyen a helyzete a magyar drámának napjainkban? Érdekli-e a közönséget a kortárs dráma?

– A szépirodalom felől tudom csak megközelíteni. Nem tudom, hogy maga a színház a korábbiakhoz képest népszerűbb-e vagy sem, az viszont biztos, hogy a színházon keresztül a költészet igenis népszerűbb lehet. Verses darabról van szó, olyan versbetétekkel, amelyek akár verseskötetben is szerepelhetnek: a szegény, gyanútlan néző megveszi a jegyét, és akár „kellemetlen béka”, akár nem, megkapja a verset is. Egy teltházas előadáson például több embert tudok megszólítani versekkel, mint a köteteken keresztül.

– Ezért választottad ezt a műfajt?

– Ezért is, de nem csak: eleve voltak történeteim. Mivel az eszköz nálam csak a vers, ha tehát van történetem, akkor két utam van: a verses epika vagy a verses dráma. Mindkettőt művelem.

– Miért vonz a színház?

– Hűha, talán azért, mert van egy plusz varázsa, azonkívül, hogy sok barátot szerzek, nagyon izgalmas hallani egy száraz, leírt szöveget, ahogy eleven emberek belehelyezkednek és beleöltöznek, no meg a szöveget magát is felöltöztetik.

– Több darabodat is bemutatták már, elmondanád, mit és hol?

– 2008-ban a debreceni színházban adta elő a Forte társulat a Kalevalát, Horváth Csaba rendezésében. Az előadást meghívták a bukaresti fesztiválra 2008-ban, a Bulandra Színházban játszották, és a POSZT versenyprogramjában is szerepelt abban az évben. Aztán 2009-ben mutatták be a Radnóti Színházban az Oidipusz gyermekeit, ezt Valló Péter rendezte. Következett A tiszta méz, 2010-ben, a József Attila Színház–Forte társulat koprodukciójában, ezt szintén Horváth Csaba rendezte. De voltak fordításaim is (Racine: Atália, Nemzeti Színház, rendező Valló Péter, 2009), és most szeptemberben lesz ugyancsak a Nemzetiben Tony Kushner: Angyalok Amerikában című darabjának a bemutatója, Andrei Şerban rendezésében.

– A darabjaid színpadra állításakor ott szoktál lenni a próbákon?

– Mindig. És amikor csak tudok, szeretem végigülni a próbafolyamatot, és adott esetben a szereplőkre igazítani a szöveget.