Olimpiai érdekességek Athéni jubileumi játékok (1906)



KILLYÉNI ANDRÁS

Somodi István Kolozsváron
Az 1900-as és 1904-es világversenyek után nyilvánvalóvá vált, hogy a modern olimpiai játékok fejlődése nem halad a Coubertin által elképzelt irányba. Az olimpiai eszme háttérbe szorult Párizsban és St. Louisban egyaránt, így jogosak voltak azok a korabeli felvetések, miszerint a játékok jövője veszélybe sodródott.


A görög vezetők úgy érezték, tenniük kell valamit az olimpiai játékok érdekében, ezért a Görög Olimpiai Bizottság, a király védnöksége mellett, meghirdette a „II. Nemzetközi Olimpiai Játékokat”. A meghívottak meglepődtek a játékok versenyprogramját olvasva, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig határozottan ellenezte. Így mindmáig az 1906-os versenyt „interim olimpiaként” emlegetik, de sohasem sorolták az olimpiák közé.

A versenyt szokatlanul korán, 1906. április 27-e és május 1-je között rendezték a görög fővárosban. Ezer versenyző nevezett be 20 országból, és 78 győztest avattak. Összességében nagyszerű világverseny volt ez, a szervezők pedig érmeket osztottak a dobogósoknak. Sajnos a versenyzők csak később tudták meg, hogy sikereiket hivatalosan nem ismerték el.

A 35 fős magyar csapat remek eredményeket ért el, annak ellenére, hogy számukra sajnos szegényes körülményeket biztosított a magyar sportvezetés. A küldöttség Budapestről Fiúméba vonaton, onnan Triesztbe hajón, majd Athénba ismét hajón utazott. A hosszú hajóút megviselte az egész magyar csapatot, de különösen a kolozsvári Somodi Istvánt, aki a tengeribetegség és a fülledt meleg miatt napokig gyengélkedett. A magyar csapat a német és a dán válogatottal utazott együtt, hajójuk az orlantói szorosban tengeri viharba került, emiatt a három válogatott sportolói mind rosszul lettek. Dr. Zuber Ferenc, a magyar válogatott egyik kísérője, feljegyezte az úttal kapcsolatban, hogy a vízhez szokott dánokon is kifogott a tenger, és ők is éppoly szorgalmasan etették a delfineket, akárcsak mi. (Zuber Ferenc, Az atlétika története Magyarországon. In: Testnevelés, 1935, 745.) A pénzhiány miatt csak gyenge szállásra és ételre jutott, emellett az ivóvíz minősége is kivetnivalót hagyott maga után. Nem csoda, hogy a versenyre legyengült fizikai állapotú versenyzők álltak ki. Dr. Nagy Béla így foglalta össze az athéni körülményeket: akit az álmatlanság le nem tört, és éjjeli hideg beteggé nem tett, azt az étkezés gyötörte meg. Hihetetlenül piszkos kiszolgáltatásban, ehetetlen ételekben volt részünk, Kecske és bárány nap-nap után, az is kemény és rághatatlan. A víz rossz volt, a bor és a sör méregdrága... A tanulság ebből, hogy a jövőben kevés, de jól fegyelmezett embert kell kiküldenünk, azokat azonban teljes kényelemmel kell ellátni. (Szabó Lajos, Magyarok a Nemzetközi Olimpiai Játékokon, In: A Magyar Olimpiai Akadémia Évkönyve, 2006, 85.)

A magyarok első sikerét Sztantics György érte el a 3000 méteres gyaloglás versenyében. A verseny szokatlan volt: először 1500 méteres távon versenyeztek, ahol két nagy esélyes, az angol Wilkinson és az osztrák Spiegler nagy csatát vívott. Ám egy osztrák pályabíró kizárta az angol versenyzőt, amire lökdösődés lett, a közönség pedig betódult a pályára, hogy számon kérje tettét. Végül a versenyt a következő napra újrahirdették, de 3000 méteres távra, a bíráskodást pedig Konstantin trónörökös vállalta. Itt is folytatódott az angol és az osztrák versenyző párharca, ám az érkezés előtt az angol futni kezdett, mire vetélytársa is „átváltott”. A trónörökös kizárta mindkettőjüket, a győzelmet pedig a szabadkai atléta, Sztantics György szerezte meg.

A második magyar sikert a 4 x 250 méteres gyorsváltó szerezte meg, a Hajós Henrik, Kiss Géza, Ónody József és Halmay Zoltán összetételű váltó legyőzte az amerikaiakat. Emellett öt második és három harmadik helyezést is sikerült elérnie a magyar sportolóknak.

Számunkra különösen fontos, hogy Athénban szerepelt először nemzetközi versenyen a kolozsvári Somodi István. Eredményei már ekkor jelezték, hogy komoly jövő áll előtte. Bár magas ugrásban csak 165 cm-t ugrott a selejtezőkben, és ezzel nem szerepelhetett a döntőben, távolugrásban a döntőben 8. lett 645 cm-es kísérletével, míg a helyből távolugrás versenyében az előkelő 6. helyen végzett 288 cm-es ugrásával. A magasugró versenyen jó barátja, Gönczy Lajos második lett az ír Con Leahy mögött. A másik kolozsvári származású versenyző, Szegedy Géza kilencedik lett helyből magasugrásban, nem jutott viszont a döntőbe a magasugrás versenyében.