Helytörténet – Gát, Kisszamos, Malomárok, zúgók, hidak



Asztalos Lajos

FOTÓ: ARCHÍV–– Légi felvétel az épülő új nagygátról
Nem tévedés, nem hiba, a Malomárok Kisszamos neve kolozsvári sajátosság.


Évtizedekkel ezelőtt fölöttébb hangulatos volt elsősorban a Tímár (Şaguna) utca Dávid Ferenc és Dózsa György (Wesselényi Miklós, Ferdinánd király) utca közti szakasza, ahol több kis híd köti össze a Malomárok bal partján álló házakat az utcával, s ahol több hársfa állt a parton. 1987-ben, a villamossínek lefektetésekor, a Malom (Bariţ) utca úttestének szélesebbé tételéért, a Bartha Miklós (Sétatér, Emil Isac) és Dózsa György utca közti részét befedték. Az 1990-es évek végén a Postakert (Cuza Vodă) és Eötvös (Konstanca) utca között is, és a betonlapokra üzleteket építettek. Újabban a városháza tervbe vette, hogy fedelét eltávolítják, medrét kikotorják, a benne fölgyűlt sok szemetet elhordják, a meder alját lebetonozzák. Van mit kitakarítani, mert szó mi szó, sokan szemétládának tekintik a Malomárkot. Nem rossz ötlet a fedél levétele, a rendbetétel, de mi lesz a sok kis üzlettel? Mi lesz a kiszélesített Malom utcai úttesttel?

Malomárok

Kolozsvár a Kis-Szamos mellett fekszik. Ebből ágazik ki a város egykori, északi városfala előtt folyó Malomárok, melynek másik kolozsvári neve Kisszamos. Természetesen nem tévesztendő össze a Gyalunál, a Hideg- és Meleg-Szamos egyesüléséből létrejött, Désig [dézsig] folyó Kis-Szamossal. Ez utóbbit a kolozsváriak Nagyszamosnak vagy inkább Szamosnak mondják.

Egykori térképeken: 1865: Kis Szamos; 1887: Kis Szamos f[olyó].; 1894: Kis Szamos f[olyó].

A névadás a helyi szemléletet tükrözi. A Szamosnál kisebb vízfolyás, a Szamos mellékága, természetszerűleg Kisszamos lett. Malomárok neve a partjára épült malmoktól származik.

Régebben használt neve Malomárka volt. Amint egy korabeli okiratban áll: 1733: Malomárka.

Egy 1558. évi forrás szerint ebben az esztendőben a tanács, a Szamosnak a városba vezetésére, a fertályok által adott emberekkel földcsatorna („canalis”) ásását rendelte el. Kolozsvár 1691-ből való katonai térképén a Kisszamos a mai Sporttelep táján ágazott ki a Szamosból. Meglehet, hogy ez a térkép nem a legpontosabb, mert ha megfigyeljük, a mostani gátnál, a monostori Táborhely mögötti, meredek oldal alattinál nemigen van kedvezőbb Szamos-rekesztési lehetőség. Az 1763 és 1787 között készült katonai térképen viszont a Malomárok a mai Sétatér táján ágazott ki a Szamosból. Emellett egy vékony vonallal jelzett vízfolyás Monostoron, a mai gátnál ágazik ki a folyóból, a mai Malomárok vonalán tart a város felé, és a mai Sétatér területén, kevéssel az említett kiágazás fölött torkollik a Szamosba. Ez a térkép a Malomároknak a monostori papírmalomhoz vezető, később megszüntetett ágát is feltünteti.

Egyes vélemények szerint a középkori város északi vizesárkát is ellátó Szamos-ág mesterséges. Ebben az esetben az egykori település, város lakosainak nehéz, hosszú ideig tartó munkával kellett kiásniok a medrét. Ami nem valószínű. Írásbeli nyoma sincs. Mások viszont úgy vélik, hogy a bronzkorban – de inkább meghatározhatatlan időben – keletkezett, a Szamos természetes ága, mely a folyó kiöntéseinek köszönhetően, többször is új medret vágott magának. Ennek valószínűségét növeli, hogy az egykori római település északi határa ez a vízfolyás volt. A Karolina téren 1990–1991-ben feltárt római ház szennyvízcsatornája is errefelé vezetett. Bár az is elképzelhető, hogy emésztőgödörbe torkollott.

Gát

Monostor északi, a város nyugati részében, a Táborhely dombja alatt áll a Szamos vizét elzáró, anyagátnak, nagygátnak is mondott gát. Itt, a folyó jobb partján ágazik ki a Kisszamosnak is mondott Malomárok. Erre vonatkozó első ismert adataink a XVI. századból valók. Az elsőből ugyan nem derül ki, pontosan melyik gátról van szó, de valószínűleg a Szamost elrekesztő monostoriról.

1577: „Azon keppe[n] az felseo gatnak meg latassara is legien gongia eo kegmenek es ha zwkseg zsilipet chinaltatni, aztis chinaltassa meg eo kegme”. Vagyis bíró úr őkegyelme vegye gondozásába a felsőgátat, s ha szükséges, zsilipet is „csináltasson”. Felső- jelzőjét az alsógáttól való megkülönböztetésként kapta. Noha utóbbiról nincs adatunk, ez valószínűleg az ispotály gátja volt.

„veottem 12 karo fat viz fogasnak az Nagj gatt Silypheoz (zsiliphöz) [...] f 18”, olvasható az 1593. évi városi számadáskönyvben.

A Kolozsmonostortól délre magasodó hegy északi lejtőjét borító, főleg gyertyános erdőt manapság Gálcserének, Gálcsernek mondjuk. Első része egyesek szerint személynévi, a Gálból való. Régebben Monostori erdőnek is mondták. A XVI. században azonban Gátcseréje, a gát csere, tölgy erdeje, a monostori Szamos-gáthoz való cserfa erdeje volt.

1590: „vagion Gatt chereye az malom zewksegere ualo”, amint Pillich László Városom évgyűrűi című kötetében idézi.

IFJ. KRISZTYE IMRE RAJZA– A Táborhely alatti, első Malomárok-híd. Szemben a kolozsmonostori templom
Nagy nyári záporok idején megtörtént, hogy a gát átszakadt, s a Malomárok víz nélkül maradt, a Szamos viszont kiöntött. Hasonló eső alkalmával, mikor a monostori és a városi cigánypatakok vize megduzzadt, a Malomárok az 1970-es években is több helyütt kiöntött, Régen, mikor a zúgók még megvoltak, a cigánypatakok hirtelen földuzzadt vizét a zúgók a Szamosba vezették.

„Augustus 2. Szamosunk tegnapelőtt reggeli 8 óra tájt, hihetőleg a’ havasokon történt felleg szakadás következtében borzasztó sebességgel kiöntve árkából rémülést és pusztulást terjeszte két partjai hosszában. […] Dühe nagyobb mértékben d. u. 3 óráig tartott, […] legmagasabb reggeli 9 és 10 óra között volt, a’ midőn a kolosmonostori anyagát elszakadván, az addig a’ két ága között megoszlott víz ereje egész dühével a’ nagyobbikra tódult.”, adta hírül 1840-ben a pesti Sürgöny.

„Ezt a helyet választották ki a múlt századok jószemű emberei, hogy csatornába szorítva rendes munkára kényszerítsék a rakoncátlan folyót. Gátat építettek rajta keresztül, erős, fonott sövénygátat, rendenként megrakva nehéz kövekkel. [...] elkészült a gát, el a zsilipek. [...] 1881-ben [a folyónak] sikerült szétrombolnia a gátat. Az újjáépítés nehezen haladt. Nagy volt a kára a Malomárokkal dolgozó iparosoknak. [...] 1897. június 8-án egy irtózatos felhőszakadás után a gát felett a partot szakította át az ár. [...] A Szamos berohant a városba, hogy elsodorja. Kiöntött a Sétatéren, de ezzel el is vesztette erejét. A Kakas városban döntött fel még néhány kerítést”, írta Nagy Péter Ó, kedves Kolozsvár! című könyvében. Szerinte a Kakasváros a városnak a vasút és a Szamos közti területe volt. (Úgy tűnik, a hidelvi hóstátnak az északkeleti sarkát, az egykori Széna piaccal, a mai Vasutas parkkal szemben, a Szamos bal partján levő területet értette ezalatt, ahol az egykori járványkórház, most a gyógyíthatatlan elmebetegek kórháza áll.)

A monostori Nagygátnak is mondott gátnál mindig annyi vizet engedtek a Malomárok medrébe, amennyi a malmok hajtására kellett. Vize még az 1960-as években is tiszta volt, nyáron sokan fürödtek benne, így a Fekete-hídnál, a Szentpéteri malomnál, a strand területén átfolyó szakaszán, de másutt is.

Új gát

Az 1970-es években a régi helyén új, az eddiginél nagyobb, magasabb gátat építettek Monostoron, melyben kis áramfejlesztő is helyet kapott. Azóta alig jut víz a medrébe. Főleg a Kalányos (Tavasz, Primăverii) utcai, meg a Gazdasági Akadémia területén átfolyó cigánypatak vize csörgedez benne. A monostori sörgyárból és más, ugyancsak monostori élelmiszeripari vállalatból belejuttatott szennyvíz évekig szürke, iszapos lévé, elviselhetetlenül bűzössé tette vizét. 1990 után javult a helyzet, az ipari szennyezést kiküszöbölték, a vízszint azonban továbbra is rendkívül alacsony.

A Malomárok Kolozsmonostoron, a Tókörnyékén, a Zúgó (Sunătoarei) és az Ecetgyár (Oţetului) utca között két ágra szakadt, déli ágának vize a Molnár és Pintér malmot hajtotta. Ezt az ágát az 1960-as években lezárták, medrét feltöltötték. A Kétvízköz keleti szélén, a későbbi Apafi (Bukarest), Bethlenkert (Iazului) és a Csermalom (Gorunului), valamint a Csertörő (Scorţarilor) utca közötti telken is két ágra szakadt. E két ág eleje között alakult ki a Szamosközi utca. Keleti ágát az 1980-as évek elején, az itteni hóstát felszámolásakor, a lakótelep építésekor lezárták, betömték.

Partjára századokon át papír- (Kolozsmonostor), lennebb lisztelő-, csertörő-, ványolómalmokat építettek. Ilyen volt, többek között, az Alprét malom, Belső-malom, Csermalom, Csertörő malom, Híd- vagy Nagymalom, Kerekes István és Társai malma (Kolozsmonostor), Kovács malom, Külső-malom, Libucgáti malom, Minoriták malma, Papírmalom (Kolozsmonostor), Papok malma, Réti malom (Kolozsmonostor), Szamosközi bejáró (Gábor Áron, Roşiori) utcai malom, Szentpéteri malom, Vargák csertörője, Vargák dürückölője, Zsemlések malma stb. Ma már egyik sem működik, egyik sem létezik.

Zúgók

A Malomárok medrét több kis, északra nyíló vízfolyás, úgynevezett zúgó kötötte össze a Szamossal. Valószínűleg, legalább részben, eleinte ezek is természetes, a Malomárok áradásakor kialakult, a víz által vájt mederben folytak. Később egy részük medrét, hogy rendszeresen használhassák, kideszkázták, zsilippel látták el, s ily módon állandó vízlebocsátóvá alakították. Az ilyen zsilipes, vízszabályozó oldalcsatornát Kolozsvárt zúgónak mondták, mondják.

Városunkban több ilyen zúgó volt, illetőleg van ma is. Monostoron, a nagygát alatt, egymástól néhány méternyire, kettő. Ezek a felesleges vizet engedték le a tavaszi hóolvadáskor, illetőleg nagy nyári záporok után, mikor a Kisszamos (Malomárok) medre megtelt. Pár lépéssel lennebb a Nagyzúgó a papírmalom árkába szakított el vizet. A következő a monostori Kétvízköz nyugati szélén folyó Bánffy-zúgó. A Kiszúgó a mai strand területét szeli át.

A ma is létező monostori, nyugatról a második zúgón, a már említett Bánffy-zúgón eresztették le a Szamosban álló, fakifogó kis- és nagygereblyéhez, a Hideg-Szamos, a Rekettó völgyéből a vízen úsztatott tűzifát. Ehhez hasonlított, de csak vízlebocsátó volt a Kiszúgó, Libucgáti zúgó, Nagyzúgó (Kolozsmonostor) és a Zúgó (Kolozsmonostor). A Libucgáti zúgó partjára 1820-ban malmot építettek. Ez az 1880-as évekig működött, majd 1890 után lebontották.

FOLYTATJUK