Helytörténet – Kolozsvár – közelről

Martin Lajos, a repülés kolozsvári úttörője

ASZTALOS LAJOS

Martin Lajos sírköve a Házsongárdi lutheránus temetőben. A sírkő első oldala (Rohonyi D. Iván fotói)
FOLYTATÁS LAPUNK JANUÁR 13-I SZÁMÁBÓL


Az 1890-es években Martin Lajos a Lasky-féle repceolajgyárról elnevezett Gyár utcában lakott. Korábban egy vasöntöde volt az olajgyár helyén. 1900 után az utcának Fadrusz János lett a neve. Martin Lajos a Gyár utcának a Fürdő utca felőli végén lakott, míg barátja és repülő terveiért lelkesedő szomszédja, Gyalui Farkas, 1896-tól az Egyetemi Könyvtár könyvtárőre, majd címzetes igazgatója, vele rézsút szemben. Gyalui Farkas érdeme, hogy a nyilvánosság előtt méltatta Martin munkásságának jelentőségét, többek között hosszabb írásokat közölt a Budapesti Hírlapban és a kolozsvári Ellenzékben.

Martin Lajos halála után a kolozsvári Solymosi és Kosch cég 25 ezer koronáért vállalta a motoros gép elkészítését. Amit soha nem készített el, sőt kevesen múlt, hogy maga a mintapéldány is oda nem lett. Ugyanis a gépgyár 1901-ben csődbe jutott és minden ott levő gépet, tárgyat, tervrajzot, iratot lefoglaltak. A mintapéldánynak ez időtől sajátos sorsa és története lett. Külön fejezet foglalkozik vele a budapesti Közlekedési Múzeum Füzetei 1976. évi 5. számában. Ebben Mészáros Vince Martin-kutató, muzeológus, a kolozsvári Történeti Múzeum újkori kiállítási termébe jutásáig részletesen ismerteti a mintapéldány sorsát. De nem tér ki arra a részletre, melyből kiderül, hogy 1954-ben Gyurka László kolozsvári Martin-kutató tudomására jutott Kiss Béla helytörténész közlése. Nevezetesen az, hogy Martin lebegőkereke a Malom (Bariţ) utca bal oldalán álló Műegyetem épületével szemben, az egykori Iparmúzeum, a második világháború után ugyancsak Műegyetem épületének  padlásán hever. A hivatalos eljárások nélkül, és Korodi József régész, múzeumi preparátor közreműködésével, miután a kolozsvári Tehnofrig gyárban, a szerkezet egyik elveszett kúpfogaskerekét Gyurka László pótolta, a Történeti Múzeum újkori kiállítási termébe került.

A XIX. század derekán, de teljes második felében is, a szak­emberek nézete szerint a levegőnél nehezebb szerkezetek, a léggömb kivételével, nem repülhetnek. Emiatt Martin fejtegetéseit többnyire lekicsinyelték, majd munkásságát ellenérzéssel kísérték. Martin életére és munkásságára is érvényes Batsányi Jánosnak, a felvilágosodás költőjének mondása: „Mint a fáklya, mely setétben lángol, magát megemésztve másoknak világol”. De voltak, akiket lelkesített a nagy gondolat. Például Jókai Mór, aki nagy érdeklődéssel kísérte kora természettudományos eredményeit. Személyesen ismerte Martint és munkásságát. Ez ihlette meg egy repülőgépről szóló regény megírására. Így született 1872–1874-ben A jövő század regénye, melynek főhőse Tatrangi Dávid, a székely ezermester és feltaláló.

Martin Lajos budavári szülőházán elhelyezett emléktábla

Martin Lajos munkásságának eredményeit nem csupán repülőszerkezetének, gépének sikerével vagy sikertelenségével kell mérlegelnünk, hanem azzal a kitartó, fáradhatatlan tevékenységgel, mellyel a repülés gondolatát az elméleti elképzelések szintjéről a tudományos kutatás szintjére emelte. Emellett jelentőségéhez az is hozzájárul, hogy nem csupán matematikus, mechanikus, feltaláló, a repülés úttörője, hanem kiváló oktató is volt – mintegy ötven évig nemzedékek sorát nevelte természettudományos gondolkodásra, kitartó munkára. Tanított iskolaszolgaként, katonatisztként, reáltanodai és egyetemi tanárként. Jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az 1872-ben alapított kolozsvári magyar tudományegyetem, 1881 után a Ferenc József Tudományegyetem annyi jól képzett szakembert adott a magyar és az egyetemes műveltségnek. Munkásságának haszonélvezői az őt követő nemzedékek lettek. A repülőgép kormányzása, hossztengely körüli jobbra vagy balra döntése, az általa feltalált, a szárnyak külső, hátsó részén levő csűrőlapok nélkül lehetetlen lenne. Elsősorban ezért tartjuk őt a repülés egyik kiemelkedő úttörőjének.

1897. március 4-én, anyagi gondokkal küszködve, szegényen hunyt el. Halálát a Kolozsvári Újság így adta hírül: „Jókai Jövő század regényének Tatrangi Dávidja ravatalon fekszik, mi­előtt nagy művét befejezte volna.”

Emlékét ápolni örök feladatunk. Tulogdy János 1941-ben, az Erdélyi Múzeumban megjelent Martin-tanulmányát illő idézettel kezdte: „Csak törpe nép felejthet ős nagyságokat, csak elfajult kor, hős elődöket. A lelkes eljár ősei sírlakához, s gyújt régi ­fénynél, új szövétneket”.1997. március 4-én, halála 100. évfordulóján Kolozsvárt sem az újság, sem a rádió, sem a tévé nem emlékezett meg róla. 1977. augusztus 30-án, születésének 150. évfordulóján, Budapesten, a Közlekedési Múzeum előtti szobránál ünnepséggel egybekötött koszorúzást tartottak, ugyanakkor emléktáblát helyeztek el budai szülőházán. Gyurka László megemlékezéséből tudjuk, hogy ezzel egyidejűleg Kolozsvárt Tulogdy János és Xántus János kezdeményezésére, a Házsongárdi temetőben a kolozsvári sportrepülők ünnepséggel és koszorúzással emlékeztek Martin Lajos sírjánál. Előadást tartott dr. Xántus János, a kolozsvári vitorlázórepülés egyik úttörője, dr. Újvári József földrajzszakos egyetemi tanár, egykori repülőmodellező és Gyurka László, ezüstkoszorús vitorlázórepülő.Több összefoglaló mű, lexikon is megemlékezik róla és munkásságáról:

Pallas Nagy Lexikona (1897): „…1861. december 20-ától a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.1872. szeptember 10-től a kolozsvári egyetemen a felsőbb mennyiségtan tanára. 1895–1896 között az egyetem rektora. Számos szakjába vágó művet írt. 1893-ban szabadalmat nyer a lebegő kerék tanulmányára. Azóta a kormányozható léghajó tervezésével foglalkozik.”

Természettudományi Lexikon (IV., 1967, 291.)

Űrhajózási Lexikon (1981., 460., arcképpel): „Mérnök, matematikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a repülés és a rakétatechnika, valamint a műszaki mechanika úttörője. 1856-ban kidolgozta egy forgásstabilizált rakéta tervét. Elsőként foglakozott rakéták szilárdsági számításával […] Tudományos és műszaki tevékenysége nagyobb részben a csavarfelületekre (hajócsavar, szélkerék) és a repülés kérdéseire terjedt ki.”.

Magyar Életrajzi Lexikon (II., 1982., 157., arcképpel): „…matematikus, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1861), a repülés egyik  magyar úttörője. A szabadságharc alatt honvéd tüzér volt. […] az osztrák hadseregbe[n] […] a tüzérségi röppentyűk tökéletesítése foglalkoztatta. Már ekkor arra a gondolatra jutott, hogy a légcsavar a levegőnél nehezebb repülőeszközök hajtására alkalmas lehet. A repülés kérdésével 1856 körül kezdett behatóbban foglalkozni. […] 1871–75 között megépítette a madárrepülést utánzó […] repülőgépét. Belátva, hogy a repülés […] így nem oldható meg, érdeklődése a légcsavar és a szélkerék felé fordult. […] elméleti megfontolásai […] később más magyar matematikusok (Réthy Mór, Kőnig Gyula, Vályi Gyula, Kürschák József) részére jelentős matematikai vizsgálatok kiindulópontjaivá váltak. Elsőnek gondolt arra, hogy a repülőgép szárnyán csűrőfelületeket alkalmazzon, melyek hajlásszögének ellentétes irányú beállításával a gép egyik vagy másik oldalára dönthető és fordulatba vihető. Új típusú repülőgépére, a „lebegő kerék”-re 1893-ban szabadalmat kapott. A Kolozsvárt bemutatott gép szemtanúk szerint három méter magasra emelkedett. A szélenergia hasznosításának kérdéseivel is foglalkozott. […] 1872-ben a kolozsvári egyetemen a felsőbb mennyiségtan tanára lett, 1895–1896-ban az egyetem rektorává választották.”

Wikipédia (Világháló): „Magyarországon ő volt az első, aki a repülőgép, illetve a kormányozható léghajó elméletével foglalkozott. […] helikopterszerű, kerékpár-meghajtással működő szerkezete […] két-három méter magasra emelkedett. A modell ma a kolozsvári történeti múzeumban található. Külföldről több ajánlatot kapott szabadalmának megvásárlására, de Martin nem volt hajlandó találmányát idegen országnak átengedni. Jókai Mór róla mintázta A jövő század regénye főhősét, Tatrangi Dávidot.

Tanulmányait a pesti bölcsészkaron kezdte, de két év után mérnöki tanfolyamra ment. Az 1848-as szabadságharcban önkéntes tüzérként szolgált. A szabadságharc bukása után bebörtönözték, utána besorozták az osztrák hadseregbe. Itt elvégezte a hadmérnöki akadémiát; közben 1856-ban rakétatechnikával foglalkozva, tanulmányt írt a forgó hadirakétákról. […] a hidraulika is foglalkoztatta. Hajócsavar mintapéldányát sikerrel alkalmazta a Lloyd angol hajótársaság. A gőzturbina elvének megfogalmazása is az ő érdeme. Foglalkozott a szélerőgépek kutatásával is. 1872-ben kinevezték a kolozsvári egyetem mennyiségtan tanszékére, ahol haláláig működött. 1895–96-ban az egyetem rektora. Rektori beköszönő beszédében a repülőgép jövőjét méltatta: „Új életviszonyok fognak fejlődni; a közlekedés függetlenebb lesz a vasúti rendszer hálózatától… a társadalom új nemzetközi szerződések s egyezmények által fogja magát biztosítani.”

A sírkő hátsó, meghasadt oldala

Születésének 170. évfordulóján az Erdélyi Gyopárban (1997. 5–6.) Gyurka László emlékezett meg róla.

Gaal György a Házsongárdi temetőről írt kötetében két helyt is megemlíti (Tört kövön és porladó kereszten, ötödik kiadás, 183., 209.).

A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, bár alcímében a tudományos irodalmat, a művelődést is fölemlíti, megfeledkezett Martin Lajosról.

1940 és 1945 között egy Dónát negyedbeli utca viselte a nevét. A Dónát út bal oldalán nyíló akkor kilencedik, most hatodik utca, a Iacob Bologa. Érdemei alapján ma is megérdemelne egy utcát.

A Házsongárdi temető lutheránus részében nyugszik. A temető gondnoka szerint sok budapesti látogató keresi föl a sírját. Úgy emlékeztem, hogy az útról jól látható, világosszürke sírkő felirata messziről is olvasható. Gyurka László annak idején gondoskodott erről. Most viszont keresnem kellett, a sírkő teljesen megfeketedett, felirata közelről is mondhatni olvashatatlan. Mellékelt felvételén Rohonyi D. Iván olvashatóvá tette. Hátsó oldala végighasadt, felesége és három gyermekének neve csak részben betűzhető. Lánya neve, aki az 1920-as években, nyomorúságos körülmények között, a Kinizsi utcában lakott [Szász Gábor közlése], nincs a sírkőn.

Fönnáll a veszélye annak, hogy Martin Lajos sírköve kettéválik. Ideje lenne, hogy a Házsongárd Alapítvány mielőbb gondozásába vegye.