A „román-magyar” Taksony

A szerzőnk, Mircea Dogaru által következetesen Voicu Ştefannak mondott király apai ági románsága is bizonyított. Mármint szerinte. Anonymus, a Névtelen hiteles történeti munkának minősített lovagregényére, a Gesta Hungarorumra alapoz. Ebből kiindulva eljut addig a megállapításig, hogy miután Árpád fia Zolta felesége Mén-Marót lánya lett, fiúk, Taksony román-magyarként jött a világra. Tudjuk, hogy a román történetírás ezt a soha nem élt, Anonymus által kiötölt bihari vezért románnak tartja. Sőt, a Taksony, latinul Toxun – Dogaru szerint besenyő-kun eredetű – név Toxabă alakban immár beépült a román névrendszerbe is (így!).

A „román-magyar” Taksony feleségül vette a „román” Saroltot és házasságukból született Voicu Ştefan. Ilyen származás alapján „napnál világosabb”, hogy az ő anyanyelve csakis a román volt, ezt használta a családban és a királyi udvarban egyaránt.

Voicu Ştefan „egyértelműen román”

Mindezek után tehát „egyértelmű” Voicu Ştefan „románsága”. De ez még nem minden. Mert további „bizonyíték” is létezik. Mégpedig az, hogy Deodatust, aki Adalbert prágai püspökkel együtt megkeresztelte és a taníttatásáról gondoskodott, megtiszteltetésként, akár egy apát, tată-nak ’apa’ szólította. Aminek következtében – mint szerzőnk állítja, a Bécsi Képes Krónika szerint – a budai vártól nem messze fekvő monostor neve Tata lett, úgyszintén a Deodatusnak adományozott birtok neve is. Innét származik különben, mint mondja, a Tatabánya név is. Ez a tată megszólítás a „mindent elsöprő, végső bizonyítéka” Voicu Ştefan románságának. Meglehet ugyanakkor, hogy szerzőnk mindezen kívül, a történettudomány számára eddig ismeretlen „korabeli hangfelvétel”, „magnószalag” birtokába jutott, ami feltételezését még inkább „alátámasztja”.

Tata neve „román”

zerzőnk arról „természetesen” nem tud, hogy tata ’keresztapa’, ’apa’, ’öreg ember’ jelentéssel a magyarban is létezik. Eredetét tekintve gyermeknyelvi. Ehhez hasonló, a kisgyermek első tagolt hangjait utánzó szavak sok más nyelvben is előfordulnak. Anélkül, hogy köztük rokoni kapcsolat létezne. Ilyen az ugyancsak ’apa, papa’ jelentésű latin tátá, a görög tátá, téttá, a bolgár táté, szerbhorvát tátá, az orosz tátá, tyátyá és így tovább. Ehhez hasonló gyermeknyelvi eredetű a baba, mama, papa is. Noha a szókölcsönzés lehetősége sem zárható ki teljességgel, e szavunk olasz vagy latin, még kevésbé román származtatásának feltételezése szükségtelen.

Ami Tata, a település nevét illeti, ez puszta személynévből keletkezett magyar névadással. E személynevünk a XIII. század elejéről kimutatható. Az alapjául szolgáló személynév német eredetű (régi német Tata, Tatta). Egyes vélemények szerint a magyar Tata személynév előzménye a ’(kereszt)apa’ jelentésű magyar tata vagy a délolasz tata ’apa’ volt. A középkori hagyomány úgy tartotta, hogy Szent István tatá-nak szólította nevelőpapját, Deodatust, aki a tatai bencés klastromot alapította. Ezt ismerve csavarta ki szerzőnk a szó eredetét és alakította „román eredetűvé” a helynevet, valamint „erősítette meg” Szent István „román eredetét”. Így jár az, aki hamisítani akar, de nem ismeri a szavak eredetét, a helynév eredetét.

Az erdélyi kis folyók, települések többségének neve magyar

Itt föltehetjük a kérdést, hogyha valóban így van, ahogy állítja, vagyis a Tata román eredetű helynév, mivel magyarázható az, hogy az erdélyi, úgymond őslakos románok a magyarból vették át számos kis folyó nevét? Mint pl. Almás (több is van), Aranyos, Árapatak, Árpás, Békás, Berettyó (rég Berekjó, ’berkes folyó’), Borsa, Ér, Fenes, Füzes, Hagymás, Hesdát, Hortobágy, Kapus, Kékes, Kormos, Lápos, Ludas, Nádas, Nyárád, Sajó (rég Savjó, ’sós folyó’), Sebes (több is van), Vargyas, hogy csak néhányat említsünk. A románok által a magyarból átvett szláv eredetű kis folyók, valamint a magyarból átvett magyar településnevek többségének nevét nem is említve. E tények fölött szerzőnk könnyedén átsiklik.Egyáltalán hogyan értelmezhető az, hogy az erdélyi helynevek döntő többsége magyar eredetű? Ha a román folytonosság valós lenne, ezek latin vagy román eredetűek lennének. Elképzelhető-e, hogy a magyarok, a honfoglalás idején, amint egyes román történészek állítják, lefordították a román helyneveket? Hogy a magyarok már akkor, a nemzet kialakulása előtt, soviniszták voltak?

Mivel magyarázhatók a szláv eredetű helynevek? És mivel e helynevek fönnmaradása? A magyarok, a szlávokkal ellentétben, talán már akkor hátrányos megkülönböztetésben részesítették a románokat?

Mivel magyarázható végül, hogy egyetlen római település neve sem maradt fönn? Miközben másutt, pl. a germánok által meghódított területeken igen? Pl. Colonia Agrippina ma Köln, Confluentes ma Koblenz, Treveris ma Trier, Vindobona ma Wien, Londinium ma London.

Mindez azzal magyarázható, hogy aki később jött, átvette a már létező helyneveket.

Harc a „románok” közt Erdélyért

M. Dogaru Voicu Ştefan románságával magyarázza azt, hogy Szent István királyunk hadat indított Erdély elfoglalására. Miután, azt mondja, „ görögkeleti románként”, annak ellenére, hogy „áttért” római katolikusnak, „román” anyja révén jogot formált a „román” Erdélyre is. Erre másképp, úgymond, nem is gondolt volna. Ez a „területi követelése” volt az alapja annak, hogy a budai királyok – kicsire nem adunk alapon, még mindig nincs tudomása arról, hogy a magyar királyok székhelye hosszú ideig Esztergom és Székesfehérvár volt – hosszú ideig ostromolták a Kárpáton belüli „román országot”, mert tudatában voltak „román” örökségüknek.

Mint írja, háromszáz évig tartó szembenállás után, 1310-ben, a szegedi szerződés alapján, az erdélyi vajdák visszaadták Voicu Ştefan koronáját – melyet harcban szereztek meg – az új, uralkodóház-alapító királynak, Anjou Károly Róbertnek, elismerve ezzel a „román-magyar” Árpádház bukását és az új királynak a „román” Erdély fölötti fennhatóságát. Ez a király csak a nyugati felfogás szerint, a német–római birodalom és a pápa által uralt uralkodóházak közötti kapcsolatokként fogta föl az államok közötti kapcsolatokat. Ez a háromszáz éves „véres” küzdelem „természetesen” egyenes folytatása volt annak az ugyancsak „véres” háborúnak, melyben a „román” Erdély román vajdái a magyarok megjelenésétől folytattak függetlenségük védelmében.

Kisajátítás, összemosás, belemagyarázás, egyszóval mindent bevető történelem-hamisítás. Méghozzá gátlástalan, közönséges, durva, a javából.

Ezek az erdélyi „román” vajdaságok tehát századokig sikeresen harcolva védték függetlenségüket előbb a honfoglaló magyarokkal, majd a magyar királysággal szemben. De ha tudjuk, hogy a honfoglalás után a magyarok ugyancsak sikeresen harcoltak a bizánci birodalom ellen, a németek ellen, harcaikban Bizáncig, Rómáig, sőt a Pireneusokig is eljutottak, egyáltalán elképzelhető, hogy eközben a feltételezett, és a Dogaru által soha nem létezett krónikák által nyilván soha nem említett kis román országok sikeresen ellenálltak a magyarok, Magyarország erejének?

Erdély román neve a magyarból való

De folytassuk kérdéseinket. Mivel magyarázható az, hogy Erdélynek, annak ellenére, hogy „ősidőktől román” volt, nincs ősi román neve? A román Transilvania a magyar Erdély latin fordításának átvétele (lat. Transsylvania, lat. trans ’túl’, lat. silva ’erdő’, lat. silvania ’erdős vidék, tartomány’, Erdély – erdő elü, jelentése ’erdőn túl’, rom. Transilvania ugyanaz, bár románul az erdő pădure), mely abból a latinból való, amelyik a magyar állam hivatalos nyelve volt. Románul nem hivatalosan Ardealnak is mondják, s ez ugyancsak a magyar Erdélyből való, abból az időből, amikor a magyarban az e hang nyílt volt, s ezt az á-hoz való hasonlósága miatt a románok á-nak hallottak.

Mivel magyarázható továbbá az, hogy a román nyelvben egyetlen gót meg más, Erdély rómaiak általi kiürítése után huzamosabb ideg itt élt germán törzs nyelvéből való szó sincs? Noha, mint mondják, a római visszavonulás után ezek a germán törzsek beleolvadtak a román népbe. De hol vannak a germán eredetű szavak? Mert, amint Carlo Tagliavini a Le Origini delle lingue neolatine (’Az újlatin nyelvek eredete’) című kötetében írja, a XIV. században felbukkanó első germán eredetű szavak, pl. a mester, magyar közvetítéssel kerültek a román nyelvbe.

FOLYTATJUK