Dusa Ödön elköszönt



László György

Még nem a Kháron ladikjára való felszállás mozzanata volt, de már előjele a végső köszönésnek. Kis lakásszínházára (Budapest, Illés utca 11.) az üresség ereszkedett.


Búcsú előadásának a Humor Parnasszusát választotta, mintegy jelzésként: béke szállt a lelkére, nincs búbánat, megtette a rábízott feladatot, betöltötte rendeltetését.

Az alattomos kór akkor állta útját további cselekvésének, amikor a csúcsra ért. Ez a különös, költészettől megbabonázott ember egész életét (64 évet) a versmondásnak, a színjátszás új útjainak a keresésére és megtalálására szentelte.

Talán mi, legjobb barátai sem értettük igazán, hogyan képes annyit áldozni előadásaira (mert ő állta a költségeket), mi is abszurdnak tartottuk erőfeszítéseit. De az a tehetség hajtotta, gyötörte, nem hagyott neki békét, és felemelte a versmondás profétái közé.

Szerintem a huszadik század legnagyobb magyar versmondója, Latinovits Zoltán mellett emlegetik, de a verselőadás elkötelezettségében több volt nála. Sok-sok költő, akiknek a verseit műsoraira tűzte (az enyémeket is), árván maradunk nélküle. Vetítéssel aláfestett versműsorai egyedülálló remekművek (CD-n, kazettán, videolemezeken). Az utókor meglátja, mekkorát alkotott ez a csendesen élő kedves vicces ember.

Újra azt kell mondanom, hogy bűnös, elkárhozott nép vagyunk, mert amíg a kontárok, fél-tehetségek harácsolják a nagy pénzeket alapítványoktól, minden honnan, neki soha egy fillér sem jutott rosszmájú hivatalosságaink részéről.

Saját költségén átalakította kedves feleségének egyszoba-konyhás lakását kisszínházzá, s köszönöm Istennek, hogy szinte minden előadását láthattam.

Ez a szép tiszta pohárhoz hasonlító Lakásszínház leengedte a függönyt, bezárt.

A régi kolozsvári emlékek felemlegetésével ürítettük ki Ödinél az utolsó pohár bort Vele, de Ő már nem ivott.

Mint mondta: össze kell szednie még meglévő erejét, hogy két nap múlva repülővel Stockholmba érjen feleségéhez. Hozzátette: halni megy oda.

Aztán amikor elváltunk, s én mentem le a lépcsőn, a fenti erkélyről még felém intett, és ennyit mondott: nézz meg jól, hogy megismerj, amikor találkozunk a nagy titok tájékán, pá.