Sztána jelenleg mintegy 125 állandó lakost számlál. A 161 tagú református gyülekezetből körülbelül száz személy él a faluban, további 20–25 román lakossal. A többnyire Kós Ká­roly nevével fémjelzett település mára jelentősen elöregedett, de a hagyományos farsangi mulatság idejére évről évre megfiatalodik.

A sztánai farsang több évszázados múltra tekint vissza, a hagyomány azonban elkopott a kommunista rezsim alatt. A Sztánai Műhely, a falu közössége és annak frissen kihelyezett lelkésze az 1914-es Protestáns bál mintájára 2001-ben újraélesztette a farsangot. (A száz évvel ezelőtti bálra számos közéleti személyiség között – akik Kós Károly barátai, pályatársai voltak – Móricz Zsigmond is ellátogatott, élményei alapján írta meg a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényét.)

Nehezen ugyan, de elkezdődött

Az idei, 11. sztánai farsang mintegy 400 érdeklődőt vonzott, valamivel kevesebbet, mint a tavaly. Ez annak tudható be, hogy a községközpontban, Váralmáson időközi polgármester-választást szerveztek, amelynek második fordulója egybeesett volna a farsang előzetesen meghirdetett időpontjával. A szervezők ezért egy héttel csúsztatták a rendezvényt, kiderült azonban, hogy a választások második fordulóját is hetelni kell, így további kérdőjelek merültek fel.

A gyermekkoruk Sztánájával szembesített idősek régi időkről mesélnek - A SZERZŐ FELVÉTELEI

Az engedélyeztetés folyamata mondhatni kezdődött elölről, emellett pedig csupán Magyarországról mintegy 40 személy jelezte, hogy az új dátum nem megfelelő – emiatt nem jelenhetett meg Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja sem. További vendégeket vesztett a rendezvény azzal, hogy a farsang pénteki megnyitását megelőző napon még mindig visszavonhatták volna az engedélyeket a hatóságok – választások előtti éjszaka ugyanis nem megengedett a mulatság. A szervezőknek izzadtságszagú lótás-futás árán végül sikerült érvényben tartani az engedélyeket.

„Hosszú utat jártunk be ahhoz, hogy ma megnyithassuk a farsangot” – mondta Papp Hunor a nyitóbeszédében. A nagyváradi RMDSZ-kongresszus miatt távol maradó Szilágyi Mátyás főkonzul helyett más rangos közéleti személyiség, Moldován József távközlési államtitkár látogatott el Sztánára. Az államtitkár bemutatta azt az emlékborítékot, amelyet a Román Posta – az ő közbenjárásával – adott ki Kós Károly előtt tisztelegve. „Sikerült újabb falat áttörnünk magyar–román viszonylatban” – jegyezte meg a politikus, hozzátéve, hogy a Román Posta korábban sosem adott ki magyar személyiség emlékét őrző borítékot. Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője és a Szentimrei Alapítvány elnöke bemutatta azokat a kiadványokat, amelyeket az utóbbi két esztendőben adtak ki Sztánáról, illetve a kalotaszegi kistérségről. Az ünnepélyes megnyitón felszólalt a Sztánai Műhelyt képviselő Fekete Albert is, aki az „újkori” farsangi rendezvények egyik kezdeményezője, örökös résztvevője.

„Mindig egyetlen célért dolgozunk: tudjunk valamit felmutatni, amire büszkék lehetünk” – zárta beszédét Papp Hunor. Sztána pedig felmutatta a sokak szerint legsikeresebb farsangi rendezvénysorozatát, amire felettébb büszke lehet.

A nyitónapon a helyi fiatalok előadták Marton Lili Taligás király című meseregényét. A színdarabot a mákófalviak, később pedig a ketesdiek néptánccsoportjának előadása követte. A pénteki napot szombat hajnalig tartó táncházi mulatság zárta, amelynek jó hangulatáról Szép Bálint és bandája gondoskodott Varga István „Kiscsipás” közreműködésével.

Műsordömping a bál napján is

A leginkább kultúrtömeget vonzó pénteki műsor „átcsordogált” szombatra is: színművészettel, fotóművészettel és képzőművészettel is dúsították a tulajdonképpeni farsangi bál napját.

A rendezvények két helyszínen zajlottak. A Varjúvár közelében található Szentimrei-házban Szabó Zsolt ismertette a vendégekkel a sztánai állomástelep történetét, értekezett a település és Kalotaszeg kulturális szerepéről. Ezt követően H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, valamint Köllő Katalin, lapunk munkatársa, Koós Zsófia (1916–1990) színművész életéről, pályafutásáról tartott előadást. A Kolozsvári Rádió Aranyszalagtára hétórányi hanganyaggal szolgált, amely a kolozsvári színi társulat neves művészével készült hangfelvételeket őrzi. A Kós Károly gyermekeit ismertető sorozat jegyében tavaly Kós Bélát mutatták be, jövőre pedig Kós Andrással készül H. Szabó Gyula. Az előadás ideje alatt a túrázni vágyók felkapaszkodhattak a hóborította Csigadombra.

A jelmezbe öltözött gyermekek beletúrnak Papp Hunor nyeremény-zsákjába

Ebédszünet után a település Somvirág, illetve Művelődési Házában folytatódott a rendezvények sorozata. Újranyitották az egy héttel korábban már megnyitott fotókiállítást, amely Denis Galloway 1920–30-as években készített sztánai fényképeit foglalta magába.

Amíg egyesek a fotókat nézegették, mások a kolozsvári Osváth Lajos tájházát látogathatták meg, a gyermekek pedig kézműves foglalkozások keretében feszegethették a kézügyességük határait Palocsay Kata irányításával. Késő délután az Élő Erdély Egyesület vetítette le 2009-es kalotaszegi kerékpártúrájának filmanyagát, majd az egyetlen folyamatosan működő magyar nyelvű erdélyi magánszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió Színház két színművésze, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos adta elő Adjon Isten békét, kedvet! című pódiumjátékát.

Ezután következett a gyermekek jelmezbálja. Több mint húsz gyermek öltött magára jelmezt, őket zsákbamacska-szerűen elnyert plüssel, édességgel, oklevéllel jutalmazták.

A jelmezbált követő farsangi bálon a körösfői YES zenekar repertoárja hívta táncba a mulatozókat, közben pedig kisorsolták a tombolákat – a fődíj zenegép és televízió volt, amelyet a Kertimag Románia Kolozsvár Kft. biztosított. A bállal egyidőben a Somvirág Házban táncház várta a népzenére szavazókat.

Sztána az „Angol” szemével

Szellemi értéke miatt felbecsülhetetlen jelentőségű kiállítást nyitottak meg az idei sztánai farsang alkalmával. A Denis Galloway: Sztánai hangulatképek az 1920–30-as évekből című tárlatot pontosabban újranyitották, mert a farsang eredetileg kitűzött időpontjakor, azaz a korábbi hétvégén már bemutatták a képeket.

Az orvosi rendelő már megvan, a felszerelés még hiányzik

A képkockákat a walesi származású, de magát angolnak valló Denis Galloway rögzítette az 1920–30-as években. Galloway – akit a falu egyszerűen „Angol”-nak ismert – évtizedekig élt Sztánán. A több kelet-európai országot is bejárt fényképész kalotaszegi munkáit a Kolozsváron működő Erdélyi Néprajzi Múzeum őrzi. Az intézmény alkalmazottja, Tötszegi Tekla fáradhatatlan munkájának köszönhetően a múzeum kiadta az eredeti negatívokat, és ezek felhasználásával állíthatta össze maga a muzeológus a tárlat anyagát.

Galloway fotói közül hatvanat állítottak ki a Somvirág Házban, leltárba vételük folyamatban van, és a gyűjtemény vitathatatlanul a település egyik legjelentősebb értékét képezi. „A képeken sokan felismerték felmenőiket, rokonaikat, egykori szomszédjaikat. Kimondhatatlan élményt jelent a falubeliek számára, a szembesítés és szembesülés játéka ugyanis csodálattal tölt el mindenkit” – mesélte Papp Hunor.

A kiállítás létrejöttét Kilin Attila sztánai származású lelkes támogatónak köszönheti a falu, aki biztosította annak anyagi hátterét.

Néprajzi értékek sokasága egyetlen udvaron

Osváth Lajos immár több mint húsz éve gyűjt kalotaszegi régiségeket. A kolozsvári magángyűjtő 2007-ben nyitotta meg azt a tájházat, amely egykori használati eszközök, képek, kiadványok sokaságát sorakoztatja fel. Két szoba, egy fedett terasz és egy pagoda, valamint a tájház udvara várja az érdeklődőket, a múzeum meglétét mégsem verte nagydobra a működtető, ugyanis csupán hétvégenként tudták látogatók fogadására alkalmassá tenni a tájházat.

„Kolozsváron élünk, csak szombaton és vasárnap tudtuk kinyitni a múzeumot, de előtte takarítani kell, ez pedig kivitelezhetetlen volt. Vonzóbb nyitvatartási ajánlaton gondolkodunk a feleségemmel, mert most, hogy mindketten nyugdíjasok vagyunk, több időnk jut rá” – válaszolta kérdésünkre Osváth Lajos.

Osváth Lajos magángyűjteménye lassan kinövi az udvart (jobb alsó sarokban az 1876-os szövőszék)

A tájház bútorait a neves mákófalvi bútorfestő, Kovács Pali Ferenc festette, a legdrágább értéket pedig azok a lepedők képezik, amelyek hagyományos eljárással készültek a 20. század első harmadában, és darabonként 1500 lejbe kerülnek.

Érdekessége a tájháznak, hogy szövőszéke – vagy ahogy a környéken nevezik, esztaváta – régebbi, mint az Erdélyi Néprajzi Múzeumban kiállított szövőszék: Osváth Lajos műtárgyát 1876-ban készítették.

A magángyűjteményre hatalmas összeget fordított a működtető, a romház felújításával kialakított tájház létrehozása sem volt olcsó. Ennek ellenére a sztánai múzeum nem kér belépőt az érdeklődőktől, és egyelőre hétvégenként szeretettel várja mindazokat, akik kíváncsiak a néprajzi gyűjteményre.

Erdély-szerte kikelhet a sztánai mag

A budapesti Corvinus Egyetem tájépítész hallgatói erdélyi helyszínt kerestek 1998-ban nyári képzés céljából. Torockó helyett egy kevésbé népszerű helyszínre vágytak, Szabó Zsolt javaslatára ezért Sztánára látogatott a csoport.

Ekkor kezdődött el a szoros együttműködés a település és a tájépítészek között. A székelyudvarhelyi származású Fekete Albert – aki akkoriban tanársegédként tevékenykedett – és társai az állomástelep közelében álló Kós-házak környékén mérték fel a táj értékeit. Megszerették az általuk sztánai völgynek elnevezett helyet, a következő évben visszatértek a csoporttal, és fokozatosan magát a falut is megismerték. Így alakult ki a Sztánai Műhely, amely rövid időn belül a falu fejlődésének szerves részévé vált.

Erzsike néni és édesanyja, Kati néni a régi Sztánáról mesélt lapunknak

„Az első farsangokat tulajdonképpen mi szerveztük, rövidesen egyre nagyobb szerepet vállalt a lelkipásztor, vele együtt pedig a falu közössége. Manapság már csak annyit teszünk, hogy szervezzük a Magyarországról érkező vendégek útját, szállását” – fejtette ki lapunknak Fekete Albert.

A Sztánai Műhely az utóbbi években továbbfejlődött, és egyes tagjaiból megalakult az IGNITAS Egyesület, melynek célja a területfejlesztés, a magyar kultúra ápolása, értékeinek megőrzése, a leszakadt térségek felzárkóztatása. Két vonalon kívánnak eleget tenni feladatuknak: oktatás és tervezés szintjén.

A mérnöki tevékenységeket az egyesület tervezői végzik el, az oktatás terén pedig olyan fiatalokat segítenek, akik önerőből nehezen, vagy egyáltalán nem lennének képesek megfizetni a felsőfokú oktatást. Szakács Barnabás, az egyesület elnöke ismertette magát az IGNITAS programot is, amely a buborék modell alkalmazásával fokozatosan egész Erdélyre kiterjed. „A sztánai mintára építve több helyszínen is elkezdenénk a munkát, egyengetnénk támogatottjaink útját, majd az illető közösségre bíznánk a munka befejezését, és közben továbbállunk, új helyszínen kezdünk dolgozni” – foglalta össze beszédében Szakács.

A program lelkészek, tanárok és helyi értelmiségek kapcsolattartásával fejti ki hatását.

Az IGNITAS programnak máris megvan az első kiválasztottja, a sztánai Szabó Mónika. A lelkipásztorral való beszélgetésünk során Papp Hunor jelezte: az lenne az ideális eredmény, ha az egyetemista tanulmányai elvégzését követően Sztánán helyezkedne el, és munkájával a közösség előrehaladását szolgálná.

„Egyedül én maradtam szoknyás”

A vasárnapra virradó éjszakára e sorok szerzőjét Dániel Erzsébet és édesanyja, Katalin fogadta be. Erzsike néni és özvegy édesanyja, a 76. évében járó Kati néni készségesen mesélt a faluról, a régi farsangi mulatságokról és rég elhunyt emberekről.

Kati néni Sztánán született, Váralmáson nevelkedett, egy ideig Kolozsváron is élt, de bevallása szerint csakis Sztánán érezte otthon magát. Gyermekkorában kendőből készített maskarát viselve farsangoltak, nem öltöztek jelmezbe. Minden vasárnap bál volt – akkor is, ha éppen tiltották –, a farsangot a bálokhoz hasonlóan a kultúrházban rendezték, és mindig volt a lányoknak kísérőjük. A faluban rengeteg gyermek volt, az osztályukba tizenketten jártak – ma összesen alig él ennyi gyermek a faluban.

A mezőgazdálkodás munkalehetőséget biztosított, és az alabástrombánya is működött. Amikor Kati néni hazaköltözött, pezsgett az élet Sztánán: „Tele volt az istálló. Tizenkét bivaly volt, a piros tehenet nem szerették a falubeliek.” A gyermekek nem hallhatták a felnőttek beszélgetéseit, a mai szemmel nézve jelentősen másfajta nevelés pedig érdekes helyzeteket eredményezett. Kati néni olyan részleteket is megosztott, amelyek ma szinte hihetetlennek tűnnek: „Én akkor tudtam meg, hogyan születik a gyermek, miután férjhez mentem. 19 évesen a barátnőimmel még arról tanakodtunk, hogy mi a helyzet a »gólyával«. Azt gondoltunk, hogy a popónkon jön ki a baba.”

A bánffyhunyadi Kiscsipás (balról a második) fellépett már Japánban és az Egyesült Államokban is, hamarosan indiai filmforgatáson vesz részt

Sztána azonban megváltozott. Az emberekben nagyobb az irigység, több a rosszindulat. A hagyományok már nem azt jelentik, amit korábban. „Nyolcan vagyunk testvérek, és nyolcan nyolc felé élünk. Egyedül én maradtam szoknyás, a testvéreim kiöltöztek úri ruhákba, köntöst viselnek” – mesélte Kati néni, akinek mintegy 12 hektárnyi földje van, de nem tudja megművelni, és az istálló is üres. A falu elöregedett, a termőföld ugaron marad. Az idős hölgy ma is táncolna, ha nem szédülne és nem szégyellné – mesélte –, de a tánc és a falu haladása már nem az ő korosztályának a kezében van.

Lánya, Erzsike néni szerint Sztána legnagyobb gondja, hogy sosem voltak nagy vezetői, jelenleg is csak a lelkész viszi a vállán a falut, de nem segítik őt tanítók, tanárok.

Nagyobb a helyiek érdeklődése

Szabó Zsolt – aki a Szentimrei Alapítvány elnökeként minden évben társszervezője a sztánai farsangnak – úgy látja, hogy a sztánaiak egyre inkább magukénak érzik a rendezvényt, és egyre nagyobb az összefogás a szervezésben. „Ha nem is lineáris a fejlődés, de mégis tetten érhető a haladás, mert évről évre gazdagabb a műsor, a falubeliek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a farsang iránt, sőt a környező falvakból is minden évben több a látogató” – közölte a Kós Károly-örökséget rendíthetetlenül ápoló Szabó Zsolt. Az egyetemi előadótanár annak is örül, hogy a farsang egyre nyitottabbá válik – ennek eredménye többek között az Élő Erdély Egyesület egyes tagjainak a látogatása is. További pozitívum, hogy a báli mulatság és a táncház különvált, mert így mindkét műfaj hódolói jól érezhetik magukat.

Látványosan fejlődik a Somvirág Ház

Az újonnan Somvirág Háznak elnevezett Közösségi Ház tulajdonképpen az utóbbi évtized farsangi mulatságainak köszönhetően épült újjá. „Nem megtámasztottuk a falakat, hanem újraépítettük, hittel és reménnyel” – hangzott el Papp Hunor vasárnapi prédikációjában. A korábbi, romos állapotba került Közösségi Házat a Sztánai Műhely tervrajzai alapján felújították, a munkálatok azonban még korántsem fejeződtek be.

A farsangi rendezvény tavalyi bevételéből további tatarozást végeztek, így alakították ki a konyhát a már meglévő nagyterem mellé.

Az idei adományokból az orvosi rendelőt kívánják felszerelni. „December óta kéthetente kijár Sztánára az orvos, ez jelentős előrelépésnek számít a falu életében” – jelezte a lelkipásztor. A Somvirág Háznak elnevezett épületben már kialakították a rendelő várótermét, az orvosi rendelő helyisége is készen van, csupán a felszerelés hiányzik. Korszerű padlóburkolattal látták el a termet, amely nem kevés pénzbe került, de megfelel az EU-s szabványoknak. A kerekes betegágyat is beszerezték, és remélhetőleg idén már teljességében elkészül az orvosi rendelő.

Kós Károly szobor és emlékpark, játszótérrel

A fejlesztésre máris újabb tervek állnak a falu rendelkezésére. A Somvirág Ház, a református templom és az ahhoz tartozó parókia külön kis szigetet alkot a falu központjában, figyelmeztetett Papp Hunor. A település víz- és úthálózatának kiépítésével szemben – ami leginkább a község és a megye pénzén történik – jobban halad a kis „szigetnek” a fejlesztése, ezzel erőteljesebben törődik a falu, élen a lelkipásztorral.

A Somvirág Házban az orvosi rendelő befejezését követően ifjúsági szállás kialakítását célozza a projekteket felügyelő pap. A tervrajzokat már elkészítette a Sztánai Műhely, ezek alapján hamarosan hat szobát hoznak létre a tetőtérben. Két kétágyas szoba mellett négy nagyobb alapterületű szoba várja a vendégeket, ennek tetejében (szó szerint!), a székülésen újabb szobát alakítanak ki, amely húsz személy elszállásolására alkalmas. Az épület köré – ugyancsak a Sztánai Műhely felméréseinek és későbbi terveinek köszönhetően – Kós Károly szobrával díszített emlékparkot, valamint játszóteret tervez Papp Hunor. A műhely ugyanakkor 600 hektárnyi területet természetvédelmi területté kíván nyilváníttatni a sztánai völgyben, ez a kezdeményezés azonban nem örvend túlzott törődésnek – mondta Fekete Albert.

A fejlesztést „természetesen” a pénzhiány hátráltatja, ezért Papp Hunor hasábjainkon keresztül is köszönetét tolmácsolja a támogatóknak: a Szentimrei Alapítványnak, a Sztánai Műhelynek, a Rédei Kertimag Zrt-nek, valamint kolozsvári kirendeltségének, a Kertimag Románia Kolozsvárnak, a Fritech Kft-nek, az Energofish Kft-nek, valamint a zsoboki közösségnek és számos magánemberként segítő támogatónak.

Bevétel szempontjából a tavalyi rendezvény rekordot döntött, 8 ezer lejt könyvelhettek el a szervezők, ennek nagy szerepe volt abban, hogy eleve 3500 lejes támogatással vágtak bele a szervezésbe. Idén nem számítanak ekkora összegre, de nem kérdéses, hogy lesz helye a pénznek.

„Hogyan tudunk kijönni a mélységből és ünnepelni a magasságban, ez csak rajtunk múlik” – foglalta bele prédikációjába a lelkipásztor, aki a rendezvénysorozat után elárulta lapunknak, hogy máris folyik a szervezés a 2014-es, százéves jubileumi farsang tekintetében.