Gyógy- és Élményfürdő, lovaglás és hungarikumok Kiskunmajsán



FERENCZ ZSOLT

A SZERZŐ FELVÉTELEI – A turisták élvezik a gyógyvíz nyugtató hatását a Jonathermálban
A konyakosmeggy készítésének rejtelmeibe is betekinthettem, kényelmes pusztai magányban éjszakáztam és a legfinomabb helyi étel- és italkülönlegességeket fogyasztottam múlt héten, Magyarország dél-alföldi régiójában, a kiskunmajsai kistérségben eltöltött háromnapos kirándulásom alatt. Tagadhatatlanul felejthetetlen élményekkel gazdagon tértem haza, az ott tapasztalt kedvességről és a látottakról szinte lehetetlen néhány bekezdésben írni. Mégis megpróbálkozom, a helyiek szavaival élve azért, hogy „jó hírét vigyem Majsának”. A Kiskunmajsa turisztikai menedzselését segítő Study-tour újságírókat és turisztikai irodák képviselőit hívta meg a németországi Lommatzschból, a lengyelországi Lubliniecből, Gyergyószentmiklósról, Nagyváradról és Kolozsvárról.


Érkezésünk eseményszámba ment a régióban, hiszen Kiskunmajsa, Csólyospálos és Kömpöc hivatalos közéleti hetilapja, az Új-Kun-Majsa címoldalon, fejléc alatt tálalta társaságunk fogadását: „A meghívott turisztikai szakemberek, szakújságírók a Jonathermál konferenciatermében gyülekeztek, ahol Terbe Zoltán polgármester és Abonyi Henrik turisztikai szakértő köszöntötte őket. (…) A Study-tour célja, hogy a szakembereken keresztül Kiskunmajsa és térsége idegenforgalmi lehetőségei minél több potenciális turistához juthassanak el.”

A kiskunmajsai Tourinform-iroda részéről a mindig mosolygós Vadkerti Rita és munkatársa, a komoly Tapodi Zsuzsanna mindent megtett azért, hogy kirándulásunk évek múltán is emlékezetes maradjon, és nem utolsósorban, hogy jó hírét vigyük Majsának. Pontosabban Majsának és környékének, Bács-Kiskun megye legkisebb kistérségének, amelyhez Szank, Csólyospálos és Kömpöc is tartozik. Kiskunmajsa Magyarország középső részén, Budapesttől 140 km-re, Szegedtől 34 km-re, a honfoglaló magyarok történelmi emlékhelyétől, Ópusztaszertől pedig 26 km-re, az Alföldön található, neve pedig már az 1307-es keltezésű oklevélben is megtalálható.

Gyógymedencés élményfürdőtől Lópofáig

Korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a megfelelő kikapcsolódási lehetőséget a várostól 3 km-re, a kiskunfélegyházi országút mellett, nyugodt környezetben lévő üdülőterületen, ahol mi magunk is tábort vertünk két napra. Kiskunmajsa egyik legjelentősebb turisztikai vonzereje az 1984 óta üzemelő, 1996 óta részvénytársaságként működő Jonathermál Élmény- és Gyógyfürdő, ahova megérkezésünk után rögtön el is látogattunk. A körülötte található 84 férőhelyes motelben, illetve az üdülőfalu apartmanjaiban és üdülőházaiban pedig bárki kellemesen pihenhet.

Majsán a nátrium-hidrogén-karbonátos termálvíz a ’60-as évek szénhidrogén-bányászatának melléktermékeként tört felszínre, hasznosítása 1984-ben kezdődött meg, mondhatni e köré épült a település egész idegenforgalma. A föld mélyéről, 1800 méterről feltörő 72°C-os nátrium-hidrogén-karbonát tartalmú gyógyvíz többek között nőgyógyászati panaszok kezelésére, törések utáni rehabilitációra, mozgásszervi elváltozások és idült gyulladásos mozgásszervi megbetegedések kezelésére is kiválóan alkalmazható. Bőven akad itt látnivaló: a fürdő fedett helyiségében két gyógymedence, 25 méteres úszómedence, szolárium, szauna és hidegvizes mártózómedence található, a szabadban 20 hektáron gyógy-, strand- és gyermekmedence, csúszdapark, játszótér, röplabda-, kosárlabda- és minigolfpálya várja a szórakozni vágyókat. Szintén a szabadban található az az 560 négyzetméter vízfelületű hullámmedence is, amelyben akár 100 cm-es hullámok is előfordulhatnak. Sajnos, nem jutott időnk megmártózni…

A szálláslehetőségek közül is jócskán válogathat a turista: a Jonathermál 5 hektáros kempingjében ki-ki a számára legmegfelelőbb helyen állíthatja fel sátrát, parkolhatja le lakókocsiját, lakóautóját. Így tettek azok a többnyire osztrák turisták is, akikkel ottjártunkkor találkoztunk. A kempingtől nem messze 13 összkomfortos családi faház és 17 kétágyas komfort nélküli faház várja a turistákat, persze nem szabad megfeledkeznünk a Jonathermál szomszédságában található üdülőfaluról sem, amely 400 vendégházban közel 1600 ággyal várja az idelátogatókat.

A rengeteg információ, kellemes környezet, a majsai paprika és az ott termesztett virágok megtekintése után a fürdőtől nem messze található Lópofa Lovardában ebédeltünk. Ezen az érdekes nevet viselő helyen a lovassportok szerelmesei kapcsolódhatnak ki, a horgászni vágyók pedig a város környékén működő horgász egyesületeket kereshetik fel. A Zöld Paradicsom Szabadidő Központban játszótér, teniszpályák, infraszauna, sókabin, szolárium és fallabda pálya várja a vendégeket.

A városközpont, a Konecsni György Helytörténeti Múzeum és a település egyik legrégebbi építészeti emlékének megtekintése után lovaskocsival indultunk vacsoránk helyszínére, a négyhektáros Sipos-kertbe. Az ottani pince előtt található kertben tekinthettük meg a magyarság táncos hagyományainak megőrzését céljául kitűző helyi Mayossa Hagyományőrző Egyesület előadását. Nokta Gábor, az együttes vezetője minden nyáron megszervezi a gyerekek körében hatalmas érdeklődésnek örvendő Lurkó Néptánctábort. A pince tulajdonosa, Sípos Lajos a vacsora előtt saját termesztésű szőlőből előállított kövidinkával, traminivel, chasselasszal és kékfrankossal kínált bennünket.

Egy nő, egy nap = 6600 szem konyakosmeggy

Kézzel készítik a konyakosmeggyet Majsán
Másnap, a Bazsarózsa Fogadóban elköltött gazdag reggeli után a helyi konyakosmeggy-üzembe indultunk. A konyakosmeggy hungarikum, Kiskunmajsa vonatkozásában pedig egyedi az előállítása, hisz az országban egyedül itt készítik kézzel ezt a finom csemegét. A térségben megtermelt meggy konyakosmeggyé válásának folyamatába tekinthetett be kis csapatunk is, persze csak miután mindenki felöltötte az üzem által erre a célra készített öltözetet. A mienkhez hasonló ruhát viselt az üzemben dolgozó 50-70 helybeli nő is, akinek egyenként láthatóan megvolt a faladata. Gondoljuk csak bele, milyen kézügyességgel rendelkezhetnek, amikor napi nyolc óra alatt egyesek például 6600 szem konyakosmeggyet készítenek el. Az üzem alkalmazottainak köszönhetően, no meg német barátaink legnagyobb örömére férfi létemre én is kivettem a részemet a munkából. Rá kellett jönnöm azonban, hogy egyáltalán nem könnyű úgy ügyeskedni a meggyel, hogy az ember ne legyen tetőtől talpig csokis, miközben dolgozik.

 

Gy. Szabó Béla Szankja és a tartós szegfű

A meggyes élmények után kisvasúton folytattunk utunkat: következő állomásunk a homokbuckás és ingoványos Szank, a betyárélet egykori paradicsoma volt. A település a köztéri alkotások (Kalmár Márton Szent Istvánról és Széchenyi Istvánról készített szobra, Derzsi Pál Hármas kopjafája, Markolt György Turulja stb.) mellett méltán büszke a világvándor Gy. Szabó Béla grafikusművész nevével fémjelzett közösségi házra, amely könyvtárként és képtárként is működik. Gy. Szabó főiskolai hallgatóként Szankon érett igazi művésszé, később pedig többször látogatott ide vissza, az 1986-ban alapított képtárat azonban csak tervrajzon láthatta. Ottjártunkkor Gy. Szabó Béla alkotásai mellett gyermekrajzokat is megcsodálhattunk a falakon, továbbá megkóstoltuk a szanki mézet, a településen minden év június 27-én megrendezett fesztivál egyik főszereplőjét is.

Bodogláron egy másik hungarikum, a tartós szegfű lelőhelyét látogattuk meg. A rózsaszín virágú, nyúlánk vadvirág a világon kizárólag a Duna–Tisza közi homokhátságon él, az utóbbi években pedig a Kiskunsági Nemzeti Park védelmi programjának főszereplőjévé vált: a növény élőhelyének védelmére az EU LIFE Nature alapjának támogatásával több mint 400 millió forintot költenek. A tartós szegfű júniustól virágzik, így nekünk nem volt alkalmunk megcsodálni.

Graham -Anker járatú súlyhuzamú toronyóra szerkezet a Konecsni György Helytörténeti Múzeumban
A majsai Flamingó Étteremben elköltött ebéd után szieszta helyett Kis Tibor söröskorsó és söröspohár gyűjteményét csodáltuk meg. Kis úr közel hatvan éve gyűjti a korsókat és poharakat, és nem is akárhogy: a világ 30 országából származó, 600-nál is több példány mindegyikét barátaitól, ismerőseitől, politikusoktól, művészektől és sportolóktól kapta.

Utunk folytatásában, Majsától 4 km-re Magyarország első és ezidáig egyetlen, 1999 márciusában felavatott ötvenhatos múzeumát, és az átellenben található kápolnát látogattuk meg. A múzeumot Pongrácz György, a Corvin-köz legendás főparancsnoka alapította, emléket állítva ezzel 1956 hőseinek.

A megye délkeleti csücskében, Kiskunmajsától 12 km-re fekvő Csólyospálos, a Kiskunság keleti pereme volt a következő állomásunk. A település határában található egyhektáros földtani feltárás tavaly ünnepelte védetté nyilvánításának 30. évfordulóját; érdekessége, hogy egyike azoknak a kővágó helyeknek, ahol a dolomitos mészkő és a dolomitiszap igen jól tanulmányozható. A feltárásnál mi is időztünk kicsit, majd a jászszentlászlói Kézműves tanyára látogattunk, ahol végre kiderült, mit is takart a programban szereplő szórakoztató meglepetés: az íj, a dárda és a puska használatát próbálhatjuk ki, mindenki nagy örömére. Vacsorára jászszentlászlói vendéglátónk díjnyertes menüjét, almával és krumplival tálalt kacsasültet fogyasztottunk, lekvárral megbolondítva.

A két nap ijesztően szűknek bizonyult ennyi látnivalóhoz, csak úgy kavargott bennünk az élmények sokasága. Jóformán fel sem ocsúdtunk az odaérkezés várakozásából, máris búcsúzni kellett. Hazaúton felidéztük a fürdőzést, a kövidinka és a szanki méz zamatát, a konyakosmeggyét, az íjazás, dárdavetés bolondos élményét. Gyorsan felismertük: a sok kaland és hatás közt csak úgy tudunk rendet tenni, ha visszajövünk még.

 

*

Az utazást a Magyar Turizmus Zrt. támogatta.