Spáda János 1877-ben született Kolozson, ahol édesapjának, az olasz Veronából származó Spáda Domokosnak birtoka volt. Budapesten szerzett építőmesteri diplomát és a XX. század elején tervezési és építészeti irodát nyitott Kolozsváron a Főtéren. Ettől kezdve, korai, 36. évében bekövetkezett, haláláig, széleskörű és intenzív építészeti tevékenységet fejtett ki. Számos neves kolozsvári épület felépítésének kivitelezője volt. Ilyen a Felner és Helmer által tervezett Új Nemzeti Színház (1904–1906), a Hübner Jenő tervezte Mariánum (1911), a Kós Károly terve alapján készült Monostori úti református (kakasos) templom.

Spáda János

Számos más kolozsvári ház felépítésében is része volt. Ebben az időszakban jellemzőek voltak Kolozsvárra a nagy építkezések. Más erdélyi városokban is vállalt építési munkát (ilyen például a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnázium, ahol nevét ma is emléktábla őrzi). Mátyás király szobrának alapozási munkájában is részt vett, ő írta alá az alapozás technikai jótállásáról szóló bizonylatot.

Saját tulajdonaként építette fel a Vágóhíd téri kétemeletes (akkor a környéken messze kimagasló) bérházat, melyet egyesek ma is „Spáda palotaként” emlegetnek. Az Erzsébet út tetején fekvő (egykor szőlőskertekül szolgáló) telkeket ő parcellázta és építette be. A maga számára a későbbi 51 sz. alatti házat családjának (három gyermeke volt) és unokáinak szánta (ezeknek születését már nem élte meg). Talán érdemes megjegyezni, hogy az említett, teraszosan kiképzett telken állt a XIX. század végén a Hercegovina nevű nyári vendéglő, nagy vadgesztenyefákkal körülvett platón.

Szeretnék itt az említett ház és kert (szülőházam és állandó lakhelyem) későbbi történetéről néhány szót mondani. Ezt Spáda János halála után özvegye (nagyanyám) és gyerekei örökölték. 1950-ben a házat a kerttel együtt államosították. A rendszerváltás után a házból csak egy lakást adtak vissza az örökösöknek (a többit eladták a lakóknak). A kertet visszaadták és ezen 2008-ban fiam dr. Orbán György mérnök épített fel egy családi házat, melynek tervét unokám ifj. Orbán György, a Műszaki Egyetem Műépítészeti karának végzős hallgatója készítette el. Adná a Jóisten, hogy az unokám Spáda János nyomdokaiba léphessen!

Spáda János építészeti tevékenysége mellett jelentős közéleti szerepet is játszott. Kolozsvár város törvényhatósági bizottságának, a kolozsvári Iparkamarának, Ipartestületnek, Iparosegyletnek, a Római Katolikus Egyházközség választmányának tagja volt. Az Iparosegyletben egy ideig az elnöki szerepet is betöltötte.

Korai, 1913 júliusában 36 éves korában bekövetkezett hirtelen halála (egy elhatalmasodó tüdőfertőzés végzett vele) egész Kolozsvárt, főleg az iparosréteget megdöbbentette. Temetésén hatalmas tömeg vett részt. A Házsongárdi temetőben, szép síremlék alatt nyugszik.

Több megkezdett munkát hagyott hátra, ezeket jó barátja Rátz Mihály építész segített befejezni.

Rátz Mihály

Rátz Mihály építőmester, építész, vállalkozó a XX. század első felében Kolozsvár és mindenekelőtt a város iparossága körében általánosan közismert személyiség volt. Kolozsváron született 1884-ben, édesapja Rátz Mihály jó nevű ácsmester volt. Spáda Jánoshoz hasonlóan ő is Budapesten szerzett építőmesteri diplomát. Korán kezdett építészeti tevékenységét megszakította az 1914–18-as első világháború, amelyben először a galiciai fronton, majd az olasz Doberdónál vett részt. Csak 1918-ban került vissza Kolozsvárra és miután feleségül vette barátjának, Spáda Jánosnak három gyermekes özvegyét, az Erzsébet úti Spáda házban telepedett le (könyvszekrénye tetején mindig ott állt a frontról hozott hatalmas gránátszilánk, melyet mostohaunokái félve szemléltek).

Mindjárt folytatta építészeti tevékenységét. Először az „Attl, Deretey, Rátz” építészeti cég keretében működött a Ferenc József úton, ebből csakhamar a „Rátz és Attl” cég keletkezett, majd Attl halála után, mint a Rátz Mihály cége működött. A cégnek a Ferenc József úti irodáján kívül tekintélyes építőtelepe és anyagraktára is volt a külvárosban. A cég nagyszámú építészeti munkát végzett Kolozsváron és más erdélyi városokban. Ilyen például az Árpád úti impozáns épület tervezése és felépítése, melyet az építkezés elején 1939-ben középiskolának szántak, később 1940–44 között az erdélyi magyar hadtestparancsnokság épülete volt (ezután az épület inasiskolául szolgált, majd a Securitate székhelye volt, majd a rendőrség használta). A csíkszeredai gimnázium felépítése is nagyrészt a Rátz cég műve.

Rátz Mihály a ’30-as évektől kezdve az Erdélyi Katolikus Státus hivatalos építésze volt, mely minőségben több erdélyi katolikus templom építési és restaurálási munkáját végezte el. A főtéri Szent Mihály-templom restaurálási munkáiban is részt vett.

Kiemelkedő tevékenysége és népszerű, köztiszteletben álló személyisége miatt Rátz Mihályt az 1930-as években a kolozsvári Iparosegylet elnökévé választották, mely tisztséget egész 1945-ig betöltötte. A személyét ábrázoló nagyméretű olajfestmény ott függött az Iparosegylet főtéri épülete tanácstermének a falán (magam is sokszor megnéztem, de nem tudom mi lett a kép későbbi sorsa).

Az Iparosegylet szorosan összetartotta Kolozsvár tekintélyes iparosrétegét. Gyűléseket, kulturális rendezvényeket, kirándulásokat szervezett. Ezekben kezdeményező szerepet játszott Rátz Mihály és felesége. Rátz Mihály meghatározó szerepet játszott a Rudolf úti Iparos Aggmenház felújításában és anyagi működésének biztosításában. Az 1940-es hatalomváltozás után, Rátz Mihályt a budapesti Parlament Felsőházának tagjai közé választották, mint az észak-erdélyi iparosság képviselőjét. Noha ezzel a tisztséggel a „méltóságos úr” cím járt, ő ezután is megmaradt egyszerű iparos embernek és folytatta mesterségét.

Az 1944-es októberi orosz megszállást Kolozsváron élte meg, majd a rákövetkező években sok munkája volt a kolozsvári romos házak helyreállításánál. A kommunista rezsim később megszüntette cégét, államosította anyagraktárát és más vagyonát. A magyar felsőházi tagságáért is fizetnie kellett. 1952. augusztus 14-én, pont azon a napon, amikor a feleségét eltemette, éjjel érte jött a „fekete autó” és elvitték anélkül, hogy egy szót is válthatott volna rokonaival. Később derült ki, hogy a Duna-csatornához került. Idős kora ellenére több hónapig dolgoztatták, de azután szabadon engedték, mert semmi vádat nem tudtak ellene felhozni. A lakását azonnal egy securitátés tiszt foglalta le, amit sohasem kapott vissza.

Az Erzsébet/ E. Racoviţă úti egykori családi ház

Rátz Mihályt felesége halála és a fogság nem törte meg. Tovább is működött, mint a Katolikus Státus építésze és építészeti terveket készített magánszemélyeknek. Albérleti lakásban elég jó egészségi állapotban dolgozott tovább. 1961-ben kezdett betegeskedni a szívével, kórházba is került, ahol 1962-ben halt meg. E sorok írója, mostohaunokája, néhány nappal a halála előtt meglátogatta a kórházban. Ekkor még jókedvű volt, nem is gondolt a halálra. Temetésén szép számú kolozsvári vett részt, búcsúbeszédek is elhangzottak. Ő is a Házsongárdi temetőben alussza örök álmát.