Nyelvművelés

Egy személynév meg egy közszó

Murádin László



1. Költőnk, Balassa Bálint nevét miért írják mostanában csakis Balassi-nak? – kérdi egyik levélírónk; s hozzáfűzi: „Az iskolában, igaz, kissé régen volt már, mindig Balassá-nak tanultuk.”

Nem vitás, hogy egy-egy családnevet abban a formában kell írnunk, ahogyan azt az illető család, a nevet viselő személy írja. A fenti kérdést illetően megállapítható, hogy a XVI. században a család Balassá-nak írja magát, a költő viszont már hol Balassá-nak, hol Balassi-nak írja a nevét (így 1532-ben: az Balassyak.) Kétségtelen újabban a Balassi forma a szokásosabb, ezt találjuk a költőről szóló tanulmányokban és cikkekben, valamint újabb verskötetei élén. Megjegyzendő, a költő is ezt a formát használta gyakrabban, versfőibe is nevének ezt az alakját rejtette.

Egyébként mind a Balassa, mind a Balassi a Balázs név származéka. A Balassa kicsinyítőképzős forma (Balázsa), a Balassi annyi mint: a Balázsé. A névben az é birtokjel i-vé záródott és megrövidült. A Balassi névtípus ugyanolyan, mint az Andrássy, Ferenczy, Miklóssy stb. Ez a névtípus azonban nemcsak a magyar névrendszer sajátja; megvan az angolban: Adams, Jones, Williams stb., az oroszban és a bolgárban: Pavlov, Dimitrov, Tytov stb., más szláv nyelvekben ugyanezt fejezi ki a Petrovics, Milosics, Tomics stb. Előfordul a spanyolban: Perez, Fernandez, Juanez stb., a románban: Grigorescu, Ionescu, Teodorescu, Vasilescu stb. ez a családnévtípus az apa nevére utal, vagyis az apa neve van angol, orosz, bolgár, szerb, spanyol, román, illetőleg magyar birtokos esetben; jelentése ’a Péteré, Jánosé, Demeteré, Vilmosé, Tamásé, Balázsé’ stb.

2. Egyik levélírónk az Új guzsalyam mellett című népköltészeti kiadvány olvastán teszi fel a kérdést: a sárga színnév a csángóban miért sárig?

Mai köznyelvünkben csakis a sárga szóval élünk ugyan, de a régi nyelvben és egyes nyelvjárásokban e színfogalom megnevezésére még a sár, sári, sárog, sárig szavak is szolgáltak. Mindezek a megnevezések (sár, sári, sárog, sárig, sárga) egyetlen – ótörök eredetű – szócsalád tagjai, csak az egymáshoz való viszonyukat kell megvilágítani.

A ’sárga’ jelentésű sár szavunk ma is megvan bizonyos összetételek előtagjaként. A sárarany (ez Móricz egyik regényének címe is!) nem már, mint: sárga arany; ehhez hasonló összetétel a sárgyík, sártök, sárvíz is, sőt ez a sár szó az alapja a (ló) sárlik igénknek. A sármány madárnév szintén e sár szó emlékét őrzi. A sármány összetett szó. Előtagja a ’sárga’ jelentésű sár, utótagja, a mál mány, a madár (sárga) begye, melle.

A sári változat a sár melléknévnek -i képzős származéka. Talán sokan emlékszünk a népdalból a sári sarkantyú kifejezésre. Ami a sárog alakot illeti, a régi sár színnévnek olyan képzős származéka, mint a bal szónak a balog, az űr szónak az üreg.

És a ma közhasználatú sárga szavunk?

A sárga alakváltozat kialakulásának a lehető legtermészetesebb magyarázata az, hogy a sárog szóhoz ómagyar kori -a kicsinyítő képző kapcsolódott. Az így keletkezett sároga alakból a kétnyíltszótagos hangtörvény alapján szabályosan kiesett az o hang, és létrejött a mai köznyelvi sárga alak.

A sárig változat viszont nyelvjárási szinten a csángónak ma is sajátja.

* * *

Az EKE kirándulócsoportja megfordult Kiskunmajsán. Szerették volna, ha valaki megmagyarázza a Kiskunmajsa településnév eredetét.

A településnév Kiskun- előtagja mindenki előtt természetes volt, mivel a helység Kiskunsághoz tartozik. De mi az eredete a viszonylag nem régi Majsa (1773: Majsa, 1786: Maischa) alaptagnak? A Majsa helységnév a korábbi Majsa István szállása névváltozatból keletkezett a szókapcsolat második és harmadik tagjának elhagyásával. Személynévként a Majsa (1215: Majsa) kicsinyítő-becéző képző funkciójú -a képzővel alakult a régi Mois, azaz ’Mózes’ személynévből.