A Sétatér kétszáz éve



GAAL GYÖRGY

A még befejezetlen, régi Sétatér
Kőváry László, Kolozsvár jeles polgára és történésze mikor 1888-ban összeállította a Sétatér addigi történetét, 1812-ből talált adatot arra, hogy pihenő- és mulatóhelyként hasznosították ezt a területet. Akkor ugyanis Meleg János szűcsmester kibérelte hat évre a Hangyásberek nevű Szamos-parti telket, hogy ott a nyári hónapokban bort, sört, pálinkát és élelmiszert áruljon az arra kirándulóknak. A szerződésben kikötötték, hogy a berek növényzetét nem bánthatja. A terület neve aligha hozható a hangyákkal kapcsolatba, inkább a hanga növénynévből, annak népies ejtéséből származhat. Az ottani vizenyős talajt a hangyák nem kedvelik. 1818-ban Benigni Illés mészárosmester újabb hat évre veszi bérbe a telket hasonló feltételek között. Akkoriban ez még egy teljesen rendezetlen, tavaszonként hol a Szamostól, hol a Malomároktól elöntött cserjés-mocsaras terület lehetett.


A városnak már volt egy sétatere, amelyet Fejedelemkert néven emlegettek. Ez a Külső Magyar utcában feküdt, a szentpéteri templomon innen, a mai 106. szám táján. Ennek központi sétányát a hét honfoglaló vezér szobra díszítette, innen kapta nevét is. A század közepén – mikor már az új Sétatér kezdett kialakulni – a város eladta ezt a telket Sigmond Elek szeszgyárosnak, aki ott sütődét létesített. A telekre az 1890-es években katonai laktanya épült. Mikor Sigmond megvette a kertet, a fejedelem-szobrokat a város a temetőbe vitette, s ott eléggé tönkre mentek. Azokból a négy épebbet Haller Károly polgármester 1885-ben restauráltatta, s az új Sétatér elején helyezte el.

Jótékonykodó asszonyegylet

A Hangyásberekből a Nemes Jóltevő Asszonyi Egyesület kezdett igazi sétateret kialakítani. Ezt az egyesületet báró Jósika János erdélyi főkormányzó felesége, gróf Csáky Rozália alapította, mint neve is mutatja, jótékonykodás, főleg az asszonyok megsegítése céljából. Ők vásárolták meg 1823-ban a Haller-kertet, amely a Bem (ma Coşbuc) utca két oldalán feküdt, itt nyilvános sétateret létesítettek a Malomárokig, majd asszonyoknak dolgozóházat, fürdőházat. E parkot Népkertnek nevezték. Fő sétánya alakult át utcává: Nép(kert) utca, a későbbi Bem utca. Az egyesület 1827-ben kibérelte a várostól a Hangyásberket 12 évre, hogy ott sétálóhelyet létesítsen, italokat árusítson. A város vállalta, hogy a Malomárok fölé hidat épít, s így a Népkertet összeköti a berekkel. A kibérelt óriási terület a Németek pallójáig, vagyis a Malom utca közepe tájáig terjedt. A parkká alakítás egyik feltétele az volt, hogy a város nyisson bejáratot a „Serfőzőház” felöl. Az Óvár északi falán kívül, a mai Caragiale-park területén feküdt ez az intézmény, úgyhogy innen, illetve a belváros felöl kellett megközelíthetővé tenni a Szamos-parti Hangyásberket. Ez még jó ideig váratott magára. Úgyhogy csak a Monostori útról lehetett a parkot megközelíteni, a Libucgáti malomhoz akkoriban nyitott utcán át vagy a Népkertből. A Libucgát a Fadrusz János (ma Eminescu) utca végénél feküdt, ott a Malomárokból egy, a Szamos felé tartó vízfolyás (zúgó) mentén épült malom volt.

Az egyesület aztán jegenyefa-iskolát, úrlovasok számára akadályverseny-pályát létesített, kis oszlopos gloriette-t építtetett, a „berki csorgó”-t pedig ivókúttá képezte ki, oda jártak az akkoriban divatos Priessnitz-féle vízkúrát kedvelők. A bérbe adott három kocsma és a kuglipálya biztosított valamelyes jövedelmet a munkálatokhoz. Tizenegy év után az egyesület felmondta a bérlést.

1838-ban kezdődik új korszak a Sétatér történetében. Egy polgári bálra gyűjtött szép összeget végül e terület rendezésére fordítottak. Ehhez alapították a Sétatér-létesítő Bizottságot május 1-jén. Elnöke Pataki Mihály királybíró, kertészeti intézője Schütz József, tervezője Hermann Sámuel mérnök lett. Hermann vagy Sándor nevű – szintén mérnök – fia augusztusra kidolgozta a park tervét, s azt a városi tanács el is fogadta. E terv lényege az a közel 1 km hosszúságú hármas út, mely a Szamos-parttal párhuzamosan szeli át a berket, s máig is a fő sétány. Közepét a 12 m széles kocsiút képezi, két oldalsó sétánya 6–6 méteres. Ennek vonalán jegenyéket ültettek, amelyeket gróf Bánffy József bonchidai parkjából hoztak. Az útépítéssel párhuzamosan meg kellett erősíteni a Szamos-partot, hogy a víz kiáradását elkerüljék. A sétányokat homokkal szórták le. A középső úton rövidesen előkelőségek hintón kocsikáztak. A Szamos felöli sétányon urak lovagoltak, a másik sétányt pedig a gyalogosok vették használatba. A sétányok mentén néhány teraszos vendéglő, cukrászda is létesült. 1843-ban oldódott meg a Sétatér város felöli megközelítése: több telek kisajátításával rendezték az Óvár nyugati fala mellett a Sétatér (Bartha Miklós, ma E. Isac) utcát, végénél pedig a Malomárkon átvezető hidat építettek, majd a magántelkeken át utat nyitottak a sétatéri hármas úthoz, ahol ezek találkoztak, oda egy kerek gruppot alakítottak ki, nagyjából a mai színház előtt, s talán a színház helyén kávéház létesült.

Az 1846-os Kolozsvári Naptár közli A Kolozsvári Sétahelynek térképét: ezen már szerepel – mai helyén – az „oszlopos fedett muzsika helye”, a sétány elejének bal oldalán a „fedett lovagló iskola”, a sétány végétől balra a nagy kiterjedésű, U-alakú Aréna – oda épült később a korcsolyapavilon. Ez sportpályaként szolgált, de volt rajta nyári színpad, s itt léptek fel a cirkusz-társulatok. A sétány végétől jobbra „úszóiskola”, vagyis medence található. Van még két felügyelői lak és „mulató házacska” is a térképen. Ez már egy kész Sétatér. Kőváry szerint 1855-ben Urban császári ezredes katonai uszodát létesített a hármas sétány végénél, ezt szabad órákban a polgárok is használhatták.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése okozta megrázkódtatás után, a polgári élet rendes mederbe terelődésének jele, hogy 1860-ban a város Sétatéri Bizottságot alakít. Elnöke az ekkori vezérférfiú: gróf Mikó Imre. Tagjai közt a már öreg Schütz József is ott van, s unokaöccse Schütz János is. Ők kérik fel az akkori legnevesebb kolozsvári építészt, Kagerbauer Antalt a terület további rendezésének a kidolgozására. Kagerbauer tervezi meg a tavat. Ekkor már kertészt tudnak fogadni Ptacsnik Mihály személyében, aki ott is lakik egy faházban. Továbbra is fő problémát jelent a homokozás és a padok elhelyezése. 1865-ben Haller Károly, Kolozsvár legjelentősebb polgármestere és rendezője azzal az ötlettel áll elő, hogy létesüljön egy Sétatér Egylet, mely béreljen ki valamennyi területet, s rendezzen. A Páll Sándor elnökletével megalakuló Egylet 1866-ban a hozzávetőlegesen 24 holdnyi parkból 2 holdat bérel ki 20 évre. Főleg a csónakázó tó kialakítása és egy kioszk felépítése szerepel terveik közt. 1868-ban már az egész területet bérbe veszik, ekkor Groisz Gusztáv, a város 1848-as főbírája az Egylet elnöke. Mikor ő Budapesten minisztériumi megbízatást kap, Haller lesz az elnök. 1871-ben felkérik Ritter Gusztávot, a Gazdasági Akadémia kertészét, hogy készítsen fásítási tervet az újabb sétányok figyelembe vételével. 1872-ben körhintát és verklit állítanak be a szórakoztatásra. Megépül a bornyumáli híd a Szamoson. (A bornyumáli utat nevezik el később Rákócziról.) Ez nagy gondot jelent, mert a szekerek a Sétatéren át kezdenek közlekedni, nyáron port verve fel.

Haller 1869-ben létrehozza a Lövészegyletet, s a Sétatér végében 1873-ban felállítják a sportlövöldét. Úgyhogy ő lemond a Sétatér Egylet elnökségéről. Helyére Tauffer Ferencet választják, az alelnök pedig Korbuly Bogdán lesz. A tényleges intéző igazgatóként Kőváry László.

Kőváry alatt már bevezetik a járdák rendszeres öntözését-seprését, a sétányok petróleumlámpás kivilágítását. Több mint 100 vaslábú padot helyeznek ki. Pázsitot telepítenek. 1877-től a hét egyes napjain belépti díjat szednek a sétálóktól. 1879-ben új, jól képzett főkertészt alkalmaznak Zobátz Ferenc személyében. Ő végzi akkoriban a város főbb utcáinak a fásítását is. 1881-ben Pákei Lajost választják városi főmérnökül, s ezután a Sétatér csinosításában szintén szerepet játszik. Neki köszönhetően épül ki 1881-ben az Óváron átvezető járdás utca a Híd (Wesselényi) és a Sétatér utcák között, ami a park gyalogos megközelítését könnyíti. A bornyumáli hídig kiépítik a Szamos parti utat 373 szekérnyi kavicsot szórva rá. Így kevésbé zavarja a szekér-közlekedés a sétálókat.

A jobb megközelítés lehetővé tette, hogy 1874-ben favázas nyári színházat emeljenek a Sétatér város felöli végén. Az ebből kihallatszó zene nyári estéken a sétálókat is szórakoztatta. 1879. április 24-én Ferenc József király ezüstlakodalmát ünnepelte. Erre az alkalomra a főkertész „királyhalmot” emelt, közepén egy – csak a dátumot tartalmazó – emlékkővel (földbe süllyedve ma is megvan). Melléje gróf Esterházy Kálmán főispán két fát ültetett. 1882-ben az Erdélyi Gazdasági Egylet az Aréna mellé kiállítási pavilont építtetett.

A közbiztonságot szolgálta, hogy 1883-ban rendes rendőri őrhelyet kapott a Sétatér.

Ekkoriban szorgalmazzák, hogy a városban már működő légszesz-világítást a sétányokra is vezessék ki. Ugyancsak 1883-ban támad az az ötlet, hogy a nagy városi építkezéseknél kitermelt földet használják a még vizenyős területek feltöltésére. Több évig folyik az ezer meg ezer szekérnyi föld elegyengetése. Közben négyezer fenyő-csemetét is elültetnek.

Az 1866 júniusára elkészült tó közepére szigetet alakítanak ki, mely keskeny hídon közelíthető meg. A szigeten nyaranta cukrászda működik. A tavat az 1871-ben megalakult Korcsolya Egylet béreli ki, s 1877-ben fából korcsolyacsarnokot építtet a partra. Nyáron négy majd hat csónakot állítnak be, s az építmény csónakházként is üzemel.

Kiadják a Sétatér szabályzatát

A Sétatér első szabályzatát 1869-ben Csiszár Samu főkapitány adja ki, mely csak a szekérforgalomra vonatkozik. Az 1876-os szabályzatot már a városi tanács fogalmazza meg hat pontban. Ez előírja, hogy a főjárdát csak a sétáló közönség használhatja, a kocsiúton „a túlsebes lovaglás s hasonló szekerezés tiltatik”. A Szamos-parton tilos fürdőzni. A „padoknak megfaragása, bemocskolása, a virágok és lombok leszakítása valamint a gyepek tapodása büntetés terhe alatt tiltatik”. A lovak „jártatása” még vezetéken is tilos. Hat évvel később a kutyasétáltatásról is intézkednek: „Kutyákat a sétatérre csak zsinegen vezetve szabad vinni”.

Az egyetem mai vegyészeti kara helyén egykor a Bánffy-kert volt kis kastéllyal a közepén. A század vége felé a kert meglehetősen elhanyagolt állapotba került. Végül megvette az állam, s oda építette fel a Felsőbb Leányiskola, a „Dezserándó” (első igazgatónőjéről, De Gerando Antonináról elnevezve) épületét 1900 őszére. Az építkezés miatt a fejedelem-szobrokat a közelből el kellett mozdítani, ideiglenesen a katonai uszoda mellé kerültek, majd 1902-ben Haller Károly felvitette őket a Fellegvár felső sétányára.

A Sétatér befejezése, mai arculatának a kialakítása Pákei Lajos nevéhez fűződik. 1896–1897-ben az ő tervei szerint épül fel az emeletes tégla korcsolyacsarnok, mely tulajdonképpen öltözőt és éttermet foglalt magába. Ugyancsak ő tervezte a potsdami Sanssouci rokokó kastély alaprajzából ihletődve a kioszk nevű kerthelyiséges mulatót. Eléje pedig a Maetz Frigyes tervezte szökőkutat némileg módosítva az ő vezetésével faragták ki. Külső peremén kentaurok, a belső párkányán nimfák díszítik. Az ezekkel egy tengelybe eső zenepavilon, melyben nyári estéken a katonazenekar játszott, művészi egységet képeznek. Ezen épületekkel a 19. század végére teljes, befejezett alkotássá lett Kolozsvár Sétatere. Képeslapok, családi fényképek örökítik meg az itt töltött téli és nyári órákat. Alig akadt olyan kolozsvári család a múlt századfordulótól, amely néha ne vonult volna ki korcsolyázni, csónakázni vagy körhintázni, esetleg csak sörözni vagy fagylaltozni a Sétatérre.

Az elmúlt 20. századot szerencsésen átvészelte a Sétatér. A Kioszk egy ideig néprajzi múzeumként szolgált. A Rákóczi úti híd közelében 1943-ban felhúzták a Kós Károly tervezte Műcsarnokot, mely tulajdonképpen a Barabás Miklós Céh kiállítási helyiségeit foglalta magába. Szerény mérete miatt nem tett sok kárt a növényzetben. Az 1960-as években – jó ötlettel – a korcsolyapavilon körülre is kiterjesztették a tavat, úgyhogy az épület most szigeten áll, s két kecses hídon át közelíthető meg. Később a vízpartot kibetonozták, hogy az állandó beszakadásoktól óvják. A padokat néhányszor kicserélték. Az 1970-es évektől román személyiségek (O. Goga, G. Coşbuc, L. Rebreanu, A. Ciolan, S. Toduţă) szobrát helyezték el a sétányok közt. Rendre körben kiépült az aszfaltút. A Szamos-parttól most a város egyik fő ütőere választja el a parkot. Száz évnél öregebb fái néha töredeznek, de még bírják az egyre romlóbb minőségű levegőt. Sőt tisztítják is.

A Sétatér műemlék épületekkel van tele, de maga is műértékkel bíró park. Így örököltük, jó volna, ha így adhatnánk tovább a következő nemzedékeknek.