In memoriam Morvay István 1920 – 2008



Turánitz J. Lajos



„A halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig...

Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok”.

Morvay István fuvolaművész, zenekritikus a Kolozsvári Magyar Opera zenekarának alapító tagja 1920. szeptember 1-jén született Kolozsváron. Gyermekkorától megkezdik zenei képzését, hangszere a zongora, majd később a fuvola. Tehetségének tudatában életét a zeneművészet szolgálatába állítva képzeli el. Sajnos, tanulmányait ő is kénytelen megszakítani, hiszen mint sokan másoknak, a Sorstalanság az ő életébe is beleszól, először mint hadköteles munkaszolgálat, majd később munkatáborokba deportált áldozatként. 1945 őszére hazakerülve szülővárosába tovább folytatja tanulmányait mintegy vértezve önmagát a klasszikus zene misztériumának éltető erejével a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zeneszakán.

1948. decemberétől a Kolozsvári Magyar Színház mellé szerveződő Népopera zenekarának alapító tagjaként 1972-ig, nyugdíjba vonulásáig szolgálja gyakorló zenészként a kolozsvári magyar nyelvű operajátszást. Később megírja visszaemlékezéseit anekdotákkal, humoros történetekkel tarkítva, szórakoztató formában a zenekari aknában töltött éveiről, amit a Szabadság napilap folytatásban közöl a 90-es évek elején. Hangverseny- és operakritikáival, előadás impressziókkal, észrevételekkel, tanácsaival élete végéig állandó tényezője marad közéletünknek. Operakritikusként nyelvezete változatos, szemléltető mondataival segítette tovább emelni a látás mércéjét a minőség javára, megfigyelő képessége maximális. Zenetudása a végtelen határát súrolta.

Emlékére olvassuk újra egy záróidézetét: „A változatos balettprodukcióban a magas sarkú tangó cipőket spicc-cipő váltja fel, sőt, egy bájos-humoros jelenetében a zsinórpadlásról leereszkedett kislány mezítláb álomszerű tangóba kezd, kezében hatalmas fekete szalagos ciprus-zöld gömbkoszorút lebegtetve nyolcvanhét szál sárga szegfűvel díszítve. Fekete selyemszalagon arannyal írt három szó olvasható: Köszönettel a Magyar Opera”

Boldog házassága, feleségének szeretete az eltelt 45 év házasság alatt az alkotó otthon nyugalmát, békéjét jelentette számára, beragyogta hosszú, köztiszteletben eltelt életét.

Nyugodjék békében. Emlékét megőrizzük.