Kolozsvár a mintaváros?



BORBÉLY TAMÁS

Kolozsvárnak megvan minden esélye arra, hogy mintavárossá váljon, hiszen egyre több olyan kulturális rendezvénynek ad otthont, amellyekkel méltán pályázik az Európa kulturális fővárosa címre. Nem lesz könnyű teljesíteni ezt a célt, főleg úgy, hogy Temesvár és Jászvásár is hathatós lobbira számíthat a háttérből, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz elég politikai akarat arra, hogy objektíven elismerjék a döntéshozók Kolozsvár valódi érdemeit.


Tény, hogy a fejlődés látványos, hiszen Kolozsvár tíz évvel ezelőtt még az erdélyi városok között valahol a sor végén kullogott. Képtelen volt kihasználni potenciálját a nacionalizmus esztelenül romboló bélyege miatt. Az idők változásával a helyi magyarság is magára talált, és a város felzárkózni látszik Sepsiszentgyörgy mellé, amely alaposan feladta mindenkinek a leckét azáltal, hogy egy felmérés szerint lakosságarányosan ott fordítja az önkormányzat a legtöbb pénzt a kultúrára. Lehet, hogy azóta már változott ez a rangsor, hiszen a kincses város vezetősége is növelte a kultúra támogatását. Mintha megérezte volna, hogy ez lehet Kolozsvár egyik fontos kitörési pontja. Nagy kihívás a szocialista monstrum lakótelepek bevonása a város kulturális körforgásába, de ha ez megtörténik, akkor egészen biztos, Kolozsvár kerül az említett romániai ranglista élére. Bízzunk abban, hogy ez a kezdeti lendület nem fullad ki, különben nem sikerül kiteljesíteni azt a minőségi váltást, ami kilenc éve kezdődött, és időnként akadozva, megtorpanásokkal tarkítva, de töretlenül haladt a kedvező irányba.

Ma Kolozsvár a pozitív versengések színtere, ellentétben például Marosvásárhellyel, ahol a nacionalista kártya kijátszása napirenden van, és annak ellenére, hogy a magyar lakosság csaknem 45 százalékot tesz ki, a város román polgármestere megtagadja tőle, hogy a magyar kulturális napok alkalmából a főtéren mutassa be értékeit. Az ügy pikantériája, hogy a két polgármester ugyanannak a Demokrata Liberális Pártnak a tagja. Ez is mutatja, hogy Romániában mennyire személyfüggő minden, hiszen intézmények, szervezetek, pártok, hatóságok – és egyben az egész társadalom is – még távol állnak attól, hogy a demokrácia és a tolerancia értékei teljes egészében áthassák. Éppen ezért Kolozsvárnak sem szabad elkényelmesednie, és állandóan résen kell lennie, ugyanis a visszarendeződések soha sem lehetetlenek.