Tény, hogy a fejlődés látványos, hiszen Kolozsvár tíz évvel ezelőtt még az erdélyi városok között valahol a sor végén kullogott. Képtelen volt kihasználni potenciálját a nacionalizmus esztelenül romboló bélyege miatt. Az idők változásával a helyi magyarság is magára talált, és a város felzárkózni látszik Sepsiszentgyörgy mellé, amely alaposan feladta mindenkinek a leckét azáltal, hogy egy felmérés szerint lakosságarányosan ott fordítja az önkormányzat a legtöbb pénzt a kultúrára. Lehet, hogy azóta már változott ez a rangsor, hiszen a kincses város vezetősége is növelte a kultúra támogatását. Mintha megérezte volna, hogy ez lehet Kolozsvár egyik fontos kitörési pontja. Nagy kihívás a szocialista monstrum lakótelepek bevonása a város kulturális körforgásába, de ha ez megtörténik, akkor egészen biztos, Kolozsvár kerül az említett romániai ranglista élére. Bízzunk abban, hogy ez a kezdeti lendület nem fullad ki, különben nem sikerül kiteljesíteni azt a minőségi váltást, ami kilenc éve kezdődött, és időnként akadozva, megtorpanásokkal tarkítva, de töretlenül haladt a kedvező irányba.

Ma Kolozsvár a pozitív versengések színtere, ellentétben például Marosvásárhellyel, ahol a nacionalista kártya kijátszása napirenden van, és annak ellenére, hogy a magyar lakosság csaknem 45 százalékot tesz ki, a város román polgármestere megtagadja tőle, hogy a magyar kulturális napok alkalmából a főtéren mutassa be értékeit. Az ügy pikantériája, hogy a két polgármester ugyanannak a Demokrata Liberális Pártnak a tagja. Ez is mutatja, hogy Romániában mennyire személyfüggő minden, hiszen intézmények, szervezetek, pártok, hatóságok – és egyben az egész társadalom is – még távol állnak attól, hogy a demokrácia és a tolerancia értékei teljes egészében áthassák. Éppen ezért Kolozsvárnak sem szabad elkényelmesednie, és állandóan résen kell lennie, ugyanis a visszarendeződések soha sem lehetetlenek.