A meghívott iskolaigazgatók, tanárok, tanulók és szülők – véleményem szerint igen helyesen! – a korrupció fő kiváltó okát a törvénykezési instabilitásban, a rossz gazdasági-pénzügyi helyzetben látják.

Eddig rendben is volna a dolog, a szaktárca képviselőjének, Gabriel Ispas minisztériumi főtitkárnak az expozéja azonban – finoman fogalmazva – sokakat gondolkodóba ejthetett. A tisztségviselő – kissé sarkítva – olyasmit állított, hogy az oktatásban is tetten ért korrupcióért a román irodalom a felelős. Az olyan remekművek, mint a Manole Mester vagy Mioriţa balladája kész horror, tele gyilkossággal, emberáldozattal, és általában túl sok tragikummal telített a román népköltészet, ezek után mit várjunk el a tanuló ifjúságtól? Már az óvodában is olyan versikéket tanítanak a kicsiknek, amelyek arról szólnak, hogy például a kiskutya ellopja a kacsát a ketrecből, a mai diákok számára pedig a példaképet az olyan fiatal lányok jelentik, akik dekorativitásuknak köszönhetően érnek el sikereket, válnak ismertté, jól fizetett sztárokká.

Abban a Kolozs megyei román diákszövetség elnöke is egyetértett, hogy az állampolgári, erkölcsi nevelés hiánya nem válik a tanulók javára. Véleménye szerint az iskolában ezen a fedőnéven oktatott tantárgy csak elméleti alapokat nyújt, és az állampolgári felelősségtudat kialakítása céljából hasznosabb lenne, ha a tanulók a valós életből merítenék tapasztalataikat, ellátogathatnának például egy-egy városi tanácsülésre, magyarázta. (Hát, a Kolozsvári Városi Tanács hajbakapós, szópárbajos, gyűlölködő ülésein bármit meg lehet tanulni, csak emberséget, felelősségtudatot, méltányosságot és civil kurázsit nem – tenném hozzá.)

A kerekasztal-beszélgetés gyakorlati haszna felől komoly kételyeim vannak. A téma aktualitása nem kétséges, ám az „agytágító”, úgy vélem, nem érte el célját. Hiába rostokoltak a megbeszélésen a közoktatás aktív szereplői, hiába mondták el valós elképzeléseiket a téma kapcsán, ha a tanügyminisztériumi küldöttől csak annyit telt, hogy a tragikus életérzéseknek hangot adó román népköltészetet kárhoztatta az egyre nagyobb méreteket öltő agresszivitásért, korrupcióért, akkor a problémák megoldását valahol egész máshol kellene kezdeni. Például a politikai alapon kinevezett szakemberek alkalmasságának tesztelésénél, ha már úgyis a minél szélesebb körű iskolai felmérések világát éljük.

Mindeközben a nagykorrupciós ügyek vádlottjai továbbra is zsebre vágott kézzel, fütyülve intenek fityiszt az ügyészeknek és a pórnépnek, legfőbb büntetésük néhány év dutyi, az is a látogatásnélküli tagozaton. Egy instabil, folyamatos viszályokkal teli belpolitikai helyzet nem alkalmas arra, hogy a társadalmi élet bármelyik szegmensét megtisztítsa a korrupciótól és más negatív befolyástól.

Persze, az sem kizárt, hogy mégis igaza lesz a minisztériumi kiküldöttnek, és tényleg csak arra van szükség, hogy kiiktassák az iskolai tantervből a gyilkos Manole Mestert s Mioriţát. Azt viszont feltétlenül meg kellene oldani, hogy a napközikben népszerű versike a baromfit eltulajdonító kiskutyáról indexre kerüljön. Az ilyen kis csirkefogókról szóló történetek valóban megkavarhatják a fiatalok agyát, önbizalmát…