Na és az alagutak. A város altalaját átszövő, innét oda, onnét emide vezető rejtélyes járatok. Merthogy a város közép- és azutánkori lakóinak egyéb dolga nem volt, mint ezeket kiépíteni és fönntartani.

Persze van néhány helyi mondánk is. Nagyon szépek, a szájhagyomány igazi remekművei. Mátyás király és a kolozsvári bíró. A Szent Mihály egyik támpillérén álló fejetlen szobor mondája. Dónát, a szőlő-, máskor birkapásztor története. Utóbbi nem mindenkinek tetszik, mert újabb divat – mint mondják, bizonyos személyek határozata – szerint kizárólag -o-val szabad írni a nevét.

Vannak még kidolgozatlan mesék is. Egyikük szerint a Szent Mihály-templomnak azért ez a neve, mert Mihály vajda építette. Vagyis a XVII. század elején, amikor már mintegy kétszáz éve állt. Aztán a Farkas utcai templomnak, mint nemrég kiderült, István, a Szent a neve. Még nem tudni, miért. Talán a moldvai István vajda építette. Erre jártában.

Mindez azonban semmi Drakula érdekfeszítő, rettenetesen izgalmas történetéhez képest. Akarom mondani legendájához. Sajtóértesülések szerint a Drakula-projekt – jól jegyezzük meg, nem terv, nem bizony, hagyjuk már ezt a lejáratott, rohadt kommunista kifejezést! – jó eséllyel számíthat uniós támogatásra is.

Bram Stoker, az ír regényíró több mint száz évvel ezelőtt rájött arra, hogy ebből micsoda remek üzlet lesz. A hazájában és környékén közkedvelt, hidegrázó, vérszomjas kísértettörténetekhez új ihletet kapott. Több forrásból is. Így John William Polidor 1819-ben napvilágot látott The Vampyre című „remekművéből”, amelyet Lord Byron befejezetlen regénye befolyásolt. Stoker történelmi ismereteit jelentősen bővítette mindaz, amit az 1870-es években londoni tartózkodásai idején Vladról, Erdélyről Vámbéry Ármin mondott neki.

Mindebből kerekedett aztán ki a regény. Mint Stoker írja, főhőse, útban a vérszomjas vámpírhoz, Kolozsvárt is megfordult. Állítólag a Hôtel Royalban szállt meg. Ilyen nevű szálloda ugyan nem volt, de sebaj! Az 1891-ben még Erzsébet szálló 1894-ben az Angol királynő nevét vette fel – ez is megfelel annak, hogy Royal ’király’ legyen.

Ennek azonban nincs kétszáz éves múltja, ahogy azt egyesek állítják. A városban ugyanis kétszáz évvel ezelőtt még nem létezett semmiféle szálló. Az első vendégfogadót az 1830-as évek végén Biassini Gaetano a Külső-Torda, a későbbi Petőfi utcában hozta létre. A városban, az egykori városfalakon belül az első szálló a Főtér és a Belső-Magyar, a későbbi Kossuth Lajos (1989. december 21.) utca sarkán álló Kisegítő Pénztár épületében jött létre. Az 1860-as évektől a ház tulajdonosa a katolikus Státus lett. 1872-től Plihál Ferenc bérelte, aki Pannonia néven harmincszobás szállodává alakította. (Később Központi Szálló a neve, ma Melody.)

A többi szálló, köztük az Erzsébet (Angol királynő) csak évek múlva született. Ennek az egykori Híd (Ferdinánd király) utca 17. (jelenleg 20.) szám alatti épülete 1869-ben még lakóház volt, Póka János tulajdona. Nem volt itt semmiféle csárda. A hátsó, Görbe-Szappany (Forduló) – és nem Görbe, ez az utca a monostori Kétvízközben van – utcai bejárat sem jelentette azt, hogy itt fogadó-féleség lett volna. Egyszerűen a főbb utcákon épült, a tulajdonos és családja mellett személyzettel is rendelkező házaknak hátul, a ház mögötti mellékutcában kijárata is volt. Itt közlekedtek ki-be a kocsik. (Ilyen mellékutca volt a Szentegyház utca (I. Maniu) is, ide nyílt a Belső-Magyar (Kossuth, 1989. december 21.) és a Közép utcai (Deák Ferenc utca, Hősök útja) házak hátsó kapuja, ki- és bejárata.

Abban sincs semmi rendkívüli, hogy az Angol királynő udvarán kút létezett. Hiszen a XIX. század végén még csak tervezték a város vízvezeték- és csatornahálózatát. Amíg ez az 1900-as évek elején elkészült, minden valamirevaló nagy ház udvarán volt kút, nem csupán itt-ott, a város utcáin.

És akkor most jön az üzlet, amire Stoker se számított. Ami a jó kolozsváriaknak álmukban sem jutott eszébe. A Drakula-mítosz! Ez az! Ez kell nekünk! Égető szükségünk van rá! Hogy semmi alapja? Ugyan már. Majd kitalálunk ezt, azt. Például azt, hogy Drakula megszállt a városban. Mondjuk a Royal szállóban. Bocsánat, Hôtelban, mert már akkor ezzel a szóval kergették gyermekeiket az anyukák az asztal körül.

De majd azt is kiderítjük, hogy nem csupán megszállt, hanem itt is lakott. Sőt, itt járt iskolába. Az akkori ortodoxba. Akkor már igazán semmiség kideríteni, hol voltak ezek a nevezetes épületek. Például Mátyás király szülőházában. Vagy még jobb, ha gyorsan építünk a Főtér közepén, a Szent Mihály mellett, udvarán korhű kúttal, egy még korhűbb csúcsíves fejedelmi palotát. És akkor, magától értetődően, emléktáblával látjuk el valamennyit. És innét ment besztercei kastélyába. Ahonnét aztán, amint az egyik róla készült amerikai filmben láthattuk, pillanatnyi elmezavarában egyenest a Dunába vetette magát. De kiderülhet, hogy ez tévedés, mert târgoviştei uralkodói palotájából valójában a Kolozsvárt hömpölygő Szamosba ugrott.

Nos, sok sikert a Drakula-terv, azaz projekt vagy még inkább prodzsekt kiagyalóinak! És persze kivitelezőinek!