Köztudott, hogy közösségi szempontból mennyire fontos, hogy a döntések – a szubszidiaritás elve alapján – az érintettekhez legközelebb szülessenek, és a mindennapos ügyintézés lehetőleg helyben történjék – erről szól a decentralizáció folyamata. Ezek nem „magyarkodó találmányok”, hanem uniós elvek, amelyek a román és más nemzetiségű lakosság mindennapjait is ugyanúgy érintik. Ami viszont bennünket nyugtalanít, és nem alaptalanul, az a bukaresti hatalomnak az asszimilációra, a magyar kisebbség beolvasztására irányuló szándéka a közigazgatási reform ürügyén. Ez az előrelátható végkifejlete ugyanis a jelenlegi stratégiák törekvéseinek, akik azokat a közigazgatási egységeket, ahol a magyarok nagyon nagy számban élnek, olyan román többségű megyékkel olvasztanák össze, amelyeknek alig van történelmi, földrajzi vagy kulturális közük a Székelyföldhöz vagy éppen a Partiumhoz. Az efféle közigazgatási „reform” olyan lenne, mint amilyen Kolozsváron a hóstáti negyed felszámolását eredményezte. Igaz, akkor másféle diktatórikus népuralom virágzott …

 Az EMNP szerint hosszú távon Romániában a három történelmi országrészt, Erdélyt, Havasalföldet és Moldvát kellene föderális államba szervezni. Konkrétan: Havasalföldet négy, Moldvát három, Erdélyt pedig öt régióban, és ezeken belül mindegyikben létesíthető egy-egy metropolis-régió (Bukarest, Galac-Brăila és Brassó). Erdélyben a következő régiók tűnnek életképesnek: Bánság (Temesvár központtal), Partium (Nagyváraddal), Észak-Erdély (Kolozsvárral), Dél-Erdély (Nagyszebennel), Székelyföld (Marosvásárhellyel) és Brassó (a szász, a magyar és a román kultúra találkozási pontjaként, három megyei jogú várossal és öt várossal). Ezen felosztás mellett szól az ide tartozó megyék gazdasági és kulturális fejlettségi szintje, és a székhelyek földrajzi megközelíthetősége a helyi lakosság történelmében, hagyományaiban játszott szerepe. Logikus indoklás, amelynek megtagadása csak a logikátlanság, a szándékosság beismerése lenne.

Hogy mennyire lesz eredményes a szombat este tartott tömegrendezvény, ez csak később derül ki. Mindenesetre az egyik kolozsvári tüntetésszervező erről így nyilatkozott: jelképesebb és nagyobb mozgósító erővel bír, ha Erdélyben egyszerre több színhelyen gyűlnek össze kisebb-nagyobb tüntetőcsoportok, mintha csupán egyetlen egy településen több tízezren tiltakoznának.