Fárasztó készülődés, korai indulás, hosszú út, ennek ellenére a négyórás próba elvarázsolt mindenkit. Minden gondunkat elfelejtettük a színpadon, és a nehéznek és hosszúnak képzelt próba pillanatok alatt elrepült. Csodálatos érzés volt több mint háromszáz kórustaggal együtt zengeni a MÜPA Bartók Béla Hangversenytermének színpadán! Ez az érzés pedig fokozódott, a koncerten ugyanis még mélyebben átélhettük az együtténeklés felemelő érzését! A négy karnagy: Arany János, Kárpátiné Berkesi Boglárka, Süll Kinga és Berkesi Sándor csodálatos dolgokat varázsolt elő a kórustagokból, olyan érzésünk volt, mintha már évek óta együtt énekelnénk. Nagyon hamar összeolvasztották a hangokat, egységesen és szépen egymásra hangolódva tudtunk énekelni. Fegyelem, önuralom, rend – ez jellemezte végig a próbát és a koncertet egyaránt. Érezni lehetett minden levegővételnél a szeretet átható jelenlé­tét. A csengő hangú gyerekek, a határozott férfikar, a telt nőikar felváltva és együtt énekelték az énekeskönyvünk szebbnél szebb zsoltárainak, dicséreteinek szakaszait, orgonakísérettel fűszerezve, Szilágyi Gyula előadásában. Nagyon érdekes kísérletnek is részesei lehettünk: elénekeltük Kölcsey Himnuszának mind a nyolc szakaszát, de nem Erkel Ferenc, hanem a 130. zsoltár dallamára, amelyre feltételezhetően íródott a Himnusz szövege.

A koncert végén minden kórust külön-külön bemutatott a főszervező, Böszörményi Gergely, és ezt már nem sikerült könnyek nélkül átvészelni… A népviseletbe öltözött kórust vastapssal köszöntötték, a kórustagok könnyes szemmel, de annál büszkébben álltak fel helyükről. Megható volt!

Vasárnap, feltöltekezett lélekkel indultunk útra, de még a hazafelé vezető út előtt, a lelkiekben való további gazdagodásért, meglátogattuk a Pannonhalmi Bencés Főapátságot, a levendulaültetvényét, borpincéjét és természetesen a templomát, könyvtárát, itt is maradandó élményeket szerezve.

Reméljük, jövőre is ott lehetünk!