Vizsgalázban



NAGY-HINTÓS DIANA

Tagadhatatlan örömömre szolgált, hogy a nyolcadikosok június végén megejtett vizsgáján ilyen szép eredmények születtek. Igaz, hogy több vizsgatantárgyat oktató pedagógus azt nyilatkozta, hogy a tételek közepesek, könnyen megoldhatóak voltak, ezért nem meglepő az országos szintű 75,89 százalékos aránya a sikeresen vizsgázóknak. A tanügyminisztérium adatai szerint egyetlen megyében sem jegyeztek 60 százaléknál kisebb arányt. Kolozs megyében az óvások elbírálása után 88,15 százalékról 88,30 százalékra nőtt azoknak a tanulóknak az aránya, akik átmenő jegyet kaptak. Ez pedig előkelő hely, hiszen a szaktárca adatai szerint a legjobb arány 88,86 százalék, ezt Brăila megyében jegyezték. A könnyű tételek ellenére nagyon remélem, hogy a nyolcadikosok sikere elsősorban annak tudható be, hogy a gyerekeket sikerült tanulásra bírni. A tanulók számára az is előny, hogy a vizsgajegyet összeadják az V–VIII. osztály tanulmányi átlagával. Akár megírta az ötöst a nebuló a vizsgán, akár nem, mindenki bekerül valamilyen líceumba a számítógépes elosztás után.


Egyelőre elégedett vagyok az idei érettségi lebonyolításával is. Az elmúlt évekhez képest mintha most kevesebb lenne a herce-hurca, bár botrányra ismét volt ok. A román írásbeli napján kaptam a szívemhez, amikor kiderült, hogy az egyik bukaresti iskolába járó gyerekek egy része előre tudta a tételeket. Az ügyet tetézte, hogy a gyerekeken kívül lebuktak a pedagógusok is, néhány tanárnő melltartójában (hiába, a pedagógus-szakma teljesen elnőiesedett!) csúszópénzt találtak. Bár Románia kis- és nagykorrupciós ügyei bejárták az egész világot, remélem, hogy ez a mostani elszigetelt esetnek számít, nem jelent újabb billogot. Ugyanakkor elmélázhatnánk azon is, hogy a szülők egyikének-másikának honnan telik 600 eurós csúszópénzre, és ha már ennyire felveti őket a pénz, miért nem arra fordították ezt az összeget, hogy a gyerek behozza lemaradását, és önerőből érjen el sikert? Lehet, a pszichológusok nem tartanák helyénvalónak, hogy a szülő azt a 600 eurót inkább gyermeke jutalmazására tartogassa egy sikeres érettségi esetén, én mégis logikusabbnak látom ennek a szép summának ilyetén való felhasználását.

A melltartó-ügyön kívül volt más szánalmas-nevetséges eset is: egy dél-romániai kisvárosban például néhány fiatalnak a fülébe beragadt az óraelem nagyságú fülhallgató, amelyből az „ihletet” remélték, és ezért orvoshoz kellett fordulniuk. Szó se róla, évről évre leleményesebbek a tanulók, ész dolgában tehát jól állunk, a szorgalommal viszont baj van, elsősorban ezért fájnak olykor a statisztikák.

Lassan lejár tehát az érettségi is. Évről évre egyre jobb a felügyelet, bátran mondhatjuk, hogy bújjon el a legprofibb kémelhárítás az érettségizők, felvételizők ellenőrzésére szakosodott iskolák előtt! Mindez valahogy érthető, tekintettel az elmúlt évek szomorú tapasztalataira, no meg a technika rohamos fejlődésére. Bár egyesek tisztességtelen úton próbálkoznak – egyre kisebb „sikeraránnyal”, mint láthattuk –, ez is azt bizonyítja, hogy az érettséginek továbbra is nagy a tétje, főleg azoknak a fiataloknak a körében, akik egyetemen szeretnék folytatni tanulmányaikat.

Kevésbé hiszem, hogy egy jól megszervezett, sikeresebb érettségi után megváltjuk ezt a világot. De mégis bízom abban, hogy egy kakaslépéssel közelebb kerülünk ahhoz a világhoz, ahol a becsületes munka, a tisztességes tanulás a természetes.