A hangverseny két Bruckner-ritkasággal indult. A három harsonárakomponált Due Aequale korálszerű hangszeres gyászzene, amely drámai súlyát a c-moll hangnemnek köszönheti, a fényes dúr kadenciák viszont a gyászban is vigaszt sugallnak. Mircea Neamţ Gilovan, Leonard Neamţ Gilovan és Benke Róbert harsonatriója tiszta intonációval, színekben gazdagon, egymásra hangolódva szólaltatta meg a két egyházi miniatűrt. Ezen az estén Noam Zur (Izrael) karmester elképzelésében, a Due Aequale, mintegy Bruckner 2. e-moll Missájának„nyitányaként” szólalt meg. A Due Aequale amúgy is néha felemelő betétként szerepel Bruckner miséiben, ez a megoldás éppen azért tetszett, mert a „harsona-nyitány” megelőlegezte a vokál-szimfonikus mű vallásos jellegét. Bruckner miséjének érdekessége abban rejlik, hogy a „szólistaként” kezelt nyolcszólamú vegyeskart a korábban született miséktől eltérően, csak fúvósok kísérik. A tizenöt tagú fúvószenekart 6 fa-, és 9 rézfúvós alkotja. A templomavatásra íródott mise vallásos, ünnepi jellegét a szokványostól eltérő hangszerelés teszi egyedivé.

Az a cappella, kíséret nélküli Kyrie kezdőtétel már magában hordja a megilletődöttséget, áhítatot, magasztosságot. A csodálatosan egybecsengő női- és férfiszólamok rendkívüli érzelmi gazdagsága abban a drámai erőben, lelki hullámzásban, színorgiában mutatkozott meg, amitől a mise megrázott, felemelt, megnyugtatott. A Cornel Groza által vezetett énekkar Bruckner miséjének hangi nehézségeit con brio oldotta meg. Az énekhangot előtérbe helyező misének a helyenként gyöngédebb, máskor erőteljesebb fúvóskíséret ragyogást kölcsönzött. Noam Zur (Izrael) karmester vezényletével, a tudomásom szerint Kolozsváron először elhangzó Bruckner-mise − dicséret a nagyszerű énekkarnak és a kitűnő fúvósgárdának − művészi magaslatokat ért el.

Kie Umehara klarinétművésznő (Japán) fiatal kora ellenére, nemzetközi versenyek I. díjasaként egyre többször hallat magáról. Ezen az estén Weber 2. Esz-dúr Klarinétversenyét tolmácsolta a kolozsvári közönségnek. Előadásának pozitívumaiból kiemelném a behízelgő, meleg tónust, a hihetetlenül bravúros technikát, az énekszerűen, simán gördülő hosszú frázisokat, incselkedő játékosságot. Nekem leginkább a lassú tétel poézise tetszett, amelyben a gyászos fájdalom és a szomorú vágyakozás gyöngyszemeit fűzte ékszerré. A közönség elismerő tapsát Sztravinszkij Három klarinétdarabjának utolsó, ludikus és dzsesszes fordulatokban gazdag tételével köszönte meg.

A nagyszerű hangverseny Sztravinszkij Tűzmadár című balettjének 1919-es keltezésű szvitjével zárult, amelyben az orosz mesevilág elevenedik meg. A nagyzenekari műben a balett legszebb részei teremtik meg azt a mesehangulatot, amelyben a jó és a rossz erők küzdenek egymással. A Tűzmadár a Jónak, az Életnek a szimbóluma. Az ő segítségével győzik le a gonosz Kascsej uralmát, s így, mint minden mesében, a jó győzelmet arat a rossz felett.

Sztravinszkij expresszív muzsikája, félreismerhetetlen harmónia- és egyedien tomboló ritmusvilága minden előadás alkalmával hatalmába kerít. Noam Zur vezényletével a Tűzmadár meséjéből a zenekar a titokzatosságot, a meseszerűt meggyőzően, ezer színben tolmácsolta. A zenekari szövetet ragyogó oboa-, fagott-, kürt-, cselló- és hegedűszólók tették még kifejezőbbé, még színesebbé. A fináléban a boldogság fénye árasztott el mindent, és úgy éreztem, hogy ebben a februári szürkeségben éppen erre a fényre volt szükségem!