A művész a diktatúra szorításában, sorozatos zaklatások nyomán, 1988-ban hagyta el szülővárosát, ahol – a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakának végzettjeként – évekig a képzőművészeti líceumban tanított rajzot és festészetet. A figurativitás következetes híveként Kádár Tibor a maga mélységében és sokrétűségében ragadja meg és tárja elénk egyedi művészi átlényegítésben a tájnak és emberének legfőbb sajátosságait. Jelenlegi kiállítása – portrék, tájképek, kompozíciók – egyfajta összegzés: eredője annak az élménycsomagnak, amit az idei, bálványosi, zsoboki, gyimesközéploki és szárhegyi nyár jelentett a művész számára. „Ábrázolási módszere realista és látomásos, de sem a szürrealista, sem az expresszionista részletezés vagy kiemelés hatásáért nem áldozza fel a témában eredendően benne rejlő talányosság izgalmát” – írja róla Banner Zoltán.

Kolozsvári kiállítását Németh Júlia műkritikus nyitja meg. Közreműködnek: Egyed Emese költő, egyetemi tanár, Márkos Albert hegedűművész és Szép Bálint hegedűművész.