A szám szó néhány ragos alakja több olyan állandósult szókapcsolat tagja, amelyben manapság már semmi képszerűséget, semmi szemléletességet nem érzünk, de amelyek jól szolgálják nyelvünk kifejező készségét: ilyen a számba vesz, számba jön, számon tart, számot tart rá, számot vet vele, számot ad róla.

Nem kétséges, ahhoz, hogy valaminek a mennyiségét megállapítsuk, meg kell számolnunk, aki tehát valaminek a mennyiségét számmal fejezi ki, az számba veszi az egyedeket. Persze vannak olyan dolgok, amelyek sokaságát meg sem lehet számolni, lehetetlen számba venni. Egy 17. században élő író intelme: „... csillagok, harmatcseppek, falevelek, virágok mérhetetlen sokaságát... az örökkévalóságot még se veheted számba.” A számba vesz állító forma jelentése bizonyos szókapcsolatokban jó és rossz irányba is módosulhat. Ha egy közösség valakit ember számba vesz: embernek tart, általában emberi jó tulajdonságokkal ruház fel. Módosulhat a jelentése ’megjegyez, felró’ irányába is. Faludi Ferenc írja: „Isten számba veszi a sértő és szidalmazó igéket.” A számba vesz jelentheti azt is, hogy ’mérlegelve tekintetbe, számításba vesz’ valamit. Igazi szólása a számba vesz szókapcsolatnak a tagadó formája, a számba sem vesz alak válik; mai jelentése ’elhanyagol, megvet, lebecsül’ vagy más szóval semmibe sem vesz.

Ha az ember számba vesz valamit, annak tudja a számát, számon tartja. A számon tart szókapcsolat is módosulhat az átvitt értelem irányába. Számon tartok valakit? Figyelemmel kísérem az életét, számítok rá. Számon tartok valamit? Tudatosan emlékezetben tartom, valakivel vagy valamivel kapcsolatban megjegyzek valamit.

A számon kér szókapcsolat régen még ezt jelentette: ’elszámolást kér’. Később azonban átvitt értelmű módosulással ezt: ’visszakövetel valakitől valamit’, majd ’felelősségre von valakit valamiért’. Ezt a ma nagyon is állandósult szókapcsolatot a régi nyelv nem ismeri. Van viszont számot kér. Rettegi György Emlékezetre méltó dolgok 1718–1784 című munkájában írja: „Dobai János bátyám is számot kért tőlem... a leckéről.” Ma számot nem kér, csak számot ad valamiről, azaz ’elszámol valamiről’ (az, aki felelős érte) vagy ’beszámol valamiről, elbeszél valamit’. Zrínyi Miklós levelezésében olvassuk: „Ha valaki panaszol ellenem, akárhol számot adok cselekedetimrül”. A számot kér meg a számot ad párhuzamból az előbbi kiment a nyelvhasználatból, helyébe a számon kér lépett. Hogyan? A mai nyelvben a számon kér, számonkérés a régi számot kér és a számon tart kifejezés vegyüléséből jött létre. Mindenesetre Csathó Kálmán írásaiban már él vele: „... arra az esetre, hogyha Lenke számon kéri tőle a szerdai elmaradást...”

Nincs tehát számot kér csak számon kér, de él nyelvünkben a már említett számot ad mellett a számot tart valamire kifejezés is, régebben azt jelentette, hogy ’feljegyzést vezet’, de később némileg jelentést változtat, s ma ez az értelme: ’elvár valamit, számít valamire’.

Nos, jó ha számon tartják az embert, nem jó számkivetett módon élni, vagy éppen száműzött lenni.