– Nemrég még R.I.O.T. néven játszottatok és váltatok ismertté országszerte. Miért változtattátok meg a zenekar nevét?

Hanna: Mindenekelőtt azért, mert stílust váltottunk és úgy gondoltuk, hogy már nem talál hozzánk az a név. A R.I.O.T.-ban elsősorban a heavy metal dominált. Most alapjában véve ska, reggae és punk elemeket keverünk balkán népi elemekkel.

– Kiket akartok „rehabilitálni” vagy gyógyítani?

Áron: Mindazokat, akik a dalainkat hallgatják. Arról énekelünk amit látunk, ami körülöttünk történik. Sokan sztereotípiák szerint élnek, nem veszik észre vagy nem akarnak tudomást szerezni arról, hogy miként változik a világ. Bizonyos szinten szeretnénk az emberek szemét felnyitni, rávenni őket arra, hogy nyitott szemmel éljék az életüket.

– A rövid Intrót és az Outrót leszámítva tíz új, saját szerzeménnyel rukkoltatok elő. Hogyan születtek meg ezek a dalok?

Hanna: A CD-n közös szerzeményként szerepelnek. A szövegeket általában Gagyi Botond írja, én a dallamot szoktam megírni.

– Meglepett a CD egyik slágergyanús felvétele, a No fear, amit félig magyarul, félig angolul énekelsz. Mennyire jelent gondot a nyelv, amelyen énekelitek?

Áron: A dal arról szól, hogy ne féljünk felvállalni önmagunkat. Mi felvállaltuk, hogy három nyelven énekelünk, magyarul, románul és angolul. Ezért a lemez címe nem véletlenül International. Megpróbálunk mindenféle etnikai problémát félretenni, áthidalni, ezért nem csak itt Erdélyben, de Bukarestben vagy Budapesten is ugyanígy, három nyelven énekelnénk.

– A lemezen hallható Eine Kleine Nachtmusik-nak édeskevés köze van Mozarthoz, annál inkább a mulatós zenéhez. Áron, a konzis tanáraid mit szóltak hozzá?

Áron: Még nem volt alkalmuk véleményt nyilvánítani róluk, de majd a vizsgákon lehet, hogy ez lesz egy projektem. A viccet félretéve el kell mondanom, hogy Hanna nagyon ellenezte, elsősorban a morbid szövege miatt. Nyilván poénból vettük lemezre és azért is, hogy a hallgatók lássák: nem akarunk nagyképűsködni, nem vagyunk olyan merevek, egyszerűen zenélünk, mert jól érezzük magunkat, és egy jó buliba ez is belefér.

– Lett volna egy közös koncertetek a miskolci Bohemian Betyars-szal. Miért nem léptetek fel?

Hanna: Az új dobosunk, Szallós Attila „másodállásban” koncertszervező és már több külföldi együttest hozott Kolozsvárra. Őket egyszer már meghívta az ősz folyamán, amikor megismerkedtünk velük. Jó bulit csaptak és a punkos hangzásviláguk is közel áll a Rehab Nationéhez, ezért nagyon örvendtünk a lehetőségnek, hogy együtt koncertezhetünk velük...

Áron: Sajnos végül mégsem léphettünk fel a Bohemian Betyars-szal, ugyanis azelőtt való éjjel egy Burki nevezetű emberke találkozott Hannával, és annyira megörvendett neki, hogy átemelte a vállán és leejtette... Hannának eltörött a kulcscsontja, megrepedt egy bordája meg a válla, kórházba kellett vinni és két hetet ágyban feküdt úgy, hogy a fájdalmak miatt alig tudott aludni. Azóta is hám van rajta.

– Ilyen állapotban színpadra tudtok-e lépni?

Áron: Szerencsére most már igen. Hanna jobban van, bár a hámot még viselnie kell. Már készültünk a Nemzetközi Roma Művészeti Fesztiválra (International Romani Art Festival), melynek keretében ma este fél 7-től a várfal előtt felállított nagyszínpadon koncertezünk. Ezenkívül nagyon reméljük, hogy sikerül valamelyik nagyobb nyári fesztiválon is fellépnünk.