Azonnal elbűvölt a hatalmas oszlopokkal tagolt, öthajós bazilika tágas, a történelem súlyos leheletével áthatott tere: a Nagy Konstantin császár és Heléna császárné rendeletére épült IV. századi templom helyére Jusztiniánosz a VI. században újabbat építtetett. A Jézus születési helyének tekintett barlang fölé emelt templomot a VII. századi perzsa invázió is megkímélte, a legenda szerint ugyanis a háromkirályok-ábrázolás lenyűgözte a sereget. A Szent Születés bazilika a későbbiekben a muzulmán rombolástól is megmenekült, lévén, hogy a VII. század első felétől egy részét hitgyakorlási helyként használták. A mameluk és ottomán időszakban a templomot nagyon elhanyagolták, de épségben maradt, mi több, átvészelt két XIX. századi tűzvészt is. 1852-ben gondnokságát a római katolikus, az örmény és a görögkeleti egyház osztotta meg egymás között. A bazilika jelentős részét – így a fő, és mellékhajókat, a Születés barlangját – a görög ortodoxok felügyelik, az örményeké például az északi kereszthajó.

Sorbanállás rövidfohásszal

A templomba az átlagos embermagasságnál is alacsonyabb bejárat vezet: a keresztes korszak magas, árkádíves záródású kapuját az ottomán uralom idején befalazták, hogy lovas fosztogatók ne juthassanak be az épületbe, illetve a legmagasabb rangúak is csak gyalogszerrel közelíthessék meg a szent teret. A bejáratot az alázatosság kapujának nevezik. A templom gyönyörű, Konstantin-kori padlómozaik-töredékeket, a hajótér és a római katolikusok gondoksága alá tartozó Jászol-kápolna falain XII. századi mozaikrészleteket is őriz. Ezüst csillag jelzi a helyet, ahol a feltételezések szerint a Megváltó megszületett. Az alacsony, négyszögletű térbe görögkeleti papok által irányított sorba állva, egyenként juthattunk le a lépcsőkön, ahol a szabályoknak megfelelően, mindössze rövid fohász erejéig maradhattunk.

Oszlopokkal tagolt öthajós hajótér a Születés-bazilikában

A rengeteg izgalmas részletet ötvöző, összetett templomtérben bolyongva felfedeztük, hogy a bazilika egyik oldalhajójából átjárás nyílik a közvetlenül mellette álló ferences kolostorhoz és a Szent Katalin templomhoz, amely a források szerint keresztes alapokra épült a XV. században, majd a XIX. században bővítették ki mai formájára. A keresztény hagyomány értelmében ezen a helyen jelent meg Krisztus Alexandriai Szent Katalinnak, megjövendölve mártírhalálát.

Humusz és keleti nyugalom

A kirándulás helyi partnerének meghívására egy hatalmas sátor alatt kialakított, szőnyegekkel, kényelmes heverőkkel felszerelt, hangulatos beduin vendéglőben vacsoráztunk. Házigazdánk „könnyű” vacsorája négy-ötféle étekből, salátákból és a mindenhez kiegészítőül szolgáló lapos arab kenyérből állt. Megízlelhettem a nevezetes, csicseriborsóból készült krémet, a humuszt, illetve egy sajátságos módon elkészített és fűszerezett padlizsánt is, amely olyannyira különbözött az általam megszokott ízvilágtól, hogy nem ismertem fel. A vacsorát a szokásnak megfelelően, evőeszközök nélkül fogyasztottuk el. Vacsora után természetesen a már ismert esti kávézás nyugalmas pillanatai következtek: az erős beduin kávé mellé illatos vízipipa is járult, amelynek békésen szállongó füstjében beszélgetve ráébredtem arra, hogy mennyire hiányzik rohanó világunkból a kelet által mindmáig őrzött mentalitás, miszerint legalább a nap végén időt kell szánni a tényleges nyugalomban töltött pihenésre, a külvilág eseményei által nem befolyásolt gondolatokra, a családtagokra.

Az alázatosság kapuja: a leghatalmasabbak is csak meghajolva léphetnek be a Születés templomába

Jézus nyomában az Olajfák hegyén

Másnapi barangolásunk az Olajfák hegyére vezetett, amely a Jeruzsálemtől északra kezdődő hegylánc része. Ókori viszonylatban körülbelül egynapi járásra lehetett a várostól. Ezen a hegyen terül el a nevezetes Getszemáni-kert, ahol a Jézus kíséretében levő Péter, Jakab és János apostolok többszöri felszólítása ellenére elaludtak, ahol Krisztus vért verítékezve imádkozott az Atyához, illetve ahol Júdás árulása eredményeként elfogták. Enyhe csalódásomra a fantáziámban élő dús, árnyas kerthez képest az olajfák alacsonyak, ritkásak, és megítélésem szerint kifejezetten csenevészek voltak, de ezek nyilván nem lehettek a kétezer évvel ezelőtti fák – állapítottam meg magamban.

Szűz Mária kriptája a keresztes korszakból fennmaradt altemplomban

A Getszemáni-kert mellett áll a Nemzetek Temploma is, amelynek építését 12 ország támogatta, és amelyben látható az a kő, amelyen ahagyomány szerint elfogatása előtt Jézus imádkozott. A jelenleg ferences tulajdonban levő, akárcsak a továbbiakban említésre kerülő, Dominus Flevit templomot, egy Antonio Barluzzi nevezetű építész tervezte a XX. században, neobizánci stílusban. A mai épület a szentföldi emlékekre oly jellemző módon egy IV. századi bizánci templom és egy XII. századi keresztes kápolna alapjaira épült.

Az Olajfák hegyén áll a Mennybemenetel kápolna is, amely szintén a IV. századra visszanyúló építéstörténeti előzményekkel rendelkezik, a korai kereszténység ugyanis ezt a helyet tisztelte Jézus mennybeemelkedésének helyszíneként. A kör alaprajzú kápolna épületteste a keresztes korszakban, nyolcszögű kupoladobja és kupolája már a muzulmán korszakban készült. A kápolnában egy keretbe foglalt kődarab a hagyomány szerint Krisztus jobb lábnyomának körvonalait őrzi. A kegyhely, amely mellé egy kis mecset és minaret is épült, immár háromszáz éve muzulmán tulajdonban van, látogatható. Megjegyzendő, hogy az iszlám elismeri a prófétának tekintett Jézus mennybemenetelének tényét mindamellett, hogy a Korán nem tesz említést róla.

Megtekintettük az Olajfák hegyének nyugati oldalán álló, Dominus Flevit nevezetű kis ferences templomot is, ahol a Biblia szerint Krisztus könnyezett Jeruzsálem eljövendő szomorú sorsán (a keresztény értelmezések szerint 70-ben következett be, hogy az ellenség, azaz a rómaiak földre sújtották a büszke Jeruzsálemet). A XX. század ötvenes éveiben épült, könnycseppet mintázó templom alapjai VII. századiak.

Személyre szabott hitbeli megerősödés

A Krisztus utáni II–III. századra visszavezethető keresztény hagyomány értelmében Szűz Máriát az Olajfák hegye aljában temették el: a sírhely köré az V. században kriptát készítettek, majd a VI. században templom is épült fölé.A keresztesek a már romokban heverő ókeresztény templomot átépítették a XII. században, de bukásuk nyomán a felső templomot lebontották, köveit a jeruzsálemi városfalak kijavítására használták fel. Mindemellett a keresztes altemplom a benne rejlő kriptával csaknem teljesen érintetlen maradt. A muzulmánok egyébként érdekes módon mindmáig szent helyként tisztelik a Szűzanya sírját, ugyanis a leírások szerint Mohamed próféta egy Mekkából Jeruzsálembe vezető éjszakai útja során különös fényt észlelt az altemplom fölött.

A kripta mélyén, a Szűz Mária sírhelye fölötti márványlapot megérintve megmagyarázhatatlan, torokszorítóan megejtő érzés kerített hatalmába: ez nem vallási elragadtatás volt, hanem annak a benyomásnak a tudatosulása, hogy ezen a helyen az érzékeket már nem a kriptában uralkodó félhomály, az emberi élet múlandóságának bizonyossága, és a halál által megtört emberi testet körülölelő rideg kövek és kőfalak hűvös látványa uralja. Mária sírja fölött váratlanul meleg biztonság és nyugalom áradt el bennem, karöltve a gondolattal, hogy itt valóban nyugszik egy olyan valaki, akinek porhüvelyére is kiterjed a világzáró halál mögött rejlő valóság. Kissé kábultan hunyorogtam a felszíni napfénybe érkezve, de tudtam: szentföldi látogatásom nem sikkadt el kultúra- és építéstörténeti adalékok gyűjtésében, hiszen jelenkori, ok-okozat kutató tamásként bizony én is átélhettem saját, személyre szabott lelki és hitbeli megerősödésemnek egy pillanatát.

FOLYTATJUK