– Nagyon megható volt együtt látni téged a színpadon Hobóval. Hogyan kerültél „fel” a Bolondok hajójára?

– Igazából Hobótól jött a megkeresés, amire én természetesen habozás nélkül igent mondtam. Közismert, hogy eleve ellene van a Megasztár-szerű műsoroknak, ahol csak gyártják a sztárokat, összeszedik a tehetségeket, majd elengedik a kezüket. Nem kis pályán van túl és szerintem az egyik legnagyobb költő, ő pedig úgy gondolta, hogy egy 24 éves kislánnyal szeretne együtt énekelni. Ez az igazi elismerés, mint ahogy Presser Gábor is sokszor van mellettem, vagy Boban Markovic, vagy Lajkó Félix. Ilyenkor azt érzem, hogy a zenei elit – hála az égnek – elfogadott és befogadott.

– Más énekesnőkkel ellentétben elég sok Queen-, Led Zeppelin-, AC/DC-feldolgozást énekelsz. Ezeket miért vetted be a koncertműsorodba?

– Számomra az a legfontosabb, hogy melyek azok a dalok, amelyeket a legjobban szeretek. Természetesen figyelek arra is, hogy melyek azok a közönségkedvencek, amelyeket, ha akarnék sem hagyhatnék ki, mert kérik őket. A külföldi feldolgozások közül olyanokat énekelek, amikre igenis fel kell hívni a figyelmet. Attól, hogy van két szólólemeznyi saját dalom és énekelhetném csak azokat, nekem is vannak kedvenc zenéim, amiket hallgatok, amiket szeretek énekelni és amelyek nem szabad, hogy elvesszenek. A fiatalok nagy része ezeket a régi rockdalokat már nem ismeri, én pedig szeretném őket megmutatni, átadni nekik.

– Legutóbbi slágered, a Gábriel délszláv hangzásvilágát tekinthetjük-e egyfajta ízelítőnek a következő lemezedről?

– Nagyon régóta dédelgettem ezt a horvát dalt, amit eredetileg Doris Dragovic énekel. Sok embernek mutattam, de azt mondták, nem az én világom. Valamiért mégis ott volt a fejemben, és amikor megmutattam Geszti Péternek, ugyanolyan szinten szeretett bele, mint én. Felajánlotta, hogy ír rá magyar nyelvű szöveget és szerintem gyönyörű lett. Sokáig vezette a rádiós toplistákat és a legjátszottabb dalok közé tartozik. (A Radiomonitor felmérése szerint 2010 legjátszottabb magyar dala a Gábriel. – szerk. megj.) Ugyanakkor viszont nem egy koncepció része, nem lesz belőle lemez, egyszerűen úgy éreztem, hogy dolgom van vele. Horvát nyelven biztos nem jut el a magyarokhoz, így pedig a szerzője büszke lehet arra, hogy a munkája egy másik országban is ismertté vált.

– Koncerted másik megható pillanata az Ederlezi volt, amit már eredeti nyelven, szerbül énekeltél...

– Ez a dal nekem és a hozzám hasonló gondolkodásúaknak is nagyon sokat jelent. Vajdaságban nagyon sok nemzetiség él együtt és mondhatnám, az Ederlezi lett a mi himnuszunk. Annakidején engem nagyon sok vajdasági magyar elítélt amiatt, hogy szerbül énekelem. Én pedig pont arra akartam általa felhívni a figyelmet, hogy együtt élünk, együtt kell élnünk. Hiszen a szomszédom is szerb ember, tanuljunk hát meg együtt szépen, nyugodtan élni. Részemről ez egy kéznyújtás. A szomszéd szerb településről nagyon sokan jöttek oda hozzám, hogy elmondják, mennyire jólesett nekik ez a gesztus. Tudjuk, hogy nemrégiben mi történt Szerbiában, hogy a gyűlölet gyűlöletet szül. Én pedig nem akarok többet síró, árván maradt gyerekeket látni, és szétbombázott házakat, gyűlöletet, háborút.