De mi is a nyelvföldrajz? Sajátos módszer, melynek segítségével a kutató a népi kultúra szókincséből összeállított kérdő-füzet segítségével a kérdésekre adott feleletek hangtani és alaki sajátosságainak figyelembe vételével állapítja meg a vizsgált terület nyelvjárását, és azt térképlapokon feltünteti. A térképlapokból összeállított nyelvatlasz pedig rendszerbe foglalja a különböző nyelvjáráscsoportokat, megteremti a nyelvjárástípusok összehasonlításának, valamint az adott nyelvjárás és az irodalmi nyelv viszonya tanulmányozásának lehetőségét.

A tanulmánykötet a szerző ez irányú tevékenységébe nyújt betekintést. A szigorúan tudományos igénnyel megírt, hosszas kutatómunka eredményeit összegző nyelvészeti tanulmányok azonban nem kizárólag a szakember számára jelentősek. Valamennyi, anyanyelvét szerető, a magyar nyelv sajátosságai iránt érdeklődő olvasó is haszonnal forgathatja a tetszetős kötetet. Betekintést nyerhet, többek között, a mezőségi a-zás kialakulásának történetébe, olvashat virág- és növénynevekről, a muskátliról és a pelargóniáról, rovarnevekről, a kukorica nyelvföldrajzi adatairól, az állathívogató és -űző szavak erdélyi nyelvföldrajzáról, az állathangutánzó igék nyelvjárási alakjairól, a népi gyermekjátékok szókincséről, a román-magyar szóvegyítéses kölcsönzésről, a kétnyelvűség egy sajátos megnyilvánulásáról a moldvai csángó-magyarok esetében, a nyelvújítási szavak csángó megfelelőiről és még sok közérdeklődésnek örvendő témáról.

A könyvet a kutatópontokat jelző térkép egészíti ki.